A Luxen sorozatból egyértelműen az Ónix volt a kedvencem. Hogy miért? Erre csak egy dolgot tudok mondani: Blake! Imádom a srácot. De tényleg, nekem abszolút Blake a kedvencem, és bár oké, Daemon is totálisan szerethető, de Blake… ő egyszerűen imádnivaló. Emiatt mondjuk kicsit tartottam is a kötettől.

* Kíváncsi lettél? Klikk ide, és szerezd be nagy kedvezménnyel! *

Blake az a srác, akit nem sokan kedvelnek. Megértem az okokat, de ez nem jelenti azt, hogy ne imádnám teljes szívből a srácot, aki veszélyes helyzetekbe kerül, és akinek igencsak komoly döntéseket kell meghoznia. Ha az ő szemszögéből vizsgáljuk a történteket: ha nem teszi, amit kérnek, megölik a legjobb barátját, akivel összekapcsolódott. Ha nem engedelmeskedik, akkor mindennek vége. És ekkor zúg bele abba, akibe nem kéne. Nem tragikus?

Éppen drága Blake miatt tartottam a kötettől. Mi lesz, ha Daemon szemén át másként látom őt? Ha netán sikerül „megutáltatni” valahogy a karaktert? Ha volt olyan undorító húzása, amiről csak Daemon tud, de hallgatott róla? Nos, örömmel jelentem, még mindig Blake a kedvencem. Nem mondom, hogy vele kellett volna Katynek összejönnie, de bátran jelentem, hogy Blake a sorozat egyik legösszetettebb, legjobb karaktere. (És naná, hogy őt utálja rajtam kívül mindenki 🙂 )

No de miről is szólt a második Oblivion? Megkaptuk az Ónix történetét, de persze Daemon szemén át. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a srác milyen hamar és milyen heves érzelmeket táplált Katy iránt. Jó volt látni az érem másik oldalát, felismerni, hogy Katy egy-egy beszólása, vagy éppen egy találkozó Blake-kel (<3) mit jelentett Daemonnek. És igen, több olyan jelenet is volt, amit nagyon újra akartam élni, mint az abszolút favorit, a közös vlogolós, és persze a sütis.

Most mintha több új jelenetet kaptunk volna, mint az előző kötetben, aminek kifejezetten örültem. Minden friss történés, aminél ugye Katy nem volt ott, jelentősen hozzáadott a történethez, vagy éppen jobban bemutatta a luxenek társadalmát, mint amikor az egyik öreggel beszélgetett Daemon az elején. Másrészt érzelmileg is játszott Armentrout az idegeinkkel. Konkrétan még jobban megismertette velünk Adamet, hogy még inkább a szívünkbe zárjuk, aztán tudjuk, mi lesz a végén…

Értékelés: 9/10

Az Ónix azért egy fokkal jobban tetszett, de csak mert ott sokkal több Blake-et kaptam, ráadásul sokkal szerethetőbb tálalásban. (Hjajj, de olvasnék egyszer Blake-ről is egy regényt). Azért ez is kifejezetten jó volt, és mindannak dacára, hogy tudtam, mi fog történni, lekötött és szórakoztatott. Mert bármennyire is Blake-párti vagyok, azért Daemont is kedvelem a maga nagyképű, jó beszólásokkal teli módján.

Hogy tetszik a borító? Nem rossz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Luxen rajongóknak mindenképpen, viszont érdemes hazai megjelenési sorrendben haladni, tehát Obszidián > Ónix > Opál > Origin > Opposition > Shadows > Oblivion 1 > Oblivion 2. Így lesz igazán teljes az élmény.

* Kíváncsi lettél? Klikk ide, és szerezd be nagy kedvezménnyel! *