Blogturné: Richelle Mead – Vámpírakadémia

vampirMár többször is nyilatkoztam úgy, hogy rohadtul unom a vámpírokat (és a vérfarkasokat is). Egy időben tényleg minden velük volt tele, én meg már nagyon untam a szokásos frázisokat, a “hogyan lehetünk így együtt” felvetéseket, és minden uncsi dolgot, ami a vámpírléttel járt. Mostanra már rá jöttem, egyszerűen szelektálni kell. Ahogyan van jó könyv, meg rossz könyv, ugyanúgy van jó vámpíros, meg rossz vámpíros sztori is. A lényeg csupán az, hogyan viszonyul az adott mű szerzője a témához. Itt és most szerencsém volt, Richelle Mead a lehető legjobb módot találta ki, hogy teljesen az unna köré csavarjon a Vámpírakadémiával.

Nem győzöm hangsúlyozni azt, hogy Mead mennyire csodálatos háttérvilágot alkotott meg. Itt nem csupán arról van szó, hogy X vámpír, XY meg nem az, aztán huss, nem lehetnek együtt. Ez a könyv sokkal komplexebb, mint amilyen az Alkonyat valaha is lenne. Mead ugyanis felépített egy ütős háttérvilágot, méghozzá a román és orosz mitológiából építkezve.

[su_note note_color=”#f2f2e8″ radius=”1″]Kíváncsi lettél? 15% kedvezménnyel megrendelheted a könyvet –  [su_button url=”http://www.lira.hu/tradetracker/index.php?tt=4784_12_181357_&r=%2Fhu%2Fszerzo%2Frichelle_mead” target=”blank” background=”#221a23″ size=”1″ icon=”icon: book”]Papírkiadás[/su_button] [/su_note]

Mead világában kétféle vámpír létezik: a morák nem gyilkolnak, és a négy elem egyikét használva irányíthatják a tüzet, a levegőt, a földet vagy a vizet. A morák, és az emberek nászából született dampyrok ötvözik az emberek, és a morák legjobb tulajdonságait. Végül ők lesznek a morák testőrei, akik védelemre szorulnak, ugyanis akadnak gonoszok is. A strigákról van szó, akik a gyilkos vámpírok megfelelői. Nem viselik el a napfényt, nincs lelkiismeretük, gond nélkül megölnek bárkit. Ők a klasszikus vámpírmodell megfelelői. Mead világában pedig háború készülődik, a strigák ugyanis a morák vérére vágynak, hogy minél erősebbek lehessenek.

Az első kötet bemutatta ennek a remekül felépített világnak a szeletét, de elsősorban a főhősökre koncentrált. Rose, a testőr, és Lissa a mora-hercegnő a regény két főszereplője, akik a Vámpírakadémián tanulnak, hogy aztán megvédhessék önmagukat. Persze mindez nem megy bökkenőmentesen, mert Rose szabadszájú, vad természetű lány, eközben meg Lissa sebezhető, de ő is önfejűen tud viselkedni. A könyv már az elején tisztázza, itt bizony nagy a tét, életekről van szó, Rose komolyodása pedig a testőrséget illetően a végletekig hitelessé tette a számomra a személyiségfejlődésének a leírását. Habár fontos szerepet kapott a szerelem is a regényben, mégis, sokkal inkább szólt a lányok barátságáról, és a világ bemutatásáról, mintsem a romantikus kapcsolatokról. Ettől is éreztem úgy, hogy ez más, ez jobb, mint a többi hasonszőrű regény.

va-poszter

Ahogy írtam, szerettem tehát a világ felépítését, a karakterek bemutatását. Sok volt a WTF momentum is, leginkább a végén, amikor nem győztem kapkodni a fejem, mert annyi izgalmas dolog történt. Sok karaktert a szívembe zártam. A legnagyobb kedvencem Natalja, de elfehérítem a nevét, mert aki olvasta, az tudja miért csíptem annyira, maga a név pedig nagy spoiler az első kötet végét illetően. Be kell vallanom, a Vámpírakadémia teljesen magába szippantott, holott kételkedtem abban, hogy engem érdekelni fog egy vámpíros sztori. Szóval, le a sztereotípiákkal, a Vámpírakadémia megérdemli a figyelmet!

Film is érkezik ám a könyvből, amit itthon március 6-án mutatnak be. Mondanom sem kell, hogy mennyire felkeltette az érdeklődésemet az is, amint tudom megnézem, és írok majd arról is kritikát. Ami pedig a Vámpírakadémia többi részét illeti, régóta vágytam már egy olyan sorozatra, aminek minden része megjelent magyarul, és folyamatosan olvashatom majd. Nos, a Vámpírakadémia pont ilyen, szóval, nemsokára rá is vetem magam a második kötetre. Biztos vagyok abban, hogy az sem okoz majd csalódást 🙂

Értékelés: 10/10
Igazából nem tudok olyan tényezőt mondani, ami miatt akár egy fél pontocskát is le kellene vonnom a könyvből. Szórakoztatott, értékes dolgokról is szólt, remek volt a személyiségfejlődés, és még a poénok is ütöttek. Egyedül egy meleg tanulót hiányoltam ebből Az Internátusból (is), de ez meg legyen az én gondom 🙂

Vámpírakadémia Blogturné: