Ez a könyv tele van fájdalommal. Az írónő nagyon hitelesen adta át a történetét, teljesen jól lett ábrázolva az, hogy két tinédzser miért is akar véget vetni az életének. Hogy milyen történések juttatnak el odáig két, egykor vidám tinit, hogy már csak a halált várják. Sőt, mielőbb el is akarják érni azt.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

A történet főhőse a 17 éves török származású Aysel, akinek az édesapja valami szörnyűt tett pár éve, és emiatt olyannyira megbélyegzik és elítélik a lányt, hogy meg akar halni. Regisztrál egy öngyilkos társkereső oldalra, és összejön egy 17 éves sráccal, Romannal. Megbeszélik, hogy együtt lesznek öngyilkosok április 7.-én. Addig pedig egymást segítik, hogy a családjuk nehogy rájöjjön mit terveznek.

A fent leírt történet vázlat elég hamar kiderül, és innen kezd igazán érdekes lenni a sztori. Ugyanis az emberben több lehetőség is felmerül a történet folytatására. Persze, egy dolog adott, a főhősök közti kémia már az első pillanattól nyilvánvaló, de ha valaki ennyire mélyen van érzelmileg és önbecsülésben, gondolhat-e a szerelemre? A depresszió és az önutálat borzasztó dolog, ami kikezdi és felemészti az embert. Ilyenkor nehéz a boldog dolgokra gondolni…

Olvasás során bennem több kérdés is felmerült. Mit tett igazán Aysel édesapja? Miért is akar meghalni Roman? Mi lesz a történet vége? És így tovább… Még véletlenül se szeretnék spoilereket lelőni, így csak annyit mondhatok, hogy száz százalékig meg voltam elégedve a lezárással, és a történet kezelésével. És az apás dolog és teljesen érthetően lett átadva.

Az írónő nagyon érzékenyen nyúlt hozzá a durva témához, finoman kezelve azt. Érthetően átjött a lényeg, hogy miért is nem bírja már elviselni a létet Aysel és Roman. Ezzel együtt viszont kifejezetten tetszett az, hogy megmutatta azt, hogy mit nem érzékel maga körül egy depressziós ember. Gondolok itt például Aysel családjának a próbálkozásaira, hogy felvidítsák a lányt, vagy a fizikatanárra, aki próbálta tartani a lelket Ayselben. A hószünetes jelenet, amikor Aysel kihallgatta a családját, na az nagyon meghatott.

Bár a könyv alapvetően depresszív, negatív hangulatú, az írónő mégis több ponton csempészett bele humort, leginkább a két főhős beszélgetéseinél. Ez pedig kellett, mert időnként nagyon szomorú tudott lenni a regény. Bevallom, én el is pityeregtem magam, legjobban amikor Aysel kisöccsének a szülinapi zsúrján voltunk. Ott aztán borzasztóan hitelesen átjött, hogy milyen is a depresszió.

Értékelés: 10/10

Gyönyörű és felkavaró regényről van szó, ami teljes mértékben beszippantja az embert olvasás során. Nehéz letenni, mert egyszerűen jó a könyv stílusa, és miután megszeretjük a szereplőket, adott a kérdés: ugye nem ölik meg magukat? Mi történik velük? Nem árulom el, hogy mi a vége, de azt igen, hogy a témában ez volt életem egyik legjobb olvasmánya.

Hogy tetszik a borító? Első blikkre talán vidámnak tűnik, de olvasás során egyre egyértelműbbé vált, hogy mennyire passzol a könyv hangulatához. És idővel a komorság is megmutatkozott.

Kinek ajánlom elolvasásra? Igazából mindenkinek, mert nem lehet annyival elintézni, hogy „depressziós könyv„. Sokkal több annál, mert például megmutatja azt is, hogy miért is rossz Aysel osztálytársainak a viselkedése. És már ebből is tanulhatunk.