Nem a Hamupipőke a kedvenc Disney mesém, de a Disney filmes átdolgozásaiban valahogy ezeket szeretem a legjobban, mert érdekes látni, hogy a kreátorok miként nyúlnak az alapkoncepcióhoz. Az eddigi Hamupipőke filmek közül ez volt a kedvencem Hilary Duff filmje mellett. Igen. Ennyire jó volt.

Ezúttal nem napjainkban játszódott a sztori, Hamupipőke viszont így is mert nagyokat álmodni: divattervezőként szeretett volna egy saját boltot nyitni, de akkoriban ezt a nőknek nem lehetett… Hamupipőke viszont itt nagyon nem az a lány, aki úgy döntene, hogy könnyedén feladja az álmait.

Az eredeti meséhez/könyvhöz képest rengeteg a változtatás ebben a filmben. Leginkább az, hogy modern és feminista átdolgozásról beszélünk. Nem csak Hamupipőke mer álmodni, hanem ott van például a herceg rendkívül okos és törekvő húga is, akinek a trónon van a helye, és annyira drukkoltam neki, hogy elérje ami jár neki.

A romantikus szálat is zseniálisan kezelte a film. Végre kaptunk előtörténetet is, Robert és Hamupipőke már korábban megismerik egymást, hosszabb és több közöttük az interakció, és ettől hitelesebbé vált az egész romantikus rész. Az pedig, hogy idővel belevitték a készítők a „válaszd a szerelmet vagy az álmaidat” részt, hát zseniális ötlet volt, kivitelezésében dettó.

És igazából az egész film pont a tök jó ötletektől és gondolatoktól működött olyan jól. Például most végre magyarázatot kaptunk arra, hogy a Gonosz mostoha mitől is gonosz, mi történt vele a múltban. Sőt, továbbmegyek, nem is igazán volt itt gonosz, „csak” egy anya, aki a legjobbat akarja a gyerekeinek, mert tudja, hogy abban a korban mi a plafon, amit egy nő elérhet, és nem is sejti, hogy az a plafon már repedezik.

Imádtam a film zeneiségét is, ugyanis klasszikus slágereket énekeltek el benne a szereplők. Például amikor a herceg és Hamupipőke énekelték egymásnak Ed Sheerantől a Perfectet hát a szőr felállt a karomon, annyira bizsergetően jó volt hallani. Ráadásul a színészek is tök jól énekeltek, de hát, Idina Menzeltől és Camila Cabellótól mi mást várnánk.

A színészi játék is teljesen rendben volt ám. Camilának ez egy remek színészi debütálás volt, bár szerintem a Havana videoklipje óta egyértelmű, hogy neki ezen a pályán is helye van. A herceg szerepében Nicholas Galitzine mindent vitt. A mellékszereplők közül Maddie Bailio volt az, aki jelenettolvajként követelte magának a figyelmet Anasztáziaként. Bravó! Billy Porter Tündérkeresztanya választása pedig bár megosztó döntés volt, de Billy olyan jól hozta a karaktert, hogy el se tudok mást képzelni a helyére.

Mit is mondhatnék még? 10/10, és nézzétek meg ezt a filmet, mert annyira jó.