Szinte a teljes könyvet egy nap alatt olvastam ki. Nem így terveztem, de egyszerűen nem tudtam letenni, annyira beszippantott és magával ragadott Laura Steven története. Igazi kedvenc lett. Ráadásul ritkán találkozom stand alone YA fantasy kötetekkel, így ez is egy hatalmas plusz pont volt.

* Elolvasnád? Szerezd be a könyvet itt! *

A reinkarnáció egy nagyon érdekes téma, ez a regény pedig különösen jól dolgozza ki. A nézőpontkarakter Evelyn, akit minden életében a tizennyolcadik születésnapja előtt megöl egy másik lélek, Arden, aki elől bár Evelyn próbál elmenekülni, de a sorsuk össze van kötve, és Arden mindig megtalálja. Evelyn viszont most különösen nem akar meghalni, túlságosan szereti a mostani életét és családját, és csak az ő csontvelejével mentheti meg a rákos húgát, akit imád. Így Evelyn úgy dönt, mindent elkövet, hogy Arden ezúttal ne ölhesse meg, és ne szeressen bele újra, mint a korábbi közös életeik során…

Ami az olvasás során a leginkább hajtott, az azt hiszem a miért? kérdése volt. Miért történik mindez velük? Miért öli meg minden életében Arden Evelynt, amikor láthatóan és érezhetően szereti őt? A jelen eseményeit több visszaemlékezés tarkítja a korábbi életeikre, amikből abszolút kiderült számomra, hogy megannyi életen át találtak ők egymásra, és bár a szerelmük furcsa, de annál egyedibb és erősebb.

Belegondoltam olvasás közben, hogy de nehéz lehet az, ha tizennyolc évente meghalsz és újjászületsz, mennyire nehéz lehet eltávolodni a szeretteidtől, úgy felnőni egy családban, közösségben tizennyolc évig, hogy szó szerint meg vannak számlálva a napjaid. Milyen lehet az, ha egyetlen lélek van, aki mindig ott van, aki örök, aki azt éli át, amit te – és pont ő öl meg minden életedben. Ő az egyetlen, aki megért, aki nem felejt el, aki szeret – és közben meg… Imádtam a regénynek ezt a kettőségét. Oda és vissza voltam érte.

A főhősöket is elképesztően szerettem. Evelyn lágysága, a divat iránti érdeklődése, a családja, az a szakadatlan jóság, ami körbevette őt annyira szerethető karakterré varázsolta. Eközben Arden az a srác, akit utálni akarsz, de nem tudsz, mert állandóan verseket ír és azon morgolódik, hogy egyetlen rossz helyre tett vessző miatt mennyire más lesz a vers hangulata, aki olyan édeseket mond, annyira vicces tud lenni, aki a maga komolyságával és erejével úgy vonz, akár a mágnes. Teljesen megértettem, hogy Evelyn miért akarja őt gyűlölni, és miért nem képes rá.

Ami külön tetszett, az LMBTQ-szál. A könyvben ugyanis a főhősök évszázadonként legalább ötször reinkarnálódnak, és nem mindig fiú-lány testben. A visszaemlékezésekben több olyan is volt, amikor fiú-fiú vagy éppen lány-lány testben szerették egymást. Ez annyira szépen leírta nekem azt, hogy a lelki társ fogalma független a testtől, és a lényeg az, ami benned van.

A rejtély szál egyébként kifejezetten izgalmas lett, és amikor kiderült, hogy miért is történik ez a reinkarnáció, először meglepődtem, mert hatalmas pofon volt, de idővel értelmet nyert minden. Érdekes és egyedi megoldás lett, nem erre számítottam, de nem mondom, hogy rosszul éltem volna meg. A lezárás viszont csodálatos lett.

Értékelés: 10/10

Mindent egybevéve a Végtelen sorsunk az idei évem egyik kedvenc könyve. Mély és magával ragadó, izgalmas dilemmákat fejteget az életről, erkölcsről, reinkarnációról, arról, hogy mit jelent a szeretet és a szerelem. Ami különösen megragadt, az Arden verse, ami arra utal, hogy inkább nem enged közel magához senkit, mert nem akarja hogy fájjon, amikor elveszíti őket. De ez így nem élet. Így nem boldogság. Olyan szinten és annyit ad ez a könyv, hogy órákat lehetne beszélgetni róla.

Hogy tetszik a borító? Egészen, elképesztően gyönyörű. Imádom az éldekort, rajta a kiemelt mondattal, a borítón lévő minta és kép is annyira találó és szépséges, a felületkezelésről nem is beszélve. Ez az egyik legszebb könyv a polcomon.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, aki egy lehengerlő és jól megírt történetet keres. Előny, ha romantika rajongó vagy.