Könyvkritika: Jaymin Eve & Leia Stone – Kaptár trilógia 2. Anarchy – Anarchia

A sorozat első kötete egy nagyon erős guilty pleasure-ként maradt meg bennem, amit minden hibája ellenére imádtam olvasni. A második résszel is ugyanígy voltam. Gyorsan haladtam vele, élveztem az olvasást, megnevetetett, kikapcsolt, szórakoztatott, noha azért láttam a hibáit. És így is azt kell mondjam: nagyon szeretem ezt a sorozatot 🙂

A történet ott folytatódott, ahol az első véget ért. Most már tudjuk, hogy Charlie vére a gyógyír, azzal lehet a vámpírokat emberré változtatni. Úgy tűnik, a vámpírok is gyanakodnak Charlie-ra, és a lánynak egyre kevésbé van maradása a Kaptárban, de Ryder a szexi hatossal együtt nyilván segít neki. Mindeközben Charlie egyre jobban megismerkedik a parázs-léttel, a külvilág problémáival és rádöbben arra is, hogy a vámpírok mennyire elnyomják a parazsakat.

Ez a kötet kicsit más volt, mint az előző, ugyanis itt Charlie-val együtt döbbenhettünk rá egy csomó mindenre. Kiderült például, hogy van két parázs-ellenes, igencsak vallásos szervezet, akik a gyilkolásig is elmennek és a vak, buzgó hitük miatt semmitől sem riadnak vissza. Ezzel kapcsolatban volt több erős jelenet, de leginkább a gondolatiságát szerettem és azt, ahogy Charlie előtt is nyilvánvalóvá válik, hogy parázsnak lenni bizony az esetek többségében szívás. Illetve, világépítés kapcsán is remek ötlet volt ez a szervezet-kérdés.

A cím sem véletlenül Anarchia, ugyanis a regény tök jól megmutatja azt, hogyan jut el Charlie az “ó, csak legyek biztonságban” állapotból a “pusztuljanak a vámpírok” gondolatig. És mindez tudva, hogy a vére lehet a megoldás kulcsa, különösen érdekessé tette az utat, amit Charlie bejárt a történet során, ahogy felfedezte és igazán megismerte a világát, a felépítését. Igazán együtt tudtam érezni vele, és sikerült is sokkal jobban megkedvelnem őt.

A karakterépítésnek is nagy szerepe volt ebben a kötetben. A szexi hatos többi tagját is jobban megismerhettük, hiszen Charlie is rendfenntartó lett, így rengeteg közös jelenetük volt. Szerettem erről a nagy barátságról olvasni, ahogy a fiúk befogadták maguk közé Charlie-t, és tök jó volt a srácok háttérsztorija is. De a legjobban kétségkívül a hálaadás jelenet tetszett, amikor a srácok be lettek fogva a főzésre. Na ott sírva röhögtem 🙂

Apropó, humor! A szerzőpáros most sem hazudtolta meg önmagát, a könyv tele van vicces pillanatokkal, rengeteget nevettem, teljesen feldobta a napomat. Szerencsére a romantika sem lett elhanyagolva, Ryder és Charlie párosa iszonyú édes volt végig, a kapcsolatuk alakulása gyönyörűen alakult a történet során. A közös alvás részt szerettem a legjobban, annyira édes volt ott (is) Ryder, és olyan jó volt látni a fiú sebezhetőbb oldalát is.

A kedvenc mellékszereplőm, Jayden is zseniális volt ismét, olyan cuki jeleneteket kapott Oliverrel, öröm volt látni, ahogy azt is, hogy a szexihatos mennyire nem ítél el senkit az orientációja miatt. Na és a jelenet, amikor Charlie és Jayden előtt vetkőztek a srácok, hát hű, nem tudtam nem röhögni a beszólásokon, a két karakter barátságáért pedig továbbra is odavagyok. Tessa viszont nekem ebben a kötetben már túl sok volt, eléggé idegesített a csaj.

Azért volt pár dolog, ami most is zavart. Világépítési gondokat már kevésbé fedeztem fel, inkább érzelmi szinten éreztem pár kapufát. Mint amikor Charlie halálos veszélyben van, de a srácok külsején jár az agya, vagy éppen a szerelme szinte haldoklik, ő meg totál más dolgon kattog. Engem ezek nagyon kizökkentettek a történetből, bevallom, ez zavart a legjobban olvasás során. Nem tudtam mit kezdeni ezekkel a furcsa érzelmi reakciókkal. Illetve, engem Sam nagy titkolózása is idegesített, nem is kicsit.

Értékelés: 9/10

Mindent egybevéve nekem jobban tetszett ez a kötet, mint az első. Izgalmasabb volt, sokat nevettem, a romantikus részért oda és vissza vagyok, és a felépített világ is egyre érdekesebb és izgalmasabb. De meg kell mondjam, már most a falat kaparom a folytatásért, mert olyan zseniális függővéget kaptunk, ami láttán csak emelni tudom a kalapom.

Hogy tetszik a borító? Nem rossz, látom benne Charlie-t is, de kicsit sajnálom, hogy az első variáns jogait már nem árulja a jogtulajdonos, így ezzel kellett kiadni a könyvet.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha az első rész egy kicsit is bejött, ezt se hagyd ki, igazán méltó folytatás!

Anarchy – Anarchia blogturné