Home Film és Sorozat kritika Lángoló agy – Kritika a filmről, ahol a főhősök szerelmét egy betegség...

Lángoló agy – Kritika a filmről, ahol a főhősök szerelmét egy betegség sem ölheti meg

A könyvhöz sajnos még nem volt szerencsém, de a filmre a csudajó trailer, és Chloe Grace Moretz miatt nagyon kíváncsi lettem, így meg kellett néznem. És hű! Nagyon bejött.

A film során az volt a legdurvább számomra, hogy tudtam, ez egy valós történet. Susannah Cahalan itthon is megjelent memoárja alapján készült a film, tehát mindazt, amit a film-béli Susannah átélt, a valóságban élő írónő is.

A történet a kezdetén igazi happy enddel indul (leszámítva a két perces kórházi kitérőt). Susannah boldog, egy elit lapnál dolgozhat, a szülei bár elváltak, de jó a kapcsolat, ráadásul van egy helyes, kedves pasija is. Aztán a lány elkezd rosszul lenni, kifordul a személyisége, felborul az egész élete. És azt hiszik róla, hogy őrült.

Gondolom nem meglepetés, tekintve, hogy memoárból készült: Susannah nem őrült, csak egy különleges betegsége van, amit kevés orvos ismer fel, csupán néhány specialista. A történet pedig végigvezet azon az úton, amit át kellett élnie.

A film nagy ereje két dologban rejlett: Chloe Grace Moretz kiváló alakításában, mert erre aztán nem lehetett panasz, a színésznő alaposan kitett magáért. A másik nagy erő pedig a pörgős történetvezetésben rejlett. Nem voltak üres frázisok, lassú, unalmas pillanatok. Pörögtünk rendesen, miközben a lelki drámákat is jól megmutatták.

Mert itt aztán minden hiteles volt: a szülők elkeseredettsége, az, ahogyan megfordul a fejükben, hogy lemondjanak-e a lányukról. A szerelme nehézségei, és persze a lány gyötrődése, az elveszettség, ahogy szó szerint elveszik a saját fejében, a betegséggel, ami az agyát támadta meg. És ez a hitelesség bizony olykor könnyeket csal a szembe, és végig hihetetlenül jó.

A romantikus szálat kifejezetten szerettem: nem volt annyira a képünkbe tolva, de végig gyönyörűen átjött az, hogy a szerelem mennyi mindenen átsegítheti az ember. És ezt jó volt látni.

A film végén jött a csavar. Az, hogy mióta Susannah esete nyilvánosságra került, egyre több orvos fedezi fel, hogy akit eddig őrültnek diagnosztizált volna, hogy bejárjon a diliházba, valóban egy gyógyítható, de nehezen diagnosztizálható betegségben szenved. Susannah óta pedig egyre több embert sikerül meggyógyítani.

De mi lett volna, ha Susannah szülei feladják? Ha nem elég gazdagok ahhoz, hogy különböző specialistákhoz forduljanak? Mert itt bizony sok szerencse kellett, hogy segíthessenek a lányon. És szerencsére sikerült.

Értékelés: 10/10

Végig leköti az ember figyelmét, a történtevezetés energikus és jó, a színészek játéka kifogástalan. Nagyon szerettem, egyszer a könyvet is el kell olvasnom.

Nézd meg a filmet, ha kedveled Chloet, és a komolyabb filmeket, és persze ha nem ráz ki a hideg attól, hogy tudod, mindez megtörtént a valóságban is…