Bármennyire is szeret olvasni az ember, időnként sajnos akadnak olyan könyvek, amikben csalódtam, ami nem lett kedvenc. Ilyenkor mindig fontos kiemelni, hogy ezek a könyvek nem rosszak, egyszerűen csak nekem nem tetszettek, mást vártam, nem ragadott annyira magával, nem értettem egyet némely írói döntéssel. Ettől függetlenül nektek még simán bejöhet az adott történet. Ezt bizonyítja, hogy a molyon háromnak is 88% feletti a tetszési indexe.
Íme tehát az az 5 könyv, amiben csalódtam 2022-ben, ABC sorrendben és indoklással.
Alice Broadway: Scar (Ink-trilógia 3.)
Azt kell mondjam, a második rész után nem vártam jobbat, minőségben kábé ugyanott volt, de azért amíg az ember él, remél. Bizonyos pontjain szerethető volt a könyv, de a hibái túlságosan hangosan üvöltöttek, és sokszor követhetetlenné, érthetetlenné tették a történetet. Az egyetlen, ami igazán erős, az Broadway stílusa, mert nagyon olvasmányos, és persze a borítója is gyönyörű.
Colleen Hoover: Maybe Not – Talán mégsem
Hoover az egyik kedvenc íróm, erről tanúskodik az is, hogy a kedvenc felnőtt romantikus olvasmányaim közé két kötetével is sikerült bejutnia. Viszont sajnos a Maybe Not csalódás volt, mert az író a szexre és az erotikára helyezte a hangsúlyt, erről szólt kábé a könyv végig, miközben a két főszereplőről alig derültek ki új információk, nem éreztem azt, hogy igazán ismerném őket. Szerencsére volt pár jó pillanat, pár édes és/vagy humoros jelenet, de Hoovertől az ember azért többet vár…
Évek óta ezt hallgatom: olvass Jane Austent, mert imádno fogod! Idén végre igennel feleltem, és a Meggyőző érvekkel kezdtem, mert a fülszövege szerint: “a Meggyõzõ érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény.” Nos, én végtelenül unalmasnak éreztem, nagyon nehezen kötötte le a figyelmem és nehéz volt észben tartani a sok karakter nevét…
Az Akhilleusz dala után kifejezetten kíváncsi voltam már egy ilyen könyvre, ami a trójai háborút mutatja be. Az alapkoncepciót imádtam, ugyanis itt női nézőpontokból akarták megmutatni, hogy melyik női szereplővel mi történt. Az ő sztorijaikat imádtam is, aztán kábé a könyv fele Odüsszeusz kalandjait mesélte el, ami miatt hatalmasat csalódtam. Itt a nőkön, és az ő boldogulásokon lett volna a hangsúly, nem azon hogyan bóklászik egy férfi éveken át a tengereken…
Tove Jansson: Múmin a Riviérán
Több ismerősöm is mondta, hogy olvassak Múmint, mert annyira édesek és szerethetőek a történetek. Nos, én belevágtam, mert miért ne, de sajnos ez a képregény kifogott rajtam. Aranyosak voltak a rajzok, de a karakterek olyan végtelenül butának minősültek sajnos, hogy bármennyire is akartam, nem tudtam élvezni a viccesnek szánt helyzeteket, amikbe belekeveredtek.
