Könyvkritika: Rick Riordan – A vörös piramis (A Kane krónikák 1.)

Könyvkritika: Rick Riordan – A vörös piramis (A Kane krónikák 1.)

5
Oszd meg!

A nyáron időhiány miatt lemaradtam a Percy Jackson retró blogturnéról, de most már nem mondhattam nemet: el akartam végre olvasni az első Rick Riordan könyvemet! Kíváncsi voltam, hogy mitől olyan sikeres ez a pasi, mi lehet az oka annak, hogy ilyen sokan szeretik az írásait. Most már mindent értek, tényleg szuper a Riordan stílus, a sztori is érdekes, de azért jó pár pontja idegesített a könyvnek.

a_voros_piramis

A történet főhősei a 12 éves Kane testvérek, akik egymástól elszeparálva élnek anyjuk halála óta. Sadie a nagyszüleinél, Londonban, míg Carter a világot járva az egyiptológus apjukkal. Amikor a család újra találkozik, az apjuk egy múzeumba viszi őket, ahol különös robbanás történik, apu eltűnik az éterben, a gonosz erői elszabadulnak, és a világ megmentésének a terhe a két fiatalra hárul, akik felfedezik a különleges képességeiket.

Nagy bánatomra ismét megkaptam a szokásos klisét: a főhősöknek fogalmuk sincs a titkos dolgokról, az erejükről sem tudtak, de aztán amikor kell, nagyon hirtelen ők válnak a világ legerősebb mágusaivá, és azokat is simán legyűrik, akik évek óta tanulják a szakmát. Oké, hogy erre később jön magyarázat, de a klisétenger attól még nem maradt el, ahogy a csalódottságom sem.

A regény elején kifejezetten zavart, hogy kábé a harmadáig semmit nem tudtunk a világról, az Istenekről, a mitológiáról. A srácok kérdezni akartak, a felnőttek pedig mindig hárítottak: majd elmondjuk, holnap kiderül, nemsokára megtudod. Olvasóként csak pislogtam, hogy mi a franc van itt. Gondolom a kíváncsiság felkeltése volt az írói cél, hogy olvasóként le ne tegyem a könyvet, amíg ki nem derülnek a dolgok, ehelyett viszont csak felidegesített a tudatlanságban tartásom. Abszolút nem csapódott le bennem pozitívumként a dolog.

Ciki vagy sem, az egyiptomi mitológiáról nem volt sok tudomásom, így olvasás során sajnos sokszor felkészületlenül értek a dolgok. Rengeteg mindent akart átadni az író az ókori kultúráról, megannyi Isten és fáraó neve lett feldobálva, de kábé Kleopátra volt az egyetlen, akit be is tudtam azonosítani. Hát ez van, a görögök közelebb állnak hozzám, a sok felmerült információ viszont rontotta az olvasási élményem.

Még egy dolog zavart nagyon, az pedig a főhősök kora, és a beerőltetett szerelmi szálak. Sajnáltam, hogy az író ennyire erőszakosan gyerek szereplőkkel akart dolgozni, a 12-13 év túl fiatal volt Carterék személyiségéhez, a viselkedésük simán Young Adult volt.

A szerelmi szál is emiatt lett hiteltelen, mert a srác – Anubisz – és a lány – Zia – is 16 évesek. Felnőttkorban a 26 vs 22 nem ügy, de tinikorban milyen 16 éves kezdene egy 12 éves gyerekkel? Érzésem szerint a teljes regény jobban működött volna 16 éves főhősökkel. Mind a harcjelenetek, a romantika, a családi viszályok, és úgy egyáltalán, a szereplők viselkedése is ezt követelte volna meg.

A felsorolt negatívumok dacára élveztem ám az olvasást. Nagyon tetszett Riordan stílusa, vicces és szellemes, rengeteget mosolyogtam egy-egy bedobott poénon. A Sadie és Carter torzsalkodásokat külön csíptem. A harcjeleneteket is jól feldobták a beszólásokkal, egyszerűen jól esett a nagy dráma közepette sírva röhögnöm egy kicsit. A testvéri szeretet alakulása, fejlődése pedig iszonyú megható volt.

