Bár itthon sajnos nem lett akkora közönségkedvenc a Megveszekedett sorozat, mint az írótól a Vér és hamu, de ami engem illet, teljesen beleszerettem a sorozatba, és kissé sajnálom is, hogy most elérkeztünk a végéhez, mert úgy olvastam volna még tovább.

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Ez a záró kötet a maga nemében nagyon egyedi és különleges volt, ugyanis nem az akcióra helyezte a hangsúlyt. A sztori nagy részében ugyanis Ivy poszttraumás stressz szindrómában szenved, ami ugye nem is meglepő azok után, ami a herceg udvarában történt vele. Nehezen dolgozza fel a múltját, megkérdőjelezi a saját értékeit, és igen, azzal is meg kell küzdenie, hogy féltündér, és kívánja, hogy embereket „szívjon ki„. Tekintve, hogy világéletében a tündérek ellen harcolt, bőven volt mit elfogadnia saját magán Ivynek, és ez a kötet tulajdonképpen erről szólt. Igen, emiatt lelkisebb lett, de mindez valahogy üdítő és realista is volt, mert a fantasy kötetek szeretik elkenni az érzelmi traumákat, szerencsére, itt nem ez történt.

„A sírás kerülgetett.
– Beszélj hozzám! – kérlelt Ren halkan, mint ahogy mindig is tette. – Beszélgess velem, Ivy!
Olyan volt, mintha egy karó hegyes végét beleszúrták volna egy túlságosan felfújt lufiba. Felhasadtam, szabadon engedtem minden gondolatot, érzést, ami bennem rekedt, ami szétáztatta a bőrömet, és azzal fenyegetett, hogy a mélybe húz.
Nem volt rejtőzködés, nem volt színlelés. Nem volt helye hazugságnak. Becsuktam a szemem.
– Én már… Én már azt sem tudom, ki vagyok.”

Ami a romantikus szálat illeti, Rhen és Ivy kapcsolata most kapott igazi pofonokat, és olvasóként tényleg megvolt bennem a kérdés: vajon együtt maradnak? Armentrout csodásan kezelte kettejük kapcsolatát, a félelmeiket, és hitelesen mutatta be azt is, hogy hiába érzel valaki iránt lángoló szerelmet, az még önmagában nem elég az üdvösséghez. Annyira szerettem, ahogy Armentrout végig kétségek között tartott olvasóként. Egy biztos, Rhenbe csak még jobban belezúgtam ebben a részben. Olyan jó volt végignézni, ahogy folyamatosan támogatja Ivyt, segíteni akar neki és szeretni őt. Emellett pedig végre Tinkkel is összehaverkodott, ezeket a jeleneteket pedig nagyon szerettem.

„Bátor.
Ismét a szó.
Egy szó, ami olyan sokat jelentett nekem. Tudtam, hogy Rennek igaza van. Büszke volt rám, de ami még jobb, én is büszke voltam magamra. Azért, amit képes lettem volna megtenni, és amit meg is tettem.”

Persze a herceg okozta fenyegetés végig fennállt a kötetben. Kaptunk nagy harcokat, izgalmas helyzeteket, nem egyszer tapadtam a lapokhoz úgy, hogy csak pislogni tudtam a megdöbbenéstől, mint amikor Ivy-t megtámadták. A herceget továbbra is kedvelem, baromi jó karakter, és az írótól kaptunk egy akkora csavart, amitől kábé eldobtam az agyam, mert mindenre számítottam, csak erre nem. Úgy imádom, mikor Armentrout ledobja ezeket a bombákat! Ami pedig a sorozat lezárását illeti, tele volt jó ötletekkel és gondolatokkal. Sajnos pár kérdés azért maradt bennem, de a fő szálak véget értek, és mindent egybevéve boldogan csuktam be a könyvet.

„– Mármint nagyon összebalhéztatok? Vagy csak egy kicsit? Ó, te jó ég, szakítotok? Akkor én kivel fogok élni?
– Hogy kivel fogsz élni? – hüledeztem. – Nem vagy tizenkét éves, és nem vagy a gyerekünk.
– De szükségem van a gondoskodásra. A szeretetre. Az Amazon Prime-tagságra.
– Akkor szerezz magadnak munkát, Tink! Elég emberi formád van, menni fog.
–Munkát? – Tink arcán rémület terült el. – A sok vérveszteség biztosan tett valamit az agyaddal, mert nem vagy magadnál.”

Értékelés: 8/10

A Bátor egy lelkizős fantasy kötet, amiben most nem az akció dominál, de ígérem, az is van benne. Én nagyon élveztem végig az olvasást, Armentrout többször is megdöbbentett, amit imádtam. Sajnálom, hogy itt a vége, annál is inkább, mert Tink kábé a kedvenc Armentrout-mellékszereplőm, és úgy olvasnék még róla is, mert minden beszólásán csak mosolyogni tudtam.

Mindent egybevéve örülök, hogy megismerhettem ezt az Armentrout sorozatot is, és bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a tündéres, romantikus, izgalmas és egyedi fantasyket.

Hogy tetszik a borító? Messze ez a legszebb a trilógia borítói közül. Imádom, hogy a sötét színek közül csak Ivy haja emelkedik ki, a modell póza is nagyon klassz, gyönyörűek ezek a víz alatti felvételek.