Te már jöttél el úgy a moziból, hogy nem vártad meg, míg véget ér a film? Én életemben másodszor a Wonka miatt álltam fel idő előtt a teremből. Igen, ennyire nem tetszett Timothée Chalamet filmje.

Először is, az igazság az, hogy engem is megvezetett az előzetes és a promóció, azaz nem tudtam, hogy ez musical. Félreértés ne essék, szeretem a musicaleket, például A legnagyobb showman és a Dreamgirls is nagy kedvenc. Musicalek esetében viszont döntőek a dalok: ha azok nem tetszenek, hogy élvezzem az egész alkotást? És itt azt kell mondjam egyik dal sem varázsolt el, és bár Timmy soha nem volt még ennyire jóképű a vásznon, mint most, azt kell mondjam énekesként nem jósolok neki nagy jövőt…

Maga a történet még érdekes lehetett volna, mert a Johnny Depp-film után bennem is mocorgott a kérdés, hogy vajon milyen lehetett a csokigyáros fiatalkora, hogyan alkotta meg a csokigyárat. A válasz viszont nagy zagyvaság volt már az elején is. A fő gondom az volt, hogy a mágikus, elnagyzolt dolgokat keverte a nagyon komoly témákkal. Amikor azt látod, hogy Wonka bőröndjében egy komplett mini-csokigyár van, és a csokijától repülnek (!) az emberek, de közben rabszolgaként dolgoztatják, és szó szerint be van zárva, akkor csak kapkodod a fejed. Ha egy édes kislány arról panaszkodik, hogy élete végéig rabszolga marad, de közben zsiráf tejet kell szerezniük a finom csokihoz, akkor nagyon nehéz eldöntened, hogy most ez mi akar lenni.

Lehetett volna ez a film egy erős dráma, amiben bemutatják, hogy a korrupció mennyire elnyomja a tehetségeket, és milyen kizsákmányoló világban élünk, és a rabszolgaság ugye önmagában se semmi, az árva kislányról nem is beszélve. De jöttek a mágikus hülyeségek és a rosszul elénekelt, nem túl jó dalok, így nem tudtam, hogy mit is nézek, érzelmileg sem vonódtam be.

Szóval értitek, ültem ott a moziban, elfogyott a popcornom, untam a dalokat, csak fintorogtam az egészen, az egyetlen érdeme az egész filmnek pedig Timothée volt, aki profin játszott, és annyira édes volt végig, de ez önmagában nem elég. Ráadásul pisilnem is kellett, szóval véggondoltam, hogy tartsam még vissza 50 percig egy olyan film miatt, ami amúgy se tetszik? Na még mit nem!

Persze simán lehet, hogy a film második fele jó volt, és addigra a jó dalok is megérkeztek, de így is azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy felálltam, és otthagytam a filmet. Túl rövid az élet ahhoz, hogy olyan nézzünk – és olvassunk! – ami nem tetszik.