A család rassz-elosztását is imádtam. Az anyuka ugyanis fehérbőrű volt, Sadie rá ütött, míg apuka fekete, Carter pedig örökölte a sötét bőrszínt. Nagyon tudtam azonosulni a gondolataival, amikor például arról beszélt, hogy azért kell elegánsan öltözködnie egy fekete embernek, mert amúgy is a legrosszabbat feltételezik róla, de így talán nem. Az is megrázó volt, ahogy nem hitték el a körülöttük lévők, hogy ők egy család: és pont a bőrszínkülönbségek miatt.

A könyvben kaptunk több harcjelenetet is, és vá, annyira imádtam őket! Különleges képességekkel bírtak a főhősök, és ezt használták is, a leírások pedig durván izgalmasnak bizonyultak. A harc közben előbukkanó belső gondolatokért különösen odavoltam, és a karakterfejlődését is jár a pacsi, érezhetően sokat javultak a kezdetek óta a srácok.

Jött egy csomó WTF pillanat is, olyan dolgok történtek, amik egyrészt nagyon előrevitték a sztorit, másrészt teljesen megleptek, mert nem számítottam rájuk. Szeretem, amikor egy történet meg tud lepni, így még véletlenül sem tudom elunni magam olvasás közben, mert sosem tudom mire számíthatok.

A mellékszereplőkért is oda meg vissza voltam. Legjobban Básztet, a Macskaistenni ragadott magával. A nő humora zseniális, az anyáskodó viselkedése pedig ah, egyszerűen zseniális. A páviánt is csíptem ám, jókat röhögtem rajta, pláne a kosárlabdás fiaskónál. A mágus szervezet 2000 éves vezetője, akinek a nevét elfelejtettem, is ütött, pláne a közös beszélgetései Sadie-vel. És ami a romantikus vonal 2 szereplőjét illeti: Zia egy csudajó badass csaj, aki egyszerűen wow! Anubisz pedig kellően titokzatos és vonzó, naná, hogy Sadie is odalett érte.

Értékelés: 7/10

Bár sok hibát felsoroltam, de összességében szerettem a könyvet, a második felét pedig egy nap alatt ki is végeztem, mert nem akaródzott letenni a kezemből. Alig várom már a folytatást is, pláne annak fényében, hogy milyen zseniálisan zárta le az író az első kötetet.

Hogy tetszik a borító? Elsőre nem fogott meg, a könyv elolvasása után már tetszik, így a részleteit is sokkal jobban megértem.

Kinek ajánlom elolvasásra? A Riordan rajongókon túl leginkább azoknak, akik csípik a gyerekkönyveket és a YA regényeket egyaránt. Mert szerintem elég YA-stílusú volt, hiába van gyerekkönyvnek címkézve.

A VÖRÖS PIRAMIS – BLOGTURNÉ

  • Rick Riordan, aki fiatalok millióival szerettette meg a görög mitológiát, visszatér, és ezúttal az egyiptomi mitológia kacskaringós ösvényein vezet minket végig új, izgalmas sorozatában. A Kane krónikák első részét a Blogturné Klub sem hagyhatta ki, így október 30-tól három állomásos turnéra indulunk a szarkofágok, múmiák és piramisok világába. Izgalmas utazás lesz, tarts velünk Te is!

    voros-piramis-btk

  • Nyereményjátékunk ezúttal nem lesz túl nehéz, feltéve, ha Te is az egyiptomi mitológia szerelmese vagy. Minden állomáson találsz egy képet, valamelyik egyiptomi istenség modern ábrázolását, és semmi más dolgod nincs, mint megírni nekünk a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, ki ő.
    Ha ügyes vagy, megnyerheted a könyv egy példányát!

    Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

    kutyuska

    a Rafflecopter giveaway

2404 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
2404 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

5 Hozzászólások

  1. Amúgy a klisék, amiket írtál, a Percy Jackson könyvekben is benne vannak, csak szerencsére ott hamar túl lehetett lendülni ezeken, illetve jó sok kötet volt rá, ennél fogva pedig a Percy Jackson sztori át is ment YA-ba, ami nagyon jót tett neki. Ha lesz energiád, mindenképp kezdd el, mert szerintem nagyon jók.