Home Könyvkritika Könyvkritika: Gayle Forman – Eltévedtem

Könyvkritika: Gayle Forman – Eltévedtem

Még mindig annyira jó érzés Gayle Forman könyvet olvasni! Van valami különleges az írónő stílusában, olyan egyedien alkotja meg a történetét, a karaktereit és a sorsukat, amit isteni olvasni, pláne mert sodró lendülettel ír, és tudja hogyan tartsa fent a figyelmet. És bár a Ha maradnék, vagy a Csak egy nap is jó volt, úgy érzem, az Eltévedtem az írónő legjobb regénye.

Adott három fiatal: Freya, a feltörekvő énekesnő, aki a debütáló albuma készítésekor elveszíti az énekhangját. Harun, a meleg srác, aki képtelen a családja előtt coming outolni, és emiatt elveszíti a szerelmét. A harmadik főhősünk Nathaniel, a tragikus sorsú srác, aki New Yorktól reméli, hogy élhet. Amikor ők hárman találkoznak, ösztönösen megérzik, hogy szükségük van a másikra, és egy hosszú, tartalmas nap alatt az életük is megváltozhat.

Borzasztóan fontos az, hogy az embernek legyenek őszinte, igazi barátai. Szerettem, hogy ez a könyv felvállalja mindezt, és bemutatja, mennyi minden elérhető, ha vannak, akik bíznak benned, ha mesélhetsz nekik magadról, ha nem kell egyedül cipelned a terheid. Mindhárom főhős eltévedt a kötetben, és imádtam azt, ahogyan szép-lassan elkezdik összerakni önmagukban a kirakóst, és azzá válni, akikké mindig is lenni akartak. És persze, némileg instant-barátság volt, kicsit gyors is, de teljesen el tudtam hinni azt, hogy három ennyire szomorú fiatal ilyen hamar össze tud melegedni, és fontossá válni a másik számára.

Imádtam azt, ahogy Forman a főszereplők egyéni sorsait megformálta. Rengeteg múlt-béli jelenetet kaptunk, amik megmagyarázták, hogy miért is tartanak a karakterek itt. Freya például a külvilág számára az álmait éli, youtube-sztárból igazi énekesnő lehet, mégsem boldog. Hogy is lehetne az, ha az anyja projektnek tekinti, az apjáról régóta nem hallott, ha nincsenek barátai, szerelme, és a nővére sem beszél vele… Az, hogy elment az énekhangja egy segélykiáltás, hogy átgondolja mi az igazán fontos az életében – és ez baromi jól lett kivitelezve.

Harun esete iszonyúan kemény. A származása, a vallása miatt úgy érzi, nem lehet meleg, mert ezzel mély csalódást okoz a családjának. Hiszen a bátyjának azt se fogadták el, hogy feleségül vett egy fehér lányt! Harun gyáva. Szerelemre talál, de eldobja magától a fiút, mert nem mer coming outolni (ez már a sztori elején kiderül), most pedig olyan borzalmas lépésre készül, ami örökre tönkreteheti az életét. Nekem nagyon szépen átjött, hogy a fiú miért volt gyáva, hogy mennyire nehéz lehet a vallás bűvkörében megtagadni önmagad. Azt pedig kifejezetten szerettem, ahogy a családját ábrázolták, leginkább azt a bizonyos feleséget, ami annyi mindent megmagyarázott… Harun karakterfejlődése pedig számomra mindent vitt a kötetben.

A legfájdalmasabb sorsa Nathanielnek volt, miatta a szívem szakadt meg. A srác közel állt az apjához, de a férfi félig őrült volt, emiatt Nat az erdőben is élt, egyedül, magányosan. Nála nagyon szépen előjött az, hogy külsőre hiába gyönyörű a fiú, hiába tehetséges és okos, megfelelő szülői háttér nélkül az élete pokollá és tragédiák sorozatává vált. Amikor elvitték ebédelni a fiút, amikor sorra derültek ki a múltja darabkái, ahogyan végre elmosolyodott, mind-mind egy tőrdöfés volt a szívembe.

Nathaniel az a srác, akit az ember hamar megszeret, akinek megvan a maga humora, az esze, és akinek az ember csak jót akar. Úgy örülök, hogy végül rátalált Freyára és Harunra! De azért el is gondolkodtam rajta, hogy lehet az, hogy soha senkinek nem tűnt fel, hogy a srác mosolya mennyire hamis? Vajon hány olyan ember van, akiről azt hisszük, boldog és elégedett, eközben pedig szenved? 🙁

Értékelés: 10/10

Bár a lezárást picit gyorsnak éreztem, és még olvastam volna a szereplőkről, de így is azt érzem, hogy ez volt Gayle Forman legjobb könyve. Mindhárom főszereplő közel került hozzám, megértettem és átéreztem a problémáikat, és éppen ezért imádtam végigjárni az útjukat. Ráadásul külön pacsi azért, hogy milyen szépen kezelte Forman az LMBT témát.

Hogy tetszik a borító? Nem lett szerelem, de nem is utálom. Az eredetinél mindenképpen jobb.

Kinek ajánlom elolvasásra? Talán közhely, de mindenkinek. Az Eltévedtem egy nagyon fontos regény, ami kortól függetlenül sokat adhat az embernek. Ez tipikusan az a könyv, ami meg tudja változtatni az ember életét. Már csak ezért is remélem, hogy sokatokhoz eljut!