Könyvkritika: Renée Carlino – Sweet Thing: Te Édes

Már jó pár perce itt ülök a gép előtt, és azon gondolkodom, miként fogalmazhatnám meg az élményt, amit a Sweet Thing adott. Egy biztos: nem lettem szerelmes, de azt sem mondhatnám, hogy ez egy rossz könyv. Nevezzük inkább erős közepesnek, miközben biztosan tudom, hogy sokan nagyon szerelmesek lesznek a könyvbe – és a férfi főhősbe egyaránt.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel! *

A történet középpontjában a 25 éves Mia áll. A lány bohó édesapja meghalt, így Mia New Yorkba költözik, hogy tovább vezesse apja éttermét. A reptéren találkozik Willel, a lehengerlően vicces zenész sráccal, aki még jól is néz ki. A kémia rögtön kialakul köztük, a sors fintora alapján pedig lakótársak lesznek, de sok dolgot el kell rendeznie Miának önmagában, mire szerelmes mer lenni.

Sokáig tanakodtam magamban azon, hogy mire is húzta fel az írónő a regényt. Azt hiszem itt pont az a lényeg, hogy Mia nem akart magának olyan férjet, mint az apja. Ő egy racionális nőnek tartja magát, aki pontosan megtervezi az életét. Ebbe szerinte nem fér bele egy olyan srác, mint Will, aki csak zenél, éli az életét, de nem feltétlenül ragadja meg az előretörés lehetőségeit.

A regény számomra azt mutatta be, hogy hiába döntünk el önmagunkban valamit, amiről azt hisszük, hogy jó, és ragaszkodnunk kell hozzá, az élet képes bizonyítani az ellenkezőjét. Szerettem az utat végigjárni, amíg Mia belátta, hogy Will sem olyan lúzer, mint amilyennek elsőre tűnt, hogy az apja is más ember volt, mint amire emlékezett. És ami azt illeti, ő sem az a lány, akinek hitte magát… Mia karakterfejlődése érthető, és itt-ott élvezhető volt, de valahogy nem szeretnék összebarátkozni ezzel a lánnyal, ha létezne. Ellenben a legjobb barátnője, Jenny nagyon jópofa, és igazi barát. Imádtam a csajt, minden egyes beszólásával együtt.

Will tényleg egy olyan romantikus könyves álompasi, akire nagyon sokan vágynak. Engem a való életben általában idegesítenek az ilyen srácok, akik ennyire vicceskednek, becézgetnek, és már az első pillanattól kezdve úgy viselkednek, mintha évek óta a legjobb barátok lennénk. Will ebből a szempontból a túl sok kategória, hiába írta őt le az írónő a világ legdögösebb pasijának. Viszont, ahogy telt az idő, úgy kedveltem meg egyre jobban Willt, és döbbentem rá, hogy mennyire jó karaktert alkotott meg az írónő. És ami azt illeti, a hozzá hasonló srácoknál való életben is ez kell nekem: idő, mire megszokom azt, ami első pillanatban túl soknak tűnik.

Mia és Will kapcsolatában akadt több mélypont, és több nagyon izgalmas csúcspont is, de kétségkívül a közös zenélős jeleneteket szerettem a legjobban. Ugyanis Mia is tanult zenét, de nem tudja még, hogy mit is kezdjen vele. Amikor ők ketten nekiálltak zenélni, az egyszerűen csodás volt. Az írónő remekül átadta, hogy mire képes a zene, mennyire közel hozhat egymáshoz embereket. És egyáltalán, a zenés jelenetek mindig iszonyúan jól működtek.

Több dolgot viszont sajnáltam a könyvben. Egy kapcsolat leírásánál szerintem fontos az ismerkedési szakasz, itt viszont ez nagyon hamar meg lett vágva. Több alkalommal is el lett játszva az, hogy “és hosszan beszélgettünk“, pl. a repülőn. Annyira érdekelt volna, hogy miről, és nem, nekem kevés az, hogy leírta, zenéről, életről, satöbbiről volt szó. Ezt, és a Robert szálat is nagyon sajnáltam, mert utóbbinál abszolút nem volt meg a kémia, márpedig tök jó és átélhető döntési helyzetbe hozta volna így Miát az írónő, hogy mely típusú pasi mellett döntsön.

A zenén kívül viszont volt más is, amit csíptem a könyvben. A mellékszereplők például egytől-egyig lenyűgöztek, az étterem törzsvendégei és dolgozói is haláli figurák. És Jackson, a kutya, hát egyszerűen. A szívem szakadt meg, annyira szerettem ezt a kutyát, és azt is, amit elért Mia és Will terén. Méghogy a kutyák nem okosak! Az írónő stílusa is olvasmányos volt, a slammek és a dalszövegek pedig nagyon ötletesek. Szerettem azt is, ahogy Laurennel, az írónő karakterrel keretbe foglalta a regényt, utóbbi, mármint Lauren karaktere is zseniális volt.

Értékelés: 6/10

A Te Édes! egy szerethető, de nem tökéletes New Adult regény, amit a stílusa és a zene szeretetének a leírása miatt olvastam el szívesen. A női főszereplőt nem tudtam sajnos megszeretni, a férfi főhőst is csak idővel. Nem volt rossz, de valahogy nem szerettem bele a regénybe, de abszolút nem bánom, hogy elolvastam. Agykikapcsolónak tökéletes – és néha kellenek ilyen olvasmányok is.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, és tökéletesen passzol a könyvhöz is.

Kinek ajánlom elolvasásra? A New Adult és a zene szerelmeseinek mindenképpen, mert ez a kombináció jól működött a regényben is.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel! *