Könyvajánló: Octavia Butler – A magvető példázata

Octavia Butler még 1993-ban írta ezt a cli-fi regényt, ami 2024-ben játszódik egy olyan világban, ahol összeomlóban van a társadalom, farkastörvények uralkodnak, a rendőrök inkább ártanak, mintsem védenének, amikor még egy olyan munkának is örülni kellene, amiért kosztot kapsz és egy helyet, ahol aludhatsz. És igen. Visszatérőben van a rabszolgaság…

Főszereplőnk, Lauren Olmina egy Los Angelestől nem messzi zárt közösségben él, a középosztály egyik tagjaként. A kis utcácska fallal van körülvéve, az apja a közeli egyetemen tanít. Lauren látszólagos biztonságban nő fel, a falakon kívül fosztogatók, koldusok és elvadult, emberevő kutyák ólálkodnak. Lauren érzi, hogy az idill és a biztonság nem fog sokáig kitartani, az éhező emberek egyre többször törnek be a kis közösségébe élelemért, a lány pedig tudja, előbb-utóbb véget ér a biztonságosnak hitt élet. A célja, hogy eljusson északra, mert úgy tudja, ott van még ivóvíz, munka és biztonság.

A regény stílusában hasonlít A szolgálólány meséjéhez. Lauren a naplójába írja le, hogy mit él át, és elég hosszasan taglalja a hétköznapjait, és a szemünk előtt rajzolódik ki a szomszédai, a barátai sorsa is. Az, hogy a könyv sokáig a fallal körbevett hétköznapokról szól, akár unalmas is lehetne, de nagyon nem az, mert végig ott tombol benne a feszültség, hiszen lehet érezni, hogyan romlik napról napra egyre jobban a helyzet, miként látszódnak annak a nyomai, hogy miként omlik össze egyre inkább a társadalom. És bakker, erről félelmetes olvasni.

A könyv legerősebb része kétségkívül a világteremtés, mert annyira hitelesnek érződik az egész. Most nem azt látjuk, hogy már minden elcsesződött, hanem azt, ahogyan fokozatosan lesz napról napra egyre rosszabb. Hiszen még elnökválasztás is van, de nyilván az se hoz el érdemi változást, sőt, kiderül az is, milyen új törvények születnek, és hogyan törlik el a régieket, amik védték az emberek jogait.

Valahol hátborzongató a könyv leginkább azért, mert olyan hitelesnek érződik az egész, simán látom magam előtt, hogy hasonló szituációban tényleg így viselkednének az emberek, simán képes lenne bárki gyilkolni azért, hogy pár nappal tovább életben maradjon, és az számítana luxusnak, ha egy házban élsz és van saját szobád. Körbenézve a világban lévő változásokra és a globális felmelegedés egyre jobban megmutatkozó hatásaira, látom magam előtt, hogy mindez tényleg megtörténhet egy napon. Ha valamire, hát arra ez a könyv mindenképpen megtanított Lauren által, hogy nem árt, ha előre felkészülünk.

Lauren személyiségét amúgy nagyon szerettem. Annyira határozott és rendkívül okos lány volt, aki fiatal kora ellenére volt hihetetlenül intelligens és karizmatikus. A lány alapított is magának egy vallást, szerinte Isten az maga a változás, és a végső célja az emberiségnek az, hogy új bolygókra eljutva tovább vigyék az emberiséget. Tök érdekes gondolatok voltak a kötetben a kitalált vallás kapcsán, a beszélgetéseket pedig még jobban szerettem. Pedig én nem vagyok vallásos, de Butler annyira érdekesen adta elő mindezt, hogy csak élvezni tudtam ezt a részt is.

A karakterábrázolásokat különösen szerettem a regényben. Nagyon sok szereplő feltűnt, nyilván volt, aki sajnos meghalt, és bakker, minden ilyen eset megviselt, mert olyan jól elkapta Butler ezeket a karaktereket. Nem akarok spoilerezni, de lelkiekben készüljetek fel, hogy ez egy brutális világ, ahol nem egyszerű a túlélés. De maga az olvasmány mégsem nehéz, mert az író stílusa nagyon sodor előre, és igazából a hétköznapokra koncentrál, miközben bemutatja azt, hogyan próbál túlélni Lauren és egyre népesebb csapata. Ez az út pedig pokolian izgalmas volt.

Értékelés: 9/10

Nem véletlen, hogy ez a regény kultikus lett Amerikában. Köszönet a kiadónak, amiért elhozta magyarul is, és meg kell mondjam, alig várom már, hogy elolvassam a folytatást, pláne mert a lehető legizgalmasabb pillanatban lett lezárva a könyv. Legalábbis, én azt éreztem, hogy eljutottunk a kiindulópontra, és mit akar ebből kihozni a szerző.

Hogy tetszik a borító? Elképesztően gyönyörű. Ránéztem az eredeti amerikai borítókra, szerintem azoknál is sokkal jobb.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a disztópiákat, semmiképpen se hagyd ki. Nem egy Young Adult történet, de ugyanolyan sodró lendülettel van megírva, így szerintem az unalom ki van csukva.