Amikor ránéztem a könyv borítójára, fogalmam sem volt arról, hogy mi is akar ez lenni. Mire utalnak a színek? És a cím? Nem volt sok kapaszkodóm, a fülszöveg viszont segített, hogy akarjam ezt a könyvet. És milyen jól döntöttem, hogy kézbe vettem!

A történetnek két főszereplője van: Vivi cserfes, még új a tengerparti kisvárosban. Jonah a srác, aki mindig itt élt. Édesapja halála óta két idősebb testvérével neveli a kicsiket, miközben az anyjuk ki sem mozdul a szobából. Jonah – és a családja – életét pedig Vivi egyik pillanatról a másikra változtatja meg. De a lánynak is sok titka van…

A könyv már az első oldalaktól magával ragadott. De tényleg, gyorsan beleszeretettem Vivi stílusába. Ő tipikusan az a karakter, aki az egyik embernek nagyon sok tud lenni, míg más pedig élvezi, hogy valaki ennyire egyedi. Nekem tetszett az, ahogy Vivi látja a világot, hogy mindenütt ott akarja hagyni a kézjegyét. És miként a szerelmet, no és Jonaht látta, az mindent vitt.

Vivi titka is érdekes volt a maga nemében, különösen az, ahogy végül ez összefonódott Jonah életének egyik jelentős részével. Ötletes megoldás volt az írónőtől, hiszen bennem is számos kérdést generált, amikre a történet a végén meg is adta a választ – avagy a feloldozást. Tudom, kissé most „titokzatos” voltam, de nem akarok spoilerezni. Legyen annyi elég, hogy Vivi titka megdöbbentő – és mindent visz!

Bármennyire is szerettem Vivit, azért be kell valljam, Jonah volt a legnagyobb kedvencem. Ki ne szeretne egy ilyen édes srácot, aki bármit megtenne a pici kishúgáért? Aki ennyire imád főzni, és olyan édes megszólalásai vannak? Na ugye.

Úgy imádtam látni Jonaht a családja körül. Mert igen, iszonyú nehéz helyzetbe került a srác, de így is átjött a családi szeretet. Az, hogy milyen sokat jelentenek neki a testvérei, akik miatt bármire képes. Ezzel együtt az írónő ügyesen átadta azt is, hogy ekkora felelősség mennyire nehéz teher lehet tizenhét évesen, hogy milyen sok frusztrációt okoz mindez a fiúnak. Az pedig, ahogy az apját gyászolta, szívszorítóan fájdalmas volt.

Ha már külön-külön is szereted a két főhőst, milyen az, „amikor összeütköznek”? Naná, hogy jó! Jonah és Vivi együtt is nagyon működött. Édesek voltak, mint a tűz és a víz, és imádtam azt, amit kihoztak egymásból. Plusz nagyon szerettem még a kisvárosi milliőt, a mellékszereplőket, Jonah testvéreit, és még sorolhatnám, de úgy szeretném, ha ti is megismernétek őket.

Ami pedig a könyv lezárását illeti: úgy láttam, kicsit megosztó lett. Részemről emelem a kalapom, nagyon érett és egyedi lett így a vége. Ez így volt hiteles, és a maga nemében felejthetetlen.

Értékelés: 10/10

Felkavaró, elgondolkodtató, és nem egyszer szívszorító élmény volt ez a könyv. Örülök, hogy elolvastam, a főszereplőit pedig mélyen a szívembe zártam. Remélem olvashatunk még az írónőtől könyvet magyarul is.

Hogy tetszik a borító? A könyv elolvasása után kicsit már jobban értem. A színek Vivi érzelmeit fejezhetik ki, plusz a festés iránti szenvedélyét. De így sem érzem azt, hogy annyira szeretném a borítót, mint magát a történetet.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a komoly és elgondolkodtató YA történeteket, amikben azért van vidámság is, ez a te köteted lesz!