A Spanyol szerelmi átverés után nagy reményekkel vágtam bele ebbe a könyvbe, mert nagyon bíztam benne, hogy sokat fejlődött a szerző, plusz Rosie-t annyira megszerettem az első könyvben, hogy érdekelt az ő saját története. Sajnos Az amerikai szobatárskísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim, és úgy érzem, egy ideig jegelem is Elena Armas könyveit.

A történet főszereplője Rosie, aki nehéz élethelyzetbe került. Felmondott a munkahelyén, hogy főállású író legyen, a kiadója pár hét múlva egy kéziratot vár tőle, de nem jön az ihlet, ráadásul a lakása plafonja is beszakad, így a barátnője, Line otthonában húzza meg magát, amíg Lina és Aaron nászúton vannak. Igenám, de ekkor érkezik meg Lina jóképű és szexi unokatestvére, Lucas, akiről Rosie évek óta álmodozik, annyiszor nézegette az Instagram oldalát. Végül egy lakásban maradnak, összebarátkoznak, de Rosie kezd egyre jobban beleszeretni a srácba…

Tipikus romantikus komédia ez, amiben két olyan ember a főszereplő, akik valós nehézségekkel küzdenek. Rosie-nál például nagyon erős volt az a szál, hogy milyen nehéz újrakezdeni az életed felnőttként. Mennyire tart az ember a családja reakciójától, milyen hatalmas nyomás nehezedhet rád, hogy bizonyíts saját magadnak is, hogy megérte felkavarni az állóvizet, és belekezdeni egy olyan szakmába, amiért a szíved hevesen dobog. Ez a szál nekem tökéletesen átjött.

Lucas élete sem felhőtlen, ő profi szörfös volt, akinek egy baleset után át kell értékelnie a jövőjét, és azt, hogy mi lehet az a szenvedély, ami iránt újra úgy lelkesedhet, mint a szörfért. Lucas esetében ami még tök érdekes volt, azok a belső vívódásai, hiszen bár kifelé vagánynak és magabiztosnak mutatta magát, belül viszont elvesztette a szikrát, és azt hitte sokáig, hogy például nem elég jó Rosie-hoz, mert nincs önmagával kibékülve. Mindez tök jól átjött, bár utóbbi szál engem egy ponton túl már hihetetlenül idegesített, de elfogadom, hogy így volt hiteles.

A szerző stílusát továbbra is nagyon szeretem. Olvasmányosan ír, tök jó a humora, sokszor lehet mosolyogni olvasás közben a könyvön. A szereplők közti kémia és a romantikus jelenetek is erősek. Szerintem utóbbi volt az, ami elsősorban meghódítja az olvasókat. Ez egy tényleg laza könyv, amiben nincs egy kifejtett konfliktus sem, és minden fel van áldozva annak az oltárán, hogy elolvashassunk egy újabb édes romantikus jelenetet Rosie és Lucas között. És utóbbiak tényleg szerethetőek, csak a végére úgy voltam vele, mint a túl sok sütivel: belefájdult a pocakom.

Kicsit úgy érzem, mintha ez a könyv nem kapott volna Amerikában szerkesztést. Rengeteg olyan hibát véltem felfedezni benne, ami szembemegy a szereplők jellemével. Ott van például Rosie, akinél a karakterfejlődés nagyon fontos része az, hogy elmondja a családjának a karrierváltást. Vártam, hogy lássam ezt a jelenetet, de off-page történt meg, két sorban mesélte csak el Rosie Lucasnak. Én csak néztem, hogy miért? Ez lett volna a karakterívének az egyik kulcsjelenete. De az is hasonlóan WTF érzés volt, hogy állítólag imádja az öccsét, akit szinte ő nevelt fel, és aggódik is érte. Aztán jön Lucas, majd hiába látja ütési sérülésekkel az öccsét, hiába megy el egy gyanús pasival, hiába tudja, hogy sztriptízklubban dolgozik a srác, napokig nem is gondol rá, eszébe se jut az öccse. Értem én, hogy meló és nagy szerelem, de az ilyen viselkedés nagyon távol áll attól a Rosie-tól, akit ez a könyv be akart mutatni nekünk.

A regény olvasása során az is átjött, hogy az író minden létező konfliktust kikerült, vagy minimalizálta őket. Mintha ő nem akart volna mást, csak pihe-puha édes romantikát írni, ami oké, legyen, csak akkor szerkesszék át a könyvet. Vegyék ki a zűrös öcsikét, és bumm, máris megoldunk pár gáz dolgot. A másik nagy problémám az volt, hogy ha a könyvből kihúznánk 250 oldalt, akkor is tökéletesen érthető és élvezhető lenne a történet. Egyszerűen annyira nem szól semmiről, annyira csak arra van van építve, hogy Lucas és Rosie randiznak, meg jajj szeretlek de nem szerethetlek, és társai, hogy már besokalltam a közepétől, és onnantól kezdve nem nagy örömmel olvastam a könyvet.

Értékelés: 5/10

Nem tagadom, csalódtam a könyvben. A konfliktusok és azok kifejtése szinte teljes mértékben hiányzott a történetből, ahogy jó pár karakteridegen mozzanat is adódott. Mindezt próbálta ellensúlyozni a sodró lendületű szöveg, a sok romantikus, édes és humoros jelenet, no meg Rosie és Lucas alapvetően szerethető személyisége, csak nálam nem sok sikerrel.

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen imádom! A színeit, a szuper betűtípust, az alakokat rajta. Csodaszép.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha az olyan könyveket szereted, amikben belemerülhetsz a romantikába, és igazából csak cukiságot kapsz konfliktusok nélkül, szerintem akkor ezt a kötetet is élvezni fogod.