A Queen Charlotte az év legjobb sorozata. Legalábbis, szerintem. Most fejeztem be az első évadot, a könnyektől még nedves az arcom, és azt kell mondjam, rég láttam ennél jobb és szerethetőbb romantikus történetet. A Bridgerton család évadokat is szerettem, de ez szerintem még annál is jobb volt.
Ez a sorozat két ember életét meséli el, akiknek a szerelme legyőzött mindent: betegséget, a társadalmi elvárásokat, a királyi szolgálattal járó terheket. Mindent, ami csak eléjük gördült, és ezt élvezet volt nézni. Kivéve amikor sírtunk.
Tudom, sokan ki vannak akadva azon, hogy Sarolta szines bőrű, de látva a sorozatot engem az se érdekelne, ha azt mondanák, hogy Sarolta igazából a Mars bolygó hercegnője. Nem érdekel a történelmi háttér. Nem érdekel, hogy mennyire pontosak a jelmezek vagy a megszólitások és mennyire nem azok. Csak az számit nekem, hogy ez a sorozat megmozgatott érzelmileg, pazar látványt nyújtott, és olyan karaktereket ismerhettem meg, akiket lehet szeretni, akikkel együtt lehet érezni, akik emberiek, gyarlók és akik képesek folyamatosan fejlődni és egyre jobbá válni.
Az, ahogy Sarolta királyné részről részre vált egyre erősebb és határozottabb uralkodóvá, a férje legnagyobb védelmezőjévé, magával ragadott, ahogy az is, hogy a jelen szálban megmutatták, ő sem tökéletes, anyaként egyenesen megbukott, és mégis, a célját, amire felesküdött, a sorozat végére csak elérte.
A Bridgertonból ismert többi karakter története is zseniálisra sikeredett, Lady Dunburry kapcsán pedig tökéletesen megmutatták azt, amire a Bridgertonban csak utaltak, hogy György és Sarolta szerelme miként változtatta meg a világot, és hogyan emelte be a nemesek közé a más bőrszinű embereket. Annyira szépen meg lett magyarázva minden, amiért hálás vagyok, ahogy Agatha karakteréért is. Igenis jó, hogy történelmi romantikus környezetben láthattunk egy nőt, akinek nem az a legfőbb vágya, hogy férje legyen. Végre!
Az egyetlen kritika, amivel illethetném a sorozatot csak az, hogy Violet szála kissé esetlen volt mindkét idősikon, Lady Danburryvel pedig a jelenben nem tudtak mit kezdeni. Maga az ötlet amúgy tetszik, hogy Violet úgy érzi, nem szeretne már egyedül lenni, csak kicsit hirtelennek érződött ez is. De az, hogy csak ennyi negativ dolgot tudok felemlegetni, szerintem önmagában elmondja, hogy milyen zseniális a sorozat.
Amiért pedig extrán hálás vagyok, az LMBTQ szál beemelése. Imádtam a párosunk minden pillanatát, annál a bizonyos táncnál, és ami utána jött, pedig naná, hogy eleredtek a könnyeim.
Elvileg a Sarolta királyné egy minisorozat, bár a Netflix az Emmyn a sima sorozatok közé nominálta. Akárhogyis, szerintem már most is teljesen lezárt és élvezhető. Ha valami igazán egyedi és szó szerint tökéletes sorozatra vágytok, és el tudjátok engedni azt, hogy egy párhuzamos univerzumban léteznek fekete nemesek, akkor nézzétek meg a sorozatot, mert egy ritka kincs, egy gyémánt vár rátok.
Örömhír a történet rajongóinak: a Sarolta királyné könyvverziója már előrendelhető, és a Könyvhétre meg is jelenik!
