Adam Silvera posztolta Instasztoriban, hogy a Bűbájos boszorkákban Cole és Phoebe kapcsolata volt az első ellenségekből szerelmesek történetszál, amibe beleszeretett.

Ezzel az állításával Silvera nem kicsit gondolkodtatott el engem is. Mindig is Prue volt a kedvencem a Bűbájos boszorkákban, és Phoebe-t kedveltem a legkevésbé. Aztán megérkezett Cole karaktere… Ha netán nem ismernéd a sztorit: Phoebe egy jólelkű boszorkány volt, és Cole egy gonosz démon, akik aztán egymásba szerettek, és Cole elkezdett megváltozni a szerelmük miatt.

Ahogy végiggondoltam a gyerek és tinikori éleményeimet, számomra is a Phoebe & Cole történetszál volt a legmeghatározóbb ellenségekből szerelmesek trope. Silverának ebben is igaza van.

A készítők nagyon jól játszották ki ezt a szálat, és határozottan emlékszem arra, hogy megvolt a totális csúcspont, amikor öltem volna azért, hogy együtt legyenek, és aztán fokozatosan mutatták meg, hogy mit is jelent ez a szerelem Phoebe életére nézve, milyen károkkal jár, és úgy szerettem ki belőlük igazán.

Írói szempontból ennek a történetszálnak a kezelése mestermunka volt, mert morálisan elgondolkodtatta az embert, és túlmutatott azon, hogy „de hát ők szeretik egymást„, mert ennél többről szól az élet, és egy párkapcsolat is. Ahhoz, hogy ez ennyire jó tudott lenni, rengeteget adott hozzá Alyssa Milano és a Julian McMahon között tomboló kémia. Igenis elhittem, hogy ők aztán tényleg szerelmesek. Zseniális volt együtt ez a két karakter.

A mai napon hosszú betegség után elhunyt McMahon, aki a Bűbájos boszorkák mellett a Kés/Alatt sorozatával is meghatározót tudott alkotni a tini éveimben. Béke poraira, nyugodjék békében, és egyben köszönöm neki (és Alyssának is), hogy ennyire megszeretették velem az ellenségekből szerelmesek történetszálat.