Olyan szomorú a búcsúzás, pláne ha egy olyan könyvsorozattal történik, amit teljes szívéből szeret az ember. Minden hibácskája ellenére a Smith Gimi annyira édes, szerethető és szívmelengető könyvekből és szereplőkből állt, akiket naná, hogy fájó útjukra engedni. Marni Bates is ezt érezhette, talán éppen emiatt lett ennyire ütős az utolsó rész. És mindenki megkapta a neki kijáró reflektorfényt. Éljen!

A könyv három kisregényre oszlott, három páros történetéről kapva szösszeneteket. Bemutatkozott Melanie, azaz MacKenzie egyik barátnője. Szerelmes lett a drága, méghozzá Mackenzie öccsébe, Dylanbe, ez pedig hát problémás a csajkódex szerint – legalábbis Melanie ezt hiszi. Kétségkívül ez volt a leggyengébb sztori a három közül, de azért itt is akadtak cukiságok bőven, a páros aranyos volt együtt, a mozis estén sokat nevettem, és a lezárás is megkapó volt.

A kedvenc párosom egyértelműen Isobel és Spencer volt. Imádom, amikor a nem tökéletes külsejű karakterek helyes pasikkal jönnek össze. Annyira hitelesen voltak ábrázolva az érzések, Isobel gondolatai teljesen magukkal ragadtak, Spencerbe pedig kőkemény dolog nem belezúgni. Sok sikert annak, aki megpróbál dacolni az érzéseivel. A folytonos veszekedéseik tették fel az i-re a pontot: olyan izgalmas tud lenni, amikor olvasóként tudod, mindkét karakter odavan a másikért, de nem merik egymásnak sem bevallani, és vitáznak jó sokat. Ez meg sokszor izgatóan tűzforró helyzeteket produkált.

Hatalmas pacsit küldök Marni Batesnek és a Móra Kiadónak is, amiért egy ennyire ifjúsági könyvben bevállaltak egy LMBT szálat. Corey és Tim kapcsolata is nagyon édes volt, és sokakkal ellentétben tökéletesen megértettem, miért is vágyik annyira Corey a közösen eltöltött, romantikus, csókolózós pillanatokra. Minden tini fiú ilyen, nincs ebben semmi rossz. Azt viszont el kell ismernem, ez a „rocksztár belezúg a srácba” dolog nem túl hiteles, ahogy a levezetés sem volt az, de mindez még véletlenül sem jelenti, hogy ne élveztem volna. Amikor pedig a hotelszobában veszekedtek a végén, hát az maga volt a csoda. Olyan jó volt végre belelátni Corey fejébe is. Köszönöm, Marni!

Értékelés: 8/10

Minden aprócska hibája ellenére tetszett, szívesen olvastam a könyvet és egyben sajnálom is, hogy itt a vég. A Smith Gimi nagyon kedves marad a szívemnek, és alig várom már Marni Bates új regényét!

Hogy tetszik a borító? Tökéletesen passzol a sorozatba. Fiatalos, bohókás, a csajszi kézmozdulata pedig parádés. Bejön az egész.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a YA sztorikat, szerintem ez is tetszeni fog. Aláírom, nem egy világmegváltó könyv, de kikapcsol arra a pár órára, amíg a végére nem érsz, és a zúzós hétköznapok közepette ez egy szuper dolog. Plusz dolog, hogy akár ezzel is lehet kezdeni a sorozatot, annyira nem függ össze.