Home Könyvkritika Könyvkritika: W. Bruce Cameron – Egy kutya ígérete

Könyvkritika: W. Bruce Cameron – Egy kutya ígérete

Olyan jóleső érzés mindig elolvasni egy W. Bruce Cameron könyvet! Most, hogy már befaltam a negyediket, pontosan tudom mire számítsak, nem is ér túl sok meglepetés, de maga az élmény mindig olyan felemelő, és egyszerűen jólesik elolvasni ezeket az egyszerű családi történeteket, amiknek az ad egy különleges ízt, hogy egy kutya a narráló.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Az Egy kutya ígérete főszereplő ismét Bailey, akit Ethan és C.J. a mennyországból a földre küld, mert küldtetése van, Ethan dédunokájának kell a segítségére lennie. Így Bailey megint a farmon van, az új neve Cooper lesz. A család élete nem egyszerű: az anya lelépett, az apa a nagyival együtt gondoskodik a két fiúról. A fiatalabb, Burke viszont mozgássérült, tolókocsiban ül, így Coopert kiképzik segítőkutyának, hogy a fiú támasza legyen.

Amiben ez a kötet egy kissé különbözött a többitől az volt, hogy a kutyusunkra most rátalált a szerelem. Egy Lacey nevű kutyalánnyal történt meg mindez, akit még kiskutya korában ismert meg, és akárhány életet is éltek újra, Cooper és Lacey újra és újra találkoztak, és küzdöttek azért, hogy ne csak az embereikkel, hanem egymással is együtt lehessenek.

“De a kitartást és a makacsságot csak egy vékony hajszál választja el egymástól, és a makacsság azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandók más nézőpontokat is figyelembe venni.”

Felemelő volt erről az édes, imádnivaló kutyaszerelemről olvasni, mert olyan szépen megmutatta azt, hogy oké, a kutya célja az, hogy az emberek legjobb barátja és támasza legyen, de nekik is ugyanúgy szükségük van a szerelemre. Imádtam ezt a gondolatot, és odavoltam azért, ahogyan Cooper mindenkit annyira szeretett. Amikor a két kutya újra és újra találkozott, hát olvadozott a szívem. (Bár azt fel nem fogom, hogy Lacey-nek miért volt mindig olyan nehéz sora).

Persze maga a könyv tulajdonképpen a három Trevino pasiról szólt, a történet a fivérek gyerekkoruktól a középkorúvá válásukig tartott, és úgy mesélte el az élettörténetüket. Nagyon különlegesen lett ábrázolva Burke és Grant testvéri kapcsolata. Grantnek, mivel egészséges, már gyerekkorától kezdve egész nap a farmon kellett robotolnia, Burke pedig ugye nem tudott segíteni, hiszen tolószékben ült. Így a kapcsolatuk tele volt elfojtott haraggal, csúnya beszólásokkal, veszekedésekkel.

Az író nagyon erősen megmutatta azt, hogy milyen nehéz ma egy farmer az élete, mennyi lemondással, áldozattal, fájdalommal jár, ha ragaszkodik valaki az atyai örökségéhez. Grant fájdalmát nagyon meg tudtam érteni, nagyon nem volt egyszerű gyerekkora, ahogy nyilván Burke-nek sem. Az apjuk sem igazán volt a helyzet magaslatán, és a nagyi hiába próbált segíteni, annyira makacsok voltak ezek a pasik!

Ez a regény a tökéletes bizonyíték arra, hogy mennyire fontos a kommunikáció a családon belül is, és mennyi fájdalmat és nehéz pillanatot el lehet kerülni, ha őszintén leülünk átbeszélni a másikkal azt, ami a szívünk nyomja. Mert itt az volt a nehéz, hogy Burke és Grant fájdalma is teljesen érthető volt a szememben, mindkettejük agresszióját, levertségét megértettem, és azt is miért egymáson vezetik le.

“Attól, hogy megkeményíted a szíved, nem lesz erősebb, csak érzéketlen.”

Bár nagyon sok mindent szerettem a regényben, a romantikus részeknél most azt éreztem, mintha az író túl sok szappanoperát nézett volna. Nem akarok belemenni a spoilerekbe, de csak pislogtam nagyokat. Persze, érthetően el volt magyarázva a dolog, csak egy kicsit így is soknak éreztem, hiába szerettem amúgy a könyv összes szereplőjét. Ezzel együtt nyilván, ha úgy tekintek a könyvre, mint egy szappanoperára, akkor nincs gond. Csak míg a két kutya szerelme gyönyörűen átjött, az embereknél inkább csak a könyv végénél.

Viszont ami a humort illeti, na az most is zseniális lett. Rengeteget mosolyogtam a könyvön, Cooper néhány gondolata és megszólalása aranyat ért, volt, hogy remegett a kezemben a könyv, mert úgy nevettem. Az érzelmi hullámvasút viszont most elmaradt, egyszer sem sírtam a könyvön, pedig az Egy kutya négy élete köteten szabályszerűen bömböltem. Ó, és aminek nagyon örültem még, az az előítélekkel kapcsolatos képek lerombolása volt. Ezt zseniálisan kezelte a szerző.

Értékelés: 8/10

W. Bruce Cameron ismét elhozott egy szerethető kutyás regényt, Bailey pedig nem csak jó kutya volt, hane imádnivaló is. Mindenesetre most, hogy a történet körbeért, nem is tudom szeretnék-e vele egy újabb regényt. Talán itt az idő, hogy Bailey/Cooper és Lacey kiélvezzék a mennyországot. Akárhogyis, ez a kötet jó élmény volt, és minden hibája ellenére örülök, hogy elolvastam. És persze jöjjön az a filmverzió!

Hogy tetszik a borító? Szerintem nagyon cuki rajta a kutya, a háttér is jó, a cím is tetszik, csak azon csodálkozom, hogy a design mennyire eltér az első két résztől.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a kutyás könyveket, és az eddigi W. Bruce Cameron sztorikat is élvezettel olvastad, ezt se hagyd ki!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Egy kutya ígérete blogturné

  • Bailey újra visszatért! Már megjelent az Egy kutya ígérete kötet, amiben az imádott kutyus ismét újjászületik, és ezúttal a szerelem is rátalál. Kövesd velünk végig a blogturnét, és ismerd meg W. Bruce Cameron könyvét. Sőt, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a regény egy példányát.

  • A sorozat első két részéből nagy sikerű film készült, amiket a hazai mozik is bemutattak. A képeken a filmekből találtok képeket, a feladatotok pedig hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mi a képen látható színész neve.

    (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

    a Rafflecopter giveaway

  • 12.03. – Flora the Sweaterist
    12.05. – Csak olvass!
    12.07. – Sorok Között Könyves Blog