Az Oscar-díjas Emma Stone sokoldalú színésznőt, akit már régóta nagyon szeretek. Most 3+1 olyan adaptációt mutatok nektek, ahol Stone-t nem lehetett nem imádni.

Szörnyella (2021)

Nemrég mutatták be a mozik a Szörnyellát, ami a 101 kiskutya előzménytörténete, csak a „gonosz” Szörnyella szemszögéből. A film minden hibája ellenére imádnivaló volt, Stone pedig egyértelműen bebizonyította, hogy miért is szeretem őt annyira. Egyszerre hozta jól a szomorú, a vidám, az őrület határán táncoló és az elborult Estella karakterét. Sokoldalú, az fix.

A csodálatos Pókember 2. (2014)

Ha egy kedvencet kéne választanom az eddigi Pókember filmek barátnői közül, Gwenre tenném le a voksom. Egyrészt a kémia Garfielddal elképesztő volt (nyilván, mert össze is jöttek), másrészt Stone istenien hozta Gwen karakterét. És az a jelenet a film végén, aki látta, tudja mire gondolok. Hát gyerekek. Szavak nincsenek rá.

A segítség (2011)

Tudom, manapság egyre többen emelik fel a szavukat a film (és a könyv) ellen. Újra kell néznem, hogy teljesen megértsem az okát, egy viszont biztos: Stone játéka a főszerepben makulátlan. Olyan hitelességgel formálta meg a rabszolgákért kiálló úrilányt, aki szembemegy a társadalmi előírásokkal, hogy azt tanítani kellene.

+1 Könnyű nőcske (2010)

Nem teljesen adaptáció, de érezhetően nagy inspirációt adott a filmnek A Skarlát betű klasszikus. Itt láttam először Emma Stone-t, anno a moziban néztem meg afilmet, és minden percét imádtam. Elgondolkodtatott, mosolyt csalt az arcomra, és Stone uralta a vásznat, tökéletesen alakította a főhőst. Újra is kéne nézni a filmet.