Magyarul is véget ér J.M. Darhower sokak által szeretett romantikus maffia története, a Sempre. Ennek örömére hoztam nektek kilenc idézetet a duológiát lezáró Jóvátétel c. regényből! Íme.

* A kötet ide kattintva beszerezhető *

#1

„Azt hiszem, időként a dolgok választanak bennünket. Olyan, mint a lélegzés. Természetes. Magától történik. Visszatarthatjuk a lélegzetünket, és megpróbálhatunk többet nem lélegezni. Egy pár percig ez működhet, de aztán elvesztjük az eszméletünket. Ez a természet rendje. Nem tudunk nem lélegezni. Én pedig nem tudlak nem szeretni.”

#2

„Van, hogy elveszítem a perspektívát, de ilyenkor segít, ha megállok és körbenézek. Talán nem lehet minden az enyém, de több mint elég az is, amim van. És úgy tűnik, hogy az emberek többségének még ennyije sincs.”

#3

„Miután úgy döntött, hogy esélyt ad az életnek, úgy tűnt, simábban mennek a dolgok, de időnként így is nehéz volt. Borzasztóan hiányzott neki Carmine, a szerelme iránta nem gyengült. Gyakran írt leveleket is neki, de soha nem adta fel.”

#4

„Mert a hozzánk hasonló embereknek a szervezet, a Cosa Nostra áll az első helyen, és minden más csak utána következik: a család, a barátaink, minden.
Felvette a kést, figyelmesen nézegette, és az ujjaival végigsimított a pengén.”

#5

„A világ egy karnyújtásnyira van előtted, és egy olyan élet vár rád, ami telis-tele van lehetőségekkel, de ha velem maradsz, akkor ezektől meg leszel fosztva. Tudom, hogy vannak álmaid, mindig is voltak, és miattam ne áldozd fel őket. Az életedből eleget áldoztál fel önző rohadékok miatt. Én már nem vagyok önző, és ezt neked köszönhetem.”

* A kötet ide kattintva beszerezhető *

#6

„Gyakran hallom ezt az érvet. Hogy létezhet Isten, ha annyi embert cserbenhagy? De arról elfeledkezel, fiam, hogy a rossz nélkül nem tudjuk igazán becsülni a jót. A szenvedés jobbá tesz bennünket. Ahogy nehéz időkben cselekszünk, jelzi, hogy mennyire vagyunk jó emberek valójában.”

#7

„Amikor ezt olvasod, én már nem leszek itt. Nem maradhatok. Nem lenne igazságos veled, és soha nem is bocsátanám meg magamnak, ha miattam lemondanál a való életről, ettől a szarságtól távol, ahol csak önmagad lehetnél. Legyél önmagad, és ne hagyd, hogy az emberek manipuláljanak!”

#8

„Látszólag semmi nem különböztette meg a helyet más, elfeledett helyektől az elhagyatott országút mellett. A koszréteg elrejtett sok mindent, így a hely teljesen átlagosnak tűnt, de Corrado tudta az igazságot. Hallotta a történeteket, és elég sok mindent látott a saját szemével is, hogy tudja, hogy az ártatlan helynek tűnő ház gyakorlatilag a pokol kapujaként szolgált.”

#9

„Reményt adtál. Hittél bennem, segítettél nekem, de ami a legfontosabb, szerettél. Engem. A világon élő összes ember közül engem választottál. Pedig én ahhoz voltam hozzászokva, hogy engem senki nem vesz észre, és láthatatlan vagyok. Te viszont megláttál engem. Nélküled nem lennék az az ember, aki ma vagyok.”