A Végzet: Winx Saga az egyik kedvenc sorozatom a Netflixen, ráadásul a mesét is szerettem régen, így kifejezetten örülök, hogy a Könyvmolyképző Kiadó elhozta a regény verziót is.

A történet a Netflixes sorozat ideje előtt játszódik, a főszereplői Aisha, Terra, Musa, Stella és Bloom, az ő életüket mutatja be, mielőtt megismerhettük volna őket.

Hoztam is nektek tíz kedvcsináló idézetet a könyvből, hogy megjöjjön a kedvetek az elolvasásához. Íme!

* A kötet a kiadó oldaláról rendelhető! Katt ide *

#1

„Stella már egy ideje panaszkodott, hogy Terra milyen idétlen, amiért ki akarja húzni a szemét. Riven biztosra vette, hogy Terra szórakoztatóan pánikol, ha arról van szó, hogy el kell mennie egy buliba, és ő maga is szívesen kigúnyolta volna, de nem látta be, hogy Stella honnan veszi hozzá a jogot.
Sky Rivenre nézett, aki éppen óvatosan töltött némi vodkát az üvegébe. Mindenki a maga módján készült a bulira. Riven kiöltözött, és alig várta a zűrzavart.
– Máris iszol? – vonta fel a szemöldökét Sky.
– Stella egy órája lóg itt – világított rá Riven. – Pont egy órája iszok.”

#2

„– Vagyis Dowling többféle varázslatot is végre tud hajtani? – kérdezte Bloom – Ilyen van?
Szegény, ostoba Bloom. Hát mit tanítanak a gyerekeknek abban a Kaliforniában? Barbár helynek tűnt.”

#3

„Egy buli csak annyit ér, mint a ruha, amit felvesznek rá. Egy csatát csak az az erő nyerhet meg, amit ott előhívnak.”

#4

„Farah Dowling, Saúl Silva és Ben Harvey küldetésben járt. Épp, mint régen. Farah titkára, Callum, eltűnt, ami a legszebb napokon is aggodalomra adott volna okot, azonban ilyenkor, amikor Perzseltek járták az erdőt, és Bloom Rosalindról kérdezősködött, kifejezetten riasztó volt. Meg kellett tudniuk, mi történt vele.”

#5

„– Be kell bizonyítanom, hogy nem vagyok Beatrix egyik… ördögi csatlósa – magyaráztam.
– Miért, Beatrix talán gonosz, mint a Bond filmekben? – mosolyodott el.
– Talán rosszul fogalmaztam – ismertem el.
– Abban is segítesz majd neki, ha a Hold felszínére akarja írni a nevét egy lézerrel?
– Hallgass már! – intettem le. Sajnos túl aranyos volt.
– Vagy ellopni az Eiffel-tornyot? – vigyorgott.”

#6

„Terra megfontolta a kérdést, aztán láthatóan úgy döntött, hogy nem akarja tovább fontolgatni, inkább fogott még egy virágcserepet.”

#7

„– Várj, neked hiányzik Stella?
– Nem! – kiáltott fel Terra. – Undok volt és folyton beszólt, és a végén egy szó nélkül távozott, ami a leggonoszabb…
– Szeretnéd, hogy beszólogassak neked? – kérdezte Musa. – Jobban éreznéd tőle magad?
– Mi? Dehogy! – Terra elhallgatott. – Talán… a ruhámra?”

#8

„A korongot gyorsan a hátizsákom mögé dugtam, és a közeledő Sky felé fordultam. A tekintete a könyvre esett.
– A lakosztályban kicsit nagy a zaj – mondtam a tőlem telhető leghétköznapibb hangon, de nem tudtam megítélni, bevette-e.
– Az mi? – kérdezte
– Könyvnek nevezik – kerekítettem el a szememet. – Aggasztó, hogy nem ismerted fel, de…”

#9

„Tessék? Terra egy második gyilkosságot gyanít? Vakítás. Gyilkosság. Emberrablás, gúzsbakötés indákkal. Miért nem lehet mindenki olyan kisstílű elkövető, mint maga Riven?”

#10

„A hercegnő kötelessége, hogy megvédje a népét. Stella az akart lenni, aki segíti, és nem fájdalmat okoz a barátainak. Azt akarta, hogy az Alfea biztonságos legyen a benne élők számára. Olyan bátor akart lenni, mint Bloom, aki teljes mértékben elszánta magát, hogy mindenkit megvéd a saját maga jelentette fenyegetéstől.
Bloom visszanézett az iskola fényei felé. Stella fején átfutott, hogy vajon megtörik-e a bátorsága. Nem hibáztatta volna érte.
– Gyerünk! – mondta ehelyett Bloom. Bátor volt, akár egy lovag. – Biztosra kell mennünk, hogy a Perzseltek engem követnek.
Elindultak a sötétbe, amitől Stella mindig félt… most valahogy mégsem annyira.
Életében először nem volt egyedül a sötétben.”

* A kötet a kiadó oldaláról rendelhető! Katt ide *