Egy álmom vált valóra azzal, hogy megjelent ez a könyv magyarul. Emlékszem mikor legelőször jött velem szembe a közösségi médiában a borító és a történet, és én már ott és akkor beleszerettem. Szerencsére olvasás után is csak ugyanezt tudom mondani: nem okozott csalódást, sőt, ez az egyik legjobb (LMBTQ) könyv, amit valaha olvastam. Olyan jó tud lenni az, amikor egy tökéletes borító és egy hívogató történet tényleg egy jó könyvet jelent!

* Elolvasnád a könyvet? Kattints ide és legyen a tiéd! *

A történet főszereplője Luc, aki legnagyobb pechjére érintőlegesen híres. A szülei sztárok voltak a nyolcvanas években, az apja most egy tehetségkutató (ami szerintem a The Voice) mentoraként tér vissza a rivaldafénybe, és emiatt a paparazzik Lucot is kínozzák. Miután kikerül Lucről egy kínos kép a netre, a srác munkája is veszélybe kerül, ugyanis egy alapítványnál dolgozik, és az adományozók kezdenek eltűnni a férfi botrányosnak vélt viselkedése miatt. Hogy mentse a menthetőt, a kollégája tanácsára álpasit keres, akivel úgy tesz, mintha járna, hogy rehabilitálja a hírnevét és visszaszerezzék az adományozókat. Az egyik legjobb barátja, Bridget ajánlja a tökéletes férfit, Olivert, az ügyvédet, de nyilván egy álkapcsolatból nem lehet más, csak őszinte és igaz szerelem…

Először is: végre egy regény, ami megmutatja, hogy mennyire nehéz, ha sztárok gyermekeként kell felnőnöd! Szerencsétlen Luc nem kért a hírnévből, nem akarta, hogy cikkek szülessenek róla. Neki egyszerűen csak híresek a szülei, és ennyi. Nagyon érzékletesen átjött az, hogy Luc életében mekkora nehézség és szívás ez a hírnév. És itt nem csak arra gondolok, hogy álkapcsolatba kell kezdenie. Komoly gond az is, hogy önértékelési problémái vannak, mások szemén át látja saját magát, és a bizalmi problémái is teljesen természetesek. Ki merne úgy ismerkedni, hogy attól tart, a legbizalmasabb titkait valaki jó pénzért kiadja a sajtónak? Milyen borzasztó lehet átlagemberként úgy létezni, hogy bárki, bármikor lefotózhat, és olyan narratívát rakhat rád, ami nem te vagy? A szülők ezt választották, ők akartak híresek lenni. Luc csak beleszületett… Annyira sajnáltam őt emiatt, különösen amikor kiderült az igazság az exéről.

Ha már a szülők szóba kerültek, tetszett, ahogy a kötet kezelte ezt a szálat. A sosem látott rocksztár apa ugyanis újra felbukkan Luc életében, és ez mást hozott, mint amit vártam. Annyira életszagú volt az egész, és Luc reakciói is zseniálisak voltak az adott helyzetre. Az anyuka habókos és vicces karakterét is nagyon szerettem, különösen azon a jeleneten derültem jót, amikor találkozott Oliverrel, és számon kérte a férfit, hogy miért csak álkapcsolatban van az ő helyes fiával. Na ott szakadtam a röhögéstől, és egyben csordultig telt a szívem jó érzéssel, amiért arról olvashattam, hogy anya és fia mennyire szeretik egymást.

Ha az ember belebonyolódik egy álkapcsolatba Oliver Blackwooddal, nincs az az isten, hogy ne szeressen bele. Oliver úgy viselkedik, ahogy egy tipikus britet elképzelünk: kicsit fennhéjázó, mindig mindent jobban tud, de eközben kedves, figyelmes, piszkosul jóképű és nem akar egyből rádmászni, hanem szeretne megismerni inkább előtte. Olyan jól ütköztette az író két főszereplő személyiségét, kábé mint a tűz és a víz olyanok voltak, mégis pezsgett körülöttük a levegő, elképesztő volt a kémia közöttük.

Lassú románcot kaptunk, sok idő volt, mire a kapcsolatuk továbbfejlődött, és mindezt annyira jól prezentálta az író. Minden egyes Oliver és Luc jelenet isteni volt, és maga a páros is annyira jól összeillett. Kiegészítették egymást, segítettek a másiknak feloldódni és fejlődni. Például amikor Oliver hatására Luc úgy döntött, hogy szó szerint rendet tesz az életében, ott csak ujjongani tudtam, mert igen, annyira jó az, amikor a szerelem arra késztet, hogy jobb legyél. A közös alvásokat is imádtam ám, és amikor végre eljutottunk oda, hogy együtt vannak, hát én csak mosolyogni tudtam.

Szerencsére a regény vége is tartogatott meglepetéseket, méghozzá Oliver kapcsán. Csak pislogtam, amikor sikerült jobban megismerni a karaktert, amikor előjöttek az ő legbelsőbb érzései is. Az egész kötet során voltak erre utaló jelek, mégis kábé pofán vágott, és én úgy imádom azt, amikor egy történet vége is tartogat jó fordulatokat és izgulnivalót. Emelem a kalapomat a tök jó humorért is, a mellékszereplőket is imádtam, különösen Bridgetet és az őrült könyvkiadásos sztorikat, például az elveszett kéziratról, amit szó szerint megettek. De az elvarázsolt nemes, Alex karaktere is haláli volt, én sírva nevettem rajtuk nem egyszer.

Értékelés: 10/10

Nincs annál jobb, mint amikor egy könyv érzelmileg megmozgat. Én ezen a könyvöm nevettem, sírtam, elérzékenyültem és miközben olvastam, eltűnt a külvilág összes vihara, és nem maradt más, csak Luc és Oliver, a két srác, akinél eszeveszettül drukkoltam azért, hogy az álkapcsolatuk valóság legyen, és végre összejöjjenek.

Annyira szerettem ezt olvasni, hogy ha megkérdeznétek melyik az 5 kedvenc LMBTQ regényem, biztos vagyok benne, hogy ennek ott lenne a helye. Igen. Ennyire jó.

Hogy tetszik a borító? Szerelem első látásra. Annyira brit, tetszik, hogy megjelenik rajta a zászló, és tök jók a karakterek is, pontosan így képzeltem el őket, annyira átjön a stílus. Alig várom, hogy a polcra kerüljön a Téged kérlek karácsonyra és a Vörös, fehér és királykék mellé.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ha szereted az álkapcsolatos romantikus történeteket, akkor ezt semmiképpen se hagyd ki!

* Elolvasnád a könyvet? Kattints ide és legyen a tiéd! *