Karácsonyra érkezik Istók Anna harmadik regénye, ami két lány megrázó történetét meséli el. A kötethez Szilágyi Ildikó tervezett gyönyörű borítót. Íme minden infó!

A borító

A fülszöveg

Semmi sem az, aminek látszik, és még kevésbé az, aminek hisszük.
Lilla és Eszter barátok, ezer szállal kötődnek egymáshoz.
Ám mi történik akkor, ha ugyanabba a férfiba szeretnek bele? A szenvedélyes, erős érzések sodrában marad hely a barátságuknak?
És mit tesz Olivér ebben a helyzetben?
A különleges sodrású, szépirodalmi igényességű történet egy szerelmi háromszög krónikája, amit újra és újra elmesélnek a szereplők, és ahogy tovább szövik az emlékek fonalát, úgy lesz belőle valami teljesen más.
Talán a bántalmazás regénye. Talán az árulások és megbocsátások könyve. Egy barátság története. A zene regénye.
Vajon milyen új titkokra, árulásokra derül fény, míg szól a zene?
Hogyan lesznek az árulókból elárultak, és vajon be lehet-e fejezni a
végénél a dalt, vagy az egész folytatódni fog?

Az íróról

1977-ben születtem, a Gödöllői Városi Könyvtárban dolgozom, egész nap könyvek vesznek körül, kedvenc területem az olvasás népszerűsítése. Írói munkásságom széles spektrumon mozog: verseimet, novelláimat közölte már számos irodalmi lap, portál, két regényem jelent meg eddig a Könyvmolyképző Kiadónál, az Aranypöttyös sorozatban. Több országos antológiában is szerepel írásom, legutoljára a Poket zsebkönyvként megjelent Bebábozódásban. A hazai midbrow írók egyikének tartom magam, célom úgy alkotni, hogy a könnyű befogadás mellett megmaradjon a tartalmi érték is.

Exkluzív idézetek

#1

„– Ha te hiszel magadban, az kurva kevés. Ha túl akarsz élni, akkor az kell, hogy valaki más is higgyen benned. Hogy jobban higgyen benned, mint te magadban.”

#2

„Lépkedj végig minden akkordon, minden utcán, minden apró kis kövön újra, és hallgasd meg, mit üzen most a dal, amit egyszer, régen már hallottál. Hogy meglásd azt a másik igazságot, amit eltakartak eddig előled a nagy, lehulló függönyök. Da capo al fine. Elejétől a végéig. És újra elölről. Újra és újra.”

#3

„Az ember azt gondolná, a katarzisok, a katasztrófák, a végzetszerű változások elindulását mindig pontosan jelzik nekünk az égiek. Ahogy a vihar közeledtét már órákkal előbb jelzi a barométer vagy a szél, úgy mi is fel tudunk majd készülni saját tornádóinkra. Nem így van.”

#4

„A halottakat már felesleges ölelgetni, Isten néma bennük. Csak az élők számítanak, pedig a jelen időnek nincsen semmi jele, éppúgy, mint Istennek sem…”

#5

„Mitológiai jelenetek tömkelege szól arról a csodáról, amikor két bolyongó lélek, akiknek találkozniuk kell, egyszer csak belecsöppennek a létezés koordinátáiba. Teret és időt kapnak, arcot, alakot öltenek, és megkapnak még valami fontosat: az alkalmat.”