Home Könyvkritika Könyvkritika: Susan Ee – End of Days: A vég napjai (Angelfall 3.)

Könyvkritika: Susan Ee – End of Days: A vég napjai (Angelfall 3.)

Amikor egy sorozatot annyira megszeretek, mint az Angelfallt, óhatatlanul is mindig tartok a lezárástól, mert számomra mindig az az egyik legfontosabb, hiszen nem szeretem a nyitott végeket. Itt most egy picit szívtam a fogam, mert érzésem szerint annyi mindent lehetett volna mesélni, de alapvetően elégedett vagyok, mert úgy érzem, az írónőnek sikerült egy méltó lezáró kötetet írnia ehhez a frenetikus sorozathoz.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

A harmadik kötetben Penyryn és Rafi menekülni kényszerülnek az angyaloktól, miközben rádöbbennek, a megváltásuk kulcsa Penryn kishúgában lehet. Ahogy telik az idő, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy mi az angyalok – és köztük a főgonosz – igazi szándéka, a két főhősünk pedig választani kényszerül, hogy a saját fajtája oldalára álljon-e. Eközben pedig a világ sorsa a tét…

A kötet olvasása közben nem egyszer mosolyodtam el, amikor rájöttem, hogy Susan Ee mennyire ügyesen építette fel az egészet. Konkrétan egy csomó jelet elszórt, amik most váltak jelentőssé, gondolok például az emberkísérletekre, és a létrehozott izékre, amiket végül Paige tudott irányítani – ha éppen összejött neki. És ez csak az egyik jó ötlet egyike.

Számomra a legzseniálisabb a Beliel-dolog volt. Két részen át csak egy idiótának tűnt, aki nyilván meg van sértve, meg gonosz, de nem láttam mélyebben bele, fogalmam sem volt mi történhetett vele. Most már mindent értek. Az, hogy az írónő megmutatta Beliel múltját, hogy mi történt a múltban, annyira jó volt végig. Pláne mert imádom, amikor egy könyv elgondolkodtat, és itt sokáig agyaltam azon, Beliel tulajdonképpen a körülmények áldozata, és vajon emiatt megbocsátható-e az, amiket korábban tett. Zseniális volt az egész, na.

Az első két részben nagyon szépen építették Penryn és Paige kapcsolatát. Az, hogy a lány tartott a húgától, nem láttak annak, aki régen volt, a második rész legfájóbb, de mégis legjobb pillanatai közé tartozott. Szerettem ezt a mostani betetőzést, ahogy Penryn végre a felszín alá látott, és ahogy alakult a kapcsolatuk. Az anyjával való jelenetekért most is odavoltam, mert egyszerűen döbbenetesen jó, amikor az őrület ködén át előjön az asszonyból a zsenialitás.

Ami az angyalokat illeti, jó volt, hogy többet megtudtunk róluk, mert így igazán átéreztem azt, hogy mennyire szar nekik. Mármint, oké, megölni annyi embert és elfoglalni a Földet nem oké, de az sem, hogy mennyi durva szabályt kell követniük, hogy a tetteiknek mennyire brutális következményeik vannak. Az írónő pedig nem didaktikusan adta át a dolgokat, hogy akkor ezek miatt sajnáljuk az angyalokat, hanem csak infókat közölt például dialógusokban, vagy pár jelenettel, a képet nekünk kellett összerakni, ahogy a véleményt is megalkotni. Szerettem, ahogy Susan Ee mindezt megoldotta, pláne mert annyi jó gondolattal volt tele.

Ez a rész sem a romantikáról szólt, de Rafi és Penryn párosa még mindig isteni. Akadt azért több érzelmes és romantikus jelenetük, amiket azért átszövött az a borús köd, hiszen tudták jól, előbb-utóbb választniuk kell, hogy kinek az oldalára állnak. Ettől is vált annyira tragikussá a szerelmük, és pont emiatt is szerettem annyira a könyv végét. Mert váratlan volt, én legalábbis nem számítottam rá, és úgy örültem annak, hogy az történt, ami. Gondolom nem spoiler, ha ezt leírom, hiszen az Ellenállás végig erre készült: a kötet végén volt egy hatalmas csata az emberek és az angyalok között. És srácok, az valami istentelenül jó volt! Tele izgalommal, eredetiséggel, jó ötlekkel és gondolatokkal. Ráadásul engem végig meglepett, mert annyira másra számítottam. De ez, hű, hát így volt baromi feszült, és nagyon tökéletes.

Értékelés: 10/10

Szeretem azt, amikor egy zseniális sorozat tökéletes lezárást kap. A vég napjai pedig ugyanolyan izgi, szerethető, feszült és időnként humoros volt, mint az eddigi részek. Azért pedig külön pacsi, hogy milyen ügyesen bánt a szereplőivel, hogyan sikerült most is csavarni egyet a karakterek jellemén. Számomra ez mind az írónő tehetségét dicséri, remélem lesz még alkalmam olvasni tőle magyarul.

Hogy tetszik a borító? Több, mint gyönyörű. Számomra egyértelműen ez a kedvenc borítóm a sorozatból, mert a fehér szárny az arany háttérel zseniálisan működik.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha már megvolt az első rész ki ne hagyd a harmadikat! Tetszeni fog, meglásd.