Könyvkritika: E. Lockhart – A hazudósok

Könyvkritika: E. Lockhart – A hazudósok

9
Oszd meg!

Ez az egyik legkülönlegesebb regény, amit valaha olvastam. A Harry Potter óta ez az első könyv, amit a befejezése után azonnal újra akartam olvasni. Két kijelentés, és mindkettő rettentően igaz. A hazudósok már a megjelenése előtt felkeltette az érdeklődésem, hiszen a könyvesblogger ismerőseim teljesen rá voltak kattanva, és mindenhonnan azt hallottam, mennyire jó a regény. Igazuk volt. A hazudósok napjaink egyik legjobb könyve. (Tessék, mikkel dobálózom már megint. De ha egyszer így van!)

a-hazudosok

A történet főszereplője Cady Sinclair, a gazdag lány, aki minden nyarát egy privát szigeten tölti a családja és barátai társaságában. Mondhatni minden rendben van, de a tizenötös nyáron történik valami, Cady onnantól kezdve erős gyógyszereket kénytelen szedni, és állandó fájdalom gyötri. Amikor visszatér a szigetre, úgy dönt, összerakja a kirakóst és rájön, mi történt a tizenötös nyáron.

A könyv tele van meglepetésekkel, WTF pillanatokkal és gyönyörű és mély mondanivalóval. Felszólal például a társadalmi igazságtalanság ellen, szóba kerül az amerikai felső tízezer elitizmusa, az állandó képmutatás és a tökéletesség terhe, a gondolatok, miszerint talán mégsem olyan irigylésre méltó a felső tízezer élete. Mindezt a társadalomkritikát nem erőszakosan tolta a szerző a képembe, hanem óvatosan beleépítve a történetbe. Zseniális.

Biztos vagyok abban, hogy újra fogom olvasni A hazudósokat, és a már meglévő információk birtokában bólogatok majd, hogy “igen, erre itt volt a jel“, és annyira jól fog esni. Másfelől kíváncsi leszek, hogy másodjára miként hatnak rám az eleinte gyermetegnek tűnő mesék, a hazugságok, a nagyapa karaktere, és úgy egyáltalán az egész történet.

Szokás szerint megkedveltem a főszereplőket is, sőt, tulajdonképpen egy olyan karakter se volt, akit ne bírtam volna. A Cady – Gat páros nagyon bejött, de a kedvencem talán Johnny, a folyton viccelődő srác volt, akinél annyira érezni lehetett, hogy a vidám, bohókás álarc mögött van valami más is. Cady nagyapja meg, hát… Izgalmas fazon volt, de örülök, hogy csak egy regény-alak.

Ilyen A hazudósok eredeti borítója.
Ilyen A hazudósok eredeti borítója.

Nehéz erről a könyvről úgy mesélni, hogy ne legyek spoileres, és még véletlenül se lőjjek le egy poént sem, így lassan zárom is soraim. Vétek lenne a leendő olvasóval szemben, hiszen úgy látom a rejtélyek és titkok sokaságát, mint egy gyönyörűen kirakott dominósort: ha csak az egyiket is megpöckölöm egy spoilerrel, ledől az egész, és nem lehet ugyanúgy élvezni, mintha a könyv végén dőlne le az addig is folyamatosan építkező dominósor.

Értékelés: 10/10

A hazudósok annyira különleges és egyedi, hogy tényleg mindenkinek meg kell tapasztalnia az élményt. Fantasztikus ez a könyv – szavakkal ki sem lehet fejezni mennyire. A Cicerónak pedig jár a pacsi, hiszen nem csak a magyar borító szebb, mint az eredeti, hanem a cím is sokkal ötletesebb, játékosabb lett szerintem.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. Ezt egyszerűen olvasni kell!

454 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok

9 Hozzászólások

  1. Gonoszság 🙂 Kedvet kaptam. 🙂 Bár én szeretem a végén kezdeni a könyveket, bármennyire is perverz dolog, mert akkor már nyugodtan olvashatok 😀

    • Szuper, pont ez volt a lényeg 🙂 Érdemes elolvasni 🙂

      Az viszont, hogy a végével kezd, hm, nem tudom ajánljam-e. Mert neked úgy másként lenne érdekes a történet, kereshetnéd az elszórt jeleket, de talán pont emiatt nem hatna rád olyan elementáris erővel a sztori, mint rám, ismeretlenül. Tehát ha lehet egy tippem, most ne olvasgass a végébe 🙂

  2. Most felkeltette az érdeklődésemet a könyv, de ha ilyen izgalams akkor inkább olyankor olvasom el amikor lesz időm egyben elolvasni, mert ha nagyon izgalmas a könyv akkor nem tudom letenni

  3. Én is olvastam a könyvet!! Az utolsó fejezet első “mondatától”könnybe áradt a szemem Nagyon tetszett ez a könyv csak ajánlani tudom… és ha valaki kérdezi mi volt a könyv végén, csak hazudj!! 😉

    • Bizony, a vége kicsinálja az embert, de pont emiatt kell újra elolvasni, hogy keressük a jeleket 🙂 Örülök, hogy neked is tetszett! 🙂