Könyvkritika: Adrienne Young – Fable: Ékkő a tolvajok között
Nagyon ritkán olvasok kalózos, tengeren játszódó könyveket, ami nem meglepő, hiszen a Young Adult zsánerben nincs is sok ilyen kötet. A Fable viszont már azóta kívánságlistás nálam, hogy először találkoztam a gyönyörű eredeti borítójával az Instagramon. Most lehetőségem nyílt végre magyarul is elolvasni, és azt kell mondjam abszolút nem csalódtam. A Fable tényleg egy imádnivaló kötet.

A hősnője Fable, egy tizenéves lány, akit az anyja halála után magára hagyott az apja egy szigeten, hogy ott boldoguljon önmagában. A lányt az apja ígérete élteti: ha életben marad, és el tud jutni hozzá, megkapja amit megérdemel. Emiatt Fable folyamatosan dolgozik, és bár nehéz körülmények között, de végül felkerül egy kereskedőhajóra, ahol nem várt kalandokkal kell szembe néznie és a szőke, jóképű fiatal kapitánnyal, Westtel, aki az első pillanattól kezdve nem közömbös neki.
Fontos leszögezni: bár a történetleírásom alapján kiemeltnek tűnhet a romantika szerepe, de ez igazából teljesen mellékszál. Ez nem egy romantikus regény, hiába szeret egymásba a könyv végére Fable és West. Ez a könyv igazából arról szól, hogy hitelesen bemutassa, mennyire nehéz lehetett az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a kereskedelem és pár kiváltságos ember úgy irányította az emberek életét, hogy még a minimális alapjövedelem elérése is lehetetlennek tűnt.
- Mindig tartsd a késed elérhető helyen.
- Sose tartozz senkinek semmivel.
- Semmi sincs ingyen.
- Kovácsolj hazugságokat az igazságból.
- Soha, semmilyen körülmények között ne fedd fel, hogy ki vagy mi számít neked.
A regény emellett leginkább Fable karakterfejlődéséről szól. A lány folyamatosan mantrázza azokat a szabályokat az életről, amiket az apjától tanult, mint az, hogy semmi sincs ingyen és ne halmozz fel tartozásokat, vagy ne mutasd ki nyilvánosan azt, ha valaki, vagy valami fontos neked. Ebben a világban a túlélés nehéz, ha megszerzel valamit, könnyedén ellophatja tőled az, aki nálad rosszabb helyzetben van, és akár meg is ölhet érte.
Fable szabályaiból, és ebből a kemény világból az olvasás során szerintem mindenki mást fog leszűrni. Bennem az ragadt meg, hogy mit is jelent embernek lenni, és hogyan akarod élni az életed. Lehetsz bátor, és merhetsz szeretni és családról, társakról álmodni, de élhetsz a titkaidat megtartva egyedül is elszigetelődve, de egy olyan biztonság illúziójában, ami nyugalomban tarthat éjszaka. Ha az első mellett döntesz, akkor viszont folyamatos veszélyben és félelemben tartod magad… Nagyon szerettem Fable végső választását.

A kötet szereplőit teljesen a szívembe zártam. A Marigold hajó fedélzetén lévő tengerészek imádnivalóak voltak, a meleg párért nyilván oda és vissza voltam, de a mellékszereplők közül Willa lett a kedvenc karakterem. A titka után kábé lefordultam a székről, és imádtam a lány szókimondását, és azt a barátságot, amit végül megkötött Fable-val. A háttértörténetét, és a múltjából előröppenő darabkákért különösen hálás voltam.
Fable és az apja kapcsolata is baromi érdekesen alakult a regényben. A férfi (akit mindenki Szentnek hív) viselkedése és kiállása baromi érdekes, van is róla, és Fable halott anyjáról egy előzménykötet, amit nagyon remélem, hogy egyszer magyarul is elolvashatok. A kedvenc részeim a kötetben pont azok voltak, amikben Fable együtt van az apjával, mert annyira érdekes volt köztük a dinamika és annyira szépen átjött az, hogy Szent jól kitanította a lányát, és hogy a férfi szabályai mennyire megnehezítik azt, hogy mindetten boldogok lehessenek.
És bár ez tényleg nem egy romantikus regény, de West és Fable jelenetei is nagyon jók, noha ritkán vannak kettesben együtt. Szerencsére viszont sok az olyan jelenet, amikor együtt a teljes banda a Marigold fedélzetén, és ezekről olyan jó volt olvasni. Egyszerúen átjött az érzés, hogy ez a csapat mennyire egyben van, és szeretne az ember velük együtt felszállni a hajóra, kalandozni, és valóra váltani a legvadabb álmokat a kristálytiszta vizen lebegve.

Értékelés: 10/10
Sodrú lendületű és izgalmas volt ez a könyv, ami engem teljesen magával ragadott. Jók a karakterei, jók a fordulatok, és dacára annak, hogy a romantika nem dominált, így is letehetetlenné vált a számomra. A függővége után pedig bízom benne, hogy a kiadó hamarosan érkezik a folytatással.
Hogy tetszik a borító? Mint mondtam, az eredeti borítóba első látásra beleszerettem annak idején. Kicsit sajnálom, hogy mi nem azt kaptuk meg, de hozzáteszem, a magyar borító is baromi jól néz ki és tökéletesen passzol a könyvhöz is.
Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett A kalózkirály lánya sorozat, akkor feltétlenül olvasd el! És akkor is, ha szereted kalandos, izgalmas, kicsit fantasy beütésű YA regényeket.
