Ó, hogy én mennyire szerettem ezt a sorozatot! Szó szerint tündéri és bűbájos volt, az a végtelenül cuki kategória, amiken az ember jókat mosolyog. Az utolsó rész is hozta mindezt, éppen ezért szomorú számomra a búcsú 🙁

A lezáró kötetben a paranormális világ léte a tét, és Evie a kulcs, hogy minden jóra forduljon. Eközben a tündérbirodalmak között vészes háború közeleg, Raquel is eltűnik, a Paranormális Hivatal nagyon sötét formát ölt, ráadásul Lend is komoly bajba kerül. Evie bármennyire is szeretne hétköznapi életet élni, így nem fog menni…

A második részt azért is szerettem nagyon, mert ügyesen kiemelte, hogy mennyire erős tud lenni a normalitás iránti vágy. Azoké a hétköznapoké, ami számunkra természetes. A harmadik részben már nem ezen van a fókusz, de azért így is előkerült, és itt is a szívem szakadt meg a lányért.

Evie karakterénél kifejezetten szerettem, hogy nem csinált belőle az írónő egy tökéletes embert. Mert igen, Evie néhol indokolatlanul önző, nagyon tinis, nem látja a nagyobb jót a kisebb áldozattól, és bizony akadnak olyan idegesítő pillanatai is, amikor vakon mászik bele dolgokba, amiket másoknak kell megoldania. Tetszett, hogy az írónő felvállalta mindezt, mert egy tizenhat éves sem tökéletes, a humora, a bája miatt pedig Evie így is ugyanolyan szerethető maradt.

A romantikus részt most különösen csíptem, mert sikerült jól megoldani, hogy ez is nagyon izgalmas maradjon. Az ötlet, ami távol tartja Evie-t és Lendet egymástól baromira ötletes volt, és egyben iszonyú fájdalmas. Jól „megkínzott” na, de ez így volt jó. A párosukat amúgy nagyon szeretem együtt.

Külön jó volt ebben a részben, hogy szépen építette Evie kapcsolatát a többi szereplővel. A Raqueles jelenetek például mindent vittek, öröm volt látni, hogy milyen anya-lánya kapcsolat alakult ki köztük. Jack is hozta a formáját, a civakodások zseniálisak lettek, Jack beszólásai még mindig ütnek. És hát Reth! Nem akarok spoilerezni, de így a végére kábé ő lett a kedvencem Evie mellett – azt hiszem, ez mindent elmond.

A paranormális világot ebben a kötetben még ügyesebben bemutatta az írónő, jól tágította a határokat, remek ötleteket, gondolatokat vitt bele. Például az üres lények kapcsán, vagy hogy mennyire jogos olyan lények életét megmenteni, akik csak pusztítani tudnak. Emellett olyan fordulatos, öteltes, és néhol fájdalmas ötletekkel, WTF pillanatokkal operált az írónő, hogy csak kapkodtam a fejem.

Az egyetlen fájdalmam, hogy kissé hirtelennek éreztem a könyv végét, kellett volna a lelkemnek még pár oldalacska. Persze így is érthető volt, kaptunk egy lezárást. Lehet csak arról van szó, hogy nehéz elengednem a sorozatot 🙂

Értékelés: 10/10

Hihetetlen, hogy mennyire a szívemhez nőtt Evie története. Szomorú vagyok, hogy véget ért, mert olvastam volna még róla. Mindenesetre a záró kötet sem okozott csalódást, sőt, szerintem a sorozat legjobb darabja lett, nem véletlenül ment rá az 5 csillag! Ezek után pedig alig várom, hogy újra White-tól olvashassak.

Hogy tetszik a borító? Imádom! A színeit, a modell képét, és élőben még jobb az egész a dombornyomott körök miatt. Nagyon eltalálták a borítókat.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a vicces, eredeti YA sztorikat, amik nyakon vannak öntve egy kis cukorsziruppal, ez a te sorozatod 🙂