Decemberben került fel a Netflixre a You című sorozat, ami Caroline Kepnes itthon is megjelent „Te” című könyvéből készült. Elég sokan rákattantak a sorozatra, ami arról szól, hogy egy stalker kötőjel pszichopata srác belezúg egy lányba, és mindent megtesz azért, hogy vele lehessen. Spoiler: még embereket is öl a cél érdekében.

Még mielőtt elkezdtem nézni a sorozatot láttam egy cikket, amiben a főhős, Penn Badgley kéri az embereket, hogy ne tekintsék Joe-t álompasinak, meg ne akarjanak egy olyan pasit, mert kissé beteg a srác. Na akkor és ott nem értettem: miért akarna bárki is bármit egy ilyen őrült fazontól?

Aztán elkezdtem nézni a sorozatot, és basszus! Nem csak, hogy imádtam a tíz részes első évadot, hanem Joe-t sem tudtam gyűlölni. Sőt, bizonyos pontokon totál beteg módon még valahogy drukkoltam is neki. Próbáltam megfejteni, hogy miért is nem tudom utálni a srácot. Végül ezekre jutottam:

#1 – Joe egy könyvmoly

Ráadásul úgy bánik a könyvekkel, ahogy az dukál: igazi kincsként. És azért ez baromi jó dolog (szerintem).

#2 – Pacót a szárnyai alá vette

A történetben B-szálként megjelenik Joe szomszédja, a kábé tíz éves Paco, akinek a mostohaapja veri az anyját. Joe pedig amolyan apafiguraként ott van Paco mellett, vigasztalja, ételt és könyveket ad neki, és ahol és amiben tud, segít a fiúnak, és mindezt totál normálisan teszi. Valahol csak van benne jóság, nem igaz?

#3 – A gyerekkora

Tudom, tudom. Minden pszichó karakternél előkerül, hogy gyerekkorában verték, kínozták, vagy éppen árva. Na Joe-nál ezekből mindegyik volt, és a sorozatban félelmetesen jól lett ábrázolva mindennek a hatása. Mint amikor Joe szó szerint elismétli a pszicho nevelőapja szavait egy kínzás közben. Na az aztán hidegrázós jelenet volt.

#4 – Ez a pasi csak azt akarja, hogy szeressék

Tudom, ez baromira nem mentség a dolgokra, amiket tesz. De mégis, annyira erősen átjött a képernyőn a szeretetéhség, hogy nem tudtam nem együtt érezni vele.

#5 – A narráció

És azt hiszem, ez a kulcsa az egésznek, nem is a fenti négy pont. Nyilván én sem akarnék sem magam, sem más mellett egy ilyen pasit tudni. Viszont baromi érdekes volt kvázi belelátni a fejébe, végigélni, hogy mit miért tesz, hogyan ostorozza magát egy-egy hibájáért, vagy éppen ő hogy látja egy-egy borzalmas tettét, ahogy megmagyarázza magának, és kvázi nekünk is az okokat.

Joe Goldberg az a helyes, kedves szomszéd srác, akitől jobb óvakodni. Aki nem csak stalker, hanem egy igazi pszichopata is. Mégsem tudtam őt gyűlölni. Valahol a sajnálat és a „kedvelem” közötti állapotban vagyok, és ez bevallom, baromira rosszul érint. Viszont mindezzel együtt is csak annyit tudok mondani: nézzétek a sorozatot! Mert ahogy látjátok, baromi jó.