Szeretem azokat a könyveket, amik keményebb témát dolgoznak fel, az abortusz pedig egy nagyon komoly téma. Kíváncsi voltam hogy állnak hozzá. Nagy drámát vártam és könnyeket, nem pedig egy alapvetően vicces „road trip” jellegű történetet, ahol nem is az abortusz volt a lényeg, hanem két egymástól elhidegült barátnő egymásra találása, és az, hogy rájöjjenek arra kik is ők igazán és mi a fontos az életben. És én ezt szerettem, hogy végső soron erre koncentráltak.

A narrátorunk a tizenhét éves Veronica, akinek az élete látszólag tökéletes. Évfolyamelső, népszerű, dögös pasija van aki sportoló. Aztán megtudja, hogy terhes, és 1.500 kilométert kell utaznia a legközelebbi klinikáig, ahol titokban elvégzik az abortuszt. Útitársként megfizeti a régi legjobb barátnőjét, Bailey-t, aki afféle rossz-lány lett az évek során, legalábbis, ezt pletykálják. Útra kelnek, és nem is sejtik micsoda kalandok várnak rájuk.

Nehéz dolog úgy élvezni egy könyvet, ha nem igazán csíped a főszereplőjét. Én tulajdonképpen így jártam Veronicával. A lány mindene volt az, hogy a tökéletességre törekedjen mindig és bármi áron, és itt valahogy hiányzott az, hogy megmagyarázzák miért is olyan fontos ez neki. De még ha lett is volna válasz, sajnos néhol azt éreztem, túl mélyről indult a karakter, és hiába szólt a regény az ő személyiségfejlődéséről, valahogy későn érkeztünk el arra a pontra, amikor igazán meg tudtam kedvelni őt. Sajnos ez a folyamatos vetítés, a tökéletesség-mánia és ahogy Bailey-vel (el)bánt, na amiatt nem tudtam sokáig megkedvelni őt.

A showt számomra egyértelműen Bailey karaktere lopta el. A lány, aki olyan hangos, akiről pletykák keringenek a suliban, füvezik, épphogy nem bukik meg és tuti egy ribanc. Olyan szépen kezelték a karaktert, ahogy megmutatták mi rejtőzik az álca alatt, amit a külvilág felé sugároz. Én azt hittem, hogy az abortuszra váró lány miatt fog megszakadni a szívem olvasás során, de valójában Bailey volt az, akit úgy megölelgettem volna a sok keserűség miatt, ami az életében érte őt. Bailey személyiségét nagyon megszerettem, neki köszönhető a legtöbb vicces pillanat a könyvben. Rengeteg helyen csalt azért mosolyt az arcomra.

Érdekes volt az, ahogy a két lány barátságának az alakulását megmutatták. Gyerekkorukban voltak jóban, majd középsuli első évében amikor Bailey szülei váltak, a lány megváltozott, és Veronica eltávoldoott tőle. Na már ez is egy olyan pont volt, ahol Veronicát nem tudtam sem megérteni, sem megkedvelni. A jelenben a barátságuk alakulása viszont nagyon klassz lett, szerettem a közös pillanataikat, látni és átélni azt, ahogyan Bailey egyre jobban megnyílik, és Veronica egyre inkább méltóvá válik arra, hogy egy ilyen jó barátja legyen, mint Bailey. Mert végső soron jobb későn, mint soha, nem igaz?

Az abortusz kérdést is egyedien kezelte a történet. Nem volt nagyobb dráma, nem arra ment rá a szerzőpáros, hogy Veronica mennyire rosszul érzi magát, amiért így döntött. Szerettem ezt a megközelítést, különösen amikor a klinikán lejátszódott Veronica fejében a gondolatmenet. Ez az ő döntése, és ezt a könyv is végig tiszteletben tartotta. Érdekesebb volt viszont mások reakciója a döntésre, kezdve a bunkó baráton át a klinika előtt tüntető keresztényeken, akik olyan táblákat lóbálnak, hogy megöli a gyerekét. Az abortusz épp elég kemény lépés önmagában is, miért kéne még másnak is megnehezítenie? Szóval magát az abortusz-témát nagyon jól kezelte a könyv, szerencsére.

Ó, és amit még mindenképpen ki kell emelnem, az a road trip jelleg. Nagyon élveztem, a bonyodalmak is pont jók lettek, és több pontján okozott tök jó meglepetést a kötet. Leginkább Bailey titkának a kiderülése okozott jó meglepetést, az a jelenet csodálatos volt, ahogy az utána érkező brutális meglepetés is. Ha pedig ki kéne emelnem a legemlékezetesebb mellékszereplőt, egyértelműen Bobot mondanám. Bob zseniális!

Értékelés: 9/10

Sodró lendülettel megírt és egyedi történet a Nem terhes, ami úgy mesélt egy nagyon fontos és komoly témáról, hogy megmaradt a humoros hangvétel és nem lett depresszív az egész. Szerettem olvasni, még annak ellenére is, hogy Veronica sok ponton nem lett szimpatikus a tökéletességre való törekvése miatt. A filmet még nem láttam, de ezek után kíváncsian várom, hogy milyen lehet.

Hogy tetszik a borító? Szerencsére a filmeset kaptuk, az eredeti szerintem nem a legszebb. Nekem bejön a filmes, saccperkábé így képzeltem el a szereplőket is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szeretsz komolyabb YA regényeket olvasni, amikben azért ott van a humor is, és érdekel két lány barátságának a története, akkor ne hagyd ki ezt a nagyon egyedi YA történetet.