Hamarosan érkezik magyarul a harmadik Jay McLean regény, a Preston fivérek első kötete, a Lucas. Alább hoztam is nektek 10 kedvcsináló idézetet a Rubin Pöttyöshöz. Íme!

#1

„Belemosolyogtam a tenyerébe, amit biztosan érezhetett, mert visszamosolygott. Majd hirtelen csücsörítő szájjal előrehajolt. Megpuszilta a kézfejét – azt a kezet, ami a számat takarta. Amikor elhúzódott, óriási volt a szeme. Gyorsan leengedte a kezét és félrenézett. Én megérintettem az ajkamat, és elképzeltem, hogy milyen érzés lenne, ha megcsókolna. Ha bármennyire is olyan, mint amilyennek akkor éreztem, le fog majd taglózni. A hátamon feküdtem és a tompa, szürke eget néztem, és bár a körhinta már elveszítette a lendületét és alig mozgott, a gondolataim száguldoztak, és a világ még soha nem tűnt ennyire ragyogónak.”

#2

„Meg akartam csókolni.
Azóta meg akarom csókolni, hogy először láttam.
De tizenegy évesek voltunk. Furcsa lett volna.
Most majdnem tizennyolc vagyok, és elég sok lányt csókoltam meg már ahhoz, hogy kompenzáljam az összes felgyülemlett félelmet, ami abból adódott, hogy nem volt bátorságom azt a lányt megcsókolni, akit valójában akartam.”

#3

„– Miattad jöttem – mondom.
– Miért?
– Mert meg akarlak csókolni, Lane. Mert az összes seggfej emlékét ki akarom törölni, aki ezekhez az ajkakhoz ért. – Végighúzom a mutatóujjam az alsó ajkán, mire lehunyja a szemét. Az ajkai szétnyílnak. Már a szájában van a hüvelykujjam, a nyelvéhez, a puha, nedves nyelvéhez ér, és jóisten, még soha életemben nem voltam ilyen kurva kemény, pedig még alig nyúltam hozzá!”

#4

„Lehajol, és a szája az enyémre talál. Finoman, lassan csókol, mintha a világ összes ideje a miénk lenne. És talán így is van. Elhúzódik, és hangosan levegőt vesz.
– Atyavilág! – suttogja, majd újra csókol. A testem az övéhez érve felhevül, a nyelve kínoz, az enyémmel táncol. Úgy fordulok, hogy keresztben üljek az ölében, így egyszerűbb mindkettőnknek, és visszacsókolom, a szívem egy darabját, ami nem olyan rég még össze volt törve, neki adom.”

#5

„Összeér a szánk, az ajkai sósak a könnyektől.
– Nagyon szeretlek, Luke.
– Akkor hagyd abba a megkérdőjelezését. Csak legyünk szerelmesek.”

#6

„Te az agyaddal nyűgözöd le az embereket. A kedves szíveddel és a szerény viselkedéseddel. És bár gyönyörű lány vagy, nem a kinézetednek vagy az öltözékednek kell okoznia az emberek csodálatát. Amikor nagyobb leszel, és a fiúk elkezdenek felfigyelni rád, szeretném, hogy emlékezz erre. Mert ha csupán a külsőd vonzza őket, akkor ők nem a te embereid, Lo. Jobbat is kaphatsz. Jobbat fogsz kapni.”

#7

„– És látnom kell, hogy tudja, hogy szeretik, hogy nem érdemelte ezt, és önző módon el kell neki mondanom, hogy sajnálom, hogy meg tudjon bocsátani nekem. Mert szükségem van a bocsánatára, asszonyom. Jobban, mint amennyire szükségem van a következő lélegzetvételemre.”

#8

„Mindig szerette őt, jóval azelőtt, hogy tudta, a lány viszontszereti. De láttam abban, ahogy ránézett. Bízott benne, hogy egy nap majd a lány is úgy tekint rá, ahogy ő a lányra. És a fiú, mármint Cameron, igenis látta, Lane. Mindig tudta olvasni a lányt, és úgy látni, ahogy ő magát nem látta. Tudta, mit akar, mire van szüksége, soha egy szót nem kellett mondania. És szerintem, végső soron ez az igaz szerelem, tudod? Hogy valakinek a hőse szeretnél lenni, amikor az gonoszokkal találkozik. Hogy te legyél az, aki megmenti. Hogy te legyél a lelki társa.”

#9

„Azt hiszem, csak egy fiúról – igazából egy gyerekről – fogok beszélni, aki olyan korban és időben szeretett egy lányba, amikor a szerelem nagyobbnak tűnt, mint a világ körülöttük. Hogy miként volt a fiú a lány támasza, amikor neki erre volt szüksége, a hangja, amikor neki nem volt. Mondani fogok valamit arról, ahogy a lányra néz, mintha senki és semmi nem létezne, ami annyira le tudná kötni a figyelmét, mint ő…”

#10

„Szeress nagyon, szeress szenvedéllyel, de szeress jól.
Vigyázz a szívedre, védd meg, és ha úgy érzed, hogy vakmerőnek kell lenni, fontos, hogy te legyél az, aki így dönt.
Lásd a világot, a jót, a rosszat, a csúnyát.
Tanulj. Soha ne hagyd abba a tanulást, Laney.
És végül: használd ki az idődet, de ne pazarold el. Ebben higgy nekem!
És most a kezedben a kulcs a saját világodhoz. Te döntöd el, melyik ajtókat zárod be, és melyikeket nyitod ki. Te döntöd el, hogy kit engedsz be, és tartasz kint. De megtennél nekem egy szívességet? Ne zárj ki túl sok embert. Te túl jó, túl értékes vagy ahhoz, hogy el legyél rejtve.”