Mindig is rajongtam a klasszikus mesefeldolgozásokért, és éppen ezért csaptam le erre a kötetre is, no meg szerettem az előző részét is. Az Üveghercegnőben pedig az egyik kedvencem, a Hamupipőke adta meg a történet alaphangulatát.

A főszereplőnk Pipacs hercegnő, akit éveken át átok súlytott, minden éjszaka táncolnia kellett a testvéreivel együtt, ha akart, ha nem. Most már az átok megtörése után járunk, a hercegnőt pedig egy másik országba küldik, hogy segítsen békét hozni, és elősegíteni Vesztfálin jó hírét. Meg nem ártana az se, ha férjre akadna.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

A kötet igazából két részre szedhető. Az elsőben még csak alapozás folyik: megismerjük a karaktereket, kialakulnak a barátságok, és jó pár témába belekap az írónő. Mint abba, hogy milyen traumákkal járhat egy ilyen, az egész életed meghatározó átok túlélése. Megmutatja, hogy annak idején mi lapult a csillogás mögött, ergó a hercegnők élete se volt fenékig tejfel, szép ruhák és bálok ide-vagy oda.

A szereplők egészen szimpatikusak lettek, igazából mindenkit sikerült megkedvelnem. Ugyan Christian hercegünk kissé talán sótlan volt, nem annyira szédítő, mint Galen az előző részben, de azért nála is jól átjöttek a problémák, mint a túlféltő szülők, vagy az elrendezett esküvőktől való félelem.

A kötet második felében pedig már az új átok ellen küzdenek a szereplők, és innen vált igazán izgalmassá a könyv, ehhez pedig nagyon kellett Pipacs hercegnő. Imádtam azt, ahogy a lány az egész átok-szituációt kezeli. Próbált erősnek tűnni, nem mutatni a félelmeit, de azért nem volt neki egyszerű. Szeretem a kemény, erős hősnőket, Pipacs pedig tényleg az volt.

A Hamupipőke-szál egy cselédlány, Eleanora karakterén keresztül kapcsolódott be. Ő korábban grófkisasszony volt, de elvesztették a vagyonukat, és most cselédként dolgozik, de mindent elront. Egy „keresztanya” pedig kiutat próbál nyújtani, na itt jött be az átok-rész.

Pipacs mellett kétségkívül Eleanora lett a legérdekesebb karakter. Iszonyatos érzés lehet, ha egyik napról a másikra grófkisasszonyból cseléddé válsz. Naná, hogy nehezen kezelte a dolgot, de szerintem végig hitelesnek mutatta a karaktert az írónő, és nagyon jó gondolatokat sikerült átadnia vele kapcsolatban.

Egy dolog viszont böki a csőröm, az pedig a befejezés. Nem akarok spoilerekbe belemenni, így csak annyit írok, hogy a lezárás nagyon elkapkodott volt. Persze, benne van a pakliban, hogy a harmadik résznél derülnek ki igazán a dolgok, például az, hogy Pipacs rémálmainak mi köze volt Eleanora átkához. De még így is, nem egy „hű, de jó függővég ez” érzetem volt, amikor a kötet végére értem, hanem „mintha hiányozna egy fejezet a könyvemből„, ez pedig kissé elszomorít. Mindenesetre bízom benne, hogy a harmadik részben minden kérdésemre megjön a válasz. (Ettől függetlenül lezárt végű a történet, megvan a happy end)

Értékelés: 8/10

Szórakoztató, szerethető kötetről van szó, ami elrepít a hercegnők, bálok, átkok, varázslatok korába. Jó karakterek, édes humor és sok izgalom jellemzi a kötetet, de a lezárásért nagy kár.

Hogy tetszik a borító? Egyszerű, de nagyszerű. Ráadásul a leírások szerint Pipacs is pont ilyen ruhát visel az egyik bálon.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a mese feldolgozásokat, és a romantikus YA könyveket, akkor az Üveghercegnőt se hagyd ki!