Mi értelme van a tükörregényeknek?

Mi értelme van a tükörregényeknek?

1
Oszd meg!

Újabban divat lett, hogy a neves írók a már sikeres, korábban megjelent könyvükhöz tükörregényt írnak. Hogy ez mit is jelent pontosan? Míg az originál könyvnél női nézőpontból ismerhettük meg a sztorit, addig a tükörregényben már férfi nézőpontból.

Tükörregény például az Obszidián – Oblivion, a Szürke ötven árnyalata – Grey vagy a Hopeless – Losing Hope. Tudomásom szerint az ötlet Stephanie Meyertől ered, ő kezdte el megírni az Alkonyat tükörregényét Edward szemszögéből, de a felénél járt, amikor kikerült a netre az egész, és abbahagyta emiatt az alkotást.

Pár napja érkezett egy komment az oldalra, méghozzá ez: “Lehet a rajongók kiherélnek, de nincs új ötlete ennek a nőnek? Miért adja el ugyanazt a sztorit újra?” Válaszolni akartam rá, de annyi gondolat jutott eszembe, ami jóval hosszabb egy kommentnél.

Szóval, nézzük az ötlet részt. Egyrészt valóban egyszerűbb dolga van az írónak: adott a történet, a dialógusok egy része is kész van, sőt, még a reakciók is. Hiszen ha Katy azt látta, hogy Damon felnevetett, akkor az Oblivion – Feledés adott jelenetében a dialógusok közé azt kell odaszőni, hogy “felnevettem, és rákacsintottam“.

Sok esetben tehát egyértelműen könnyebb az író dolga, hiszen tényleg van egy alap, amire építhet. Ötletek viszont kellenek ahhoz, hogy jó legyen a tükörregény. Ki kell egészíteni plusz történésekkel és olyan infókkal, amiket a női hősnő nem láthatott, de a nagy kerek egész szempontjából érdekes lehet. Ez pedig nem megy plusz ötletek nélkül.

Egyszerű lenne azt mondani, hogy egy tükörregény azért születik meg, mert nincs más ötlete a szerzőnek, de szerintem ez sokrétűbb. Mert ötletek igenis kellenek, mint ahogy munka is van ezekben a könyvekben – és ki tudja, talán még több is, mint az eredeti megírásában. Mert most, hogy belegondolok, engem eléggé idegesítene, ha figyelnem kéne a kőbe vésett szabályokra, tehát arra, hogy nem írhatok át semmit, még egy aprócska dialógust sem, mert az olvasóknak feltűnik a dolog.

És akkor térjünk rá a második kérdésre. Miért adja el ugyanazt a sztorit újra?

A legalapvetőbb dolog jut mindenki eszébe: a pénz. Mert hát, emberek vagyunk, pénzből élünk, és értelemszerűen jobban eladható egy jól bejáratott “márka”, mint egy vadonatúj könyv. Ez lenne az alapvető gondolatunk, de…

Mi van akkor, ha valakinek már az eredeti regény se tetszett? Ő aztán tutira nem fogja megvenni a tükörregényt. Ahogy az sem, aki netán negatívan viseltetik az “újraírt” könyvekkel szemben. Tehát persze, adott egy vásárlói kör, akit a téma érdekelni fog, de nem biztos, hogy olyan sokan vannak.

Ami a miértre a legjobb válasz, legalábbis én ebben hiszek íróként: az olvasók miatt adja el “ugyanazt” a sztorit újra. Mert egyszerűen az író szereti az olvasóit, szeretné, ha újra átélhetnk azt a történetet, amit egykor annyira szerettek.

Látom az olvasói kommenteket, hogy mennyire örülnek az Oblivion köteteknek, milyen jó érzés újra visszatérni Daemon – vagy éppen Christian Grey – világába, sőt, az ő szemén át újraélni az ismert történéseket, és persze megismerni jó pár új jelenetet. Szerintem ez a legfontosabb az egészben, és ez a kulcskérdés a miértben: az olvasók. Afféle grátisz, ajándék, boldogság feléjük – és az író felé is, mert egy jól ismert történetben csodás érzés ismét elmerülni alkotóként.

A cikk lezárásaként pedig hadd fejezzem ki a hálámat Colleen Hoover felé. A Losing Hope volt az első tükörregény, amit elolvastam, és szerintem csodálatos volt. Teljesen új irányból mutatta meg a történetet, több olyan kérdésemre is felelt, ami az eredetiből nem derült ki, és egyszerűen jó volt Holder szemén át újraélni a románcot – és a tragédiákat.

Úgyhogy, én abszolút támogatom a tükörregényeket, de persze csak akkor, ha az író tényleg hozzáad új ötleteket, új jeleneteket. Szerencsére amiket eddig olvastam, (Oblivion első és második kötet & Losing Hope), azokkal nem volt ilyen jellegű probléma, sőt, sokat hozzáadtak a kerek egészhez ezek a regények.

3126 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok

1 hozzászólás

  1. Szerintem a legjobb tükörregény a Tammara Webber – Breakable volt. Abban a könyvben annyival több minden kiderült Lucasról, hogy az hihetetlen. Zseniális volt, ahogy felvezette a múltját is, nem csak az Easy féle történéseket 🙂