Be kell valljam, a sorozat első része nem lett akkora kedvencem, mint amennyire az olvasók beleszerettek. De éreztem, hogy tovább kell olvasnom, és milyen jól tettem, ugyanis a második részben szerettem bele igazán a Vér és hamu sorozatba és a karaktereibe.

A történet ott ér véget, ahol az előző véget ért. Poppy rádöbbent, hogy minden, amiben valaha hitt, hazugság, és a férfi, akibe beleszeretett, nem más, mint Atlantia királyfija, aki amúgy a rettegett Sötét szerzet. Miközben Poppy próbál elmenekülni a fogságból, nem is igazán tudja mitévő legyen, hiszen már senkiben sem bízhat, és attól tart, sehol sem lehet biztonságban.

Nagyon jó volt Poppy nézőpontjából megismerni a sztorit. Armentrout baromi erősen átadta annak azt a rettentő érzést, hogy ezt a lányt elárulták, nem is kicsit. Sem azokban nem bízhat, akik felnevelték, és akiket végig a jóknak hitt, sem Hawke-ban, avagy, pontosabban Casteelben. Armentrout zseniálisan mutatta be mindezt, és imádtam, hogy Poppy nem tört meg, végig erős maradt, és kereste a kiutat ebben a lehetetlen helyzetben.

A szerelmi szál ebben a könyvben kelt életre igazán. Először is, zseniális a kémia Poppy és Cas között, és a legtöbb jelenetük sírva röhögős, mint amikor Poppy megpróbálja kinyírni a férfit, de sosem jár sikerrel. Az őszinte beszélgetéseiket is szerettem, és eleve az a folyamat is tök jó volt, ahogy lassan igazán megismerték a másikat, és Poppynak is sikerült eldöntenie, hogy merre haladjon.

Most már a világ is egyre jobban tágul, Atlantiáról, az Istenekről, a felemelkedettek kegyetlenkedéseiről is egyre több információ derül ki. Igazából ez a könyv egyik nagy hátránya is, időnként úgy éreztem, hogy túl sok infót akar átadni, hogy jegyzetelnem kéne, hogy minden összefüggést értsek, de közben szerettem, hogy ennyire gazdag ez a világ, és vele együtt a karakterei is.

Maga a kötet pedig nagyon pörgős volt, tele izgalmas jelenetekkel, imádtam az utat Atlantiába, és basszus, olyan függővéget kaptunk, amitől az arcomat kaparom, annyira odacsapott. Még jó, hogy máris nyúlhatok a harmadik kötetért.

Értékelés: 9/10

Most szerettem bele igazán a sorozatba, és a függővége után még kíváncsibban várom, hogy mi lesz a folytatásban, és milyen titkokról hull még le a lepel.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Szeretem, hogy ilyen lágy színekkel operál, gyönyörűek rajta a minták, egyszerűen jó ránézni.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha az első rész tetszett, feltétlenül olvasd tovább! És akkor is, ha annyira nem jött be 🙂