Először is, Boldog Nőnapot kívánok! Nagy örömömre a Young Adult könyvek hősnői között egyre több az erős lány, akit nem kell megmenteni, aki megmenti saját magát, és ha kell, másokat is.
A Nőnap alkalmából összegyűjtöttem az 5 kedvenc YA hősnőmet, azokat, akik erősek, kitartóak, bátrak, és képesek változtatni az életükön. Igazi példaképek, legalábbis, szerintem. Jó böngészést kívánok a listához!
Gondolom most sokan a szívetekhez kaptok. Tudom, Eadlyn nagyon megosztó szereplő, de én egyszerűen imádom őt. Szeretem, amikor egy karakter nem tökéletes, ha vannak hibái, és ha nem minden lépésében kedvelhető.
Egy olyan világban, ahol rajta kívül mindenki szabad, és mégis, tiéd a legnagyobb hatalom, nagyon nem lehet egyszerű élni. Mennyi teher és elvárás nyugodott szerencsétlen lány vállán, naná, hogy a sztori elején kissé furán mutatta ezt ki.
Nagyon szerettem, ahogy a két kötetben Eadlyn személyisége fejlődött, egyre szimpatikusabbá vált, és már végre meg tudott bírkózni a teherrel, ami rákerült.
Emma Carstairs (Lady Midnight – Éjfél kisasszony)
Okos, vicces, hihetetlenül erős, empatikus és imádnivaló. Emmára egyszerűen nem tudok rosszat mondani, mert Cassandra Clare annyira jól írta meg a karaktert. Pedig bőven lehettek volna buktatók, ami miatt kevésbé kedveli őt meg az ember.
Ha csak egy tulajdonságot kéne kiemelnem Emmából, akkor az eszét választanám. Nagyon szerettem, hogy szinte minden helyzetet tökéletesen átlátott, és még a legnagyobb szerelemben is képes volt az eszére hallgatni a szíve helyett. Kíváncsian várom mihez kezdenek a karakterrel a folytatásban.
Haley (Take Me On – Kísérj el!)
Nem egyszerű az élet egy természetfeletti világban, netán disztópiában, de egy biztos: a mi realista közegünkben sem minden egy leányálom. És erről Haley ódákat tudna zengeni.
Haley karaktere szerelem volt első olvasásra. Ő a lány, akit a saját családja tiporna a földbe, aki olyan szegény, hogy a téli fagyban kabátja sincs, és saccperkábé a padlóra kerül. És még így sem adja fel!
Igen, Haley-nek segített a szerelem abban, hogy helyre tudja rakni az életét, de akkor sem vehetjük el tőle a kreditet, mert önmagától ért célt. Az utat pedig, amit bejárt, egyszerűen imádtam végig élni.
Aveyard disztópikus világában nem volt sok újdonság, szinte más könyvekből átemelt panelekkel működött az egész. Mégis, nagyon jól meg lett írva, és imádnivaló a sorozat. És ez nagyjából Mare-nek köszönhető.
Mare-t egyszerűen imádom. Szeretem, hogy ha kell törődő, de máskor iszonyúan durva tud lenni, pont, amilyen egy disztópikus világban kell. Ő nem az a lány, aki az erkölcsi aggályok miatt nem tesz meg valami durvát a nagyobb jó érdekében. Ő az, akinek megszakad a szíve, de megteszi amit kell, és utána együtt él a következményekkel.
És tegyük hozzá, ő az a lány, akit nem részegít meg a szerelem, aki szó szerint mindent feláldoz a nagyobb jóért – még önmagát is. (Hú, de nehéz spoilerek nélkül mesélni itt).
A kedvenc tavalyi olvasmányom volt a Sugar, és ehhez nagyban hozzájárult a hősnő személyisége. Sugar szó szerint egy földre szállt angyal, aki azért is elnézést kér, ha gondolatban megsérti a szemét bátyját. Ennyiből azt hihetnénk, hogy idegesítő is, de szerintem nagyon nem az.
Sugar az a lány, akit mindenki bánt: a családja, az iskolatársai, a barátai. És teszik mindezt azért, mert túlsúlyos. Sugar a bántások elől az evésbe menekül, és így lesz minden egyre csak rosszabb.
Persze, itt is a karakterfejlődést kell kiemelnem: Sugar egy idő után a sarkára állt, és szépen-lassan megváltoztatta az életét. Igen, akadt segítség egy fiútól is, de hiszem, hogy anélkül is eljutott volna erre a pontra. Ez a lány hihetetlenül erős és tiszteletreméltó. Egyszerűen imádom.
