A Párválasztó sorozat számomra szerelem volt első látásra. Amint megláttam a borítót és elolvastam a tartalmát rögtön tudtam, hogy én ezt imádni fogom. És így is lett. Hatalmas rajongója lettem a könyveknek, szinte faltam a sorait, a várakozás pedig szinte felemésztett, mire a legújabb kötetekhez értem. Bátran kijelenthetem, hogy a Párválasztó három kötete nem csak kívülről gyönyörű, hanem belülről is legalább annyira az. Éppen azért, mert ennyire lángol a szerelem a sorozat iránt, kicsit tartottam is a harmadik kötettél. Hatalmasok voltak az elvárásaim a lezárással szemben, és miután a végére értem, hát, picikét húzom a számat, de a legfőbb problémám az, hogy véget ért. Mert én még úgy olvasnám tovább. Legszívesebben készítenék egy petíciót, hogy Kiera Cass írjon egy negyedik kötetet – lefogadom, hogy sokan aláírnánk.
A lezáró kötet egy cseppet más felütést kapott, mint a korábbiak. Az Elit-ben ugye America eltökélte, hogy ő bizony Maxonba szerelmes, és őt akarja, de rájött a király szavai hallatán arra is, hogy meg kell harcolnia a herceg szerelméért. A hercegnek pedig meg kell fontolnia azt, hogy a szívére, vagy az eszére hallgasson, mert hiába szerelmes Americába, korántsem biztos, hogy ő a megfelelő királynőjelölt. A lezáró kötet nagyvonalakban erről szólt, de persze mindezt színesítették udvari intrikákkal, érzelmes pillanatokkal a bent maradó lányok között, izgalmasan alakult a lázadós szál, és sajnos a kaszás is lesújtott, a drámát pedig tökéletesen kezelte az írónő. Amiben pedig ismét remekelt, az a romantika volt. Hű, de még mennyire romantikus részletek voltak!
A könyv olvasása közepette egy pillanatig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Igaz, erre időm sem volt. Pénteken 13:30-kor kezdtem neki, és még aznap este 21:30-ra kivégeztem. Csak olvastam, és annyira élveztem, hogy arra szavakat is alig találok, miközben valahol, mélyen, belül azon szomorkodtam, hogy itt a vége. Furcsa ez a kettősség, de bennem ezerrel tombolt olvasás közben. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen, mert annyira élveztem. A feszültségkeltésben az írónő csillagos ötös, akárcsak karakterizációban. Szinte az összes karakterből mutatott valami újat. Ami a legmeglepőbb, hogy Americából is, pedig egy e/1-ben narrált harmadik kötetben ez meglepő. Olyan jó volt látni, hogy ő sem tökéletes, neki is igazán önző oldala, ahogyan pedig mindezt bevallotta, az zseniális volt. A többi karakternél is éreztem hasonlót, volt, akinél jellemfejlődést, másoknál pedig olyan tulajdonságok törtek előtérbe, amiket nem is feltételeztem volna róla.
A lezárással, hát, mikor legelőször olvastam gyorsnak ítéltem meg, mert az utolsó bő 60 oldal nagyon eseménydús. Viszont tegnap újraolvastam a végét, és így már másként látom az egészet. Nagyon pörgött amúgy, és csak kapkodtam a fejem. Miután a végére értem, sokat gondolkodtam a lázadós szálon. Az is kifejtést kapott, hova tovább, remek lezárást is, a legjobb pedig az volt, ahogyan végiggondoltam az egészet. Az apró, elejtett utalásokat az előző kötetekben és a mostaniban, ahogyan Cass óvatosan szórta elém az információmorzsákat, de mégsem állt össze a kép. A végén viszont, már minden annyira egyértelmű volt, a válaszok pedig nagyon tetszettek. A trilógia lezárása pedig, hű. Tele volt WTF momentummal, szomorú és vidám történéssel egyaránt. Igazából, simán el tudnék képzelni egy negyedik kötetet, mert lenne még mit mesélni Illéa jövőjéről. Akár egy újabb Párválasztóról, csak 25 évvel később, amikor Ámerica a bölcs királynő. Mert kétség sem fér ahhoz, hogy az lesz.
Egy biztos: nem ez volt az utolsó The Selection kritika a blogon. Egy-két év múlva újra kell olvasnom az egész trilógiát, kíváncsi leszek, akkor hogyan látom majd a történetet. Most viszont nagyon dúl a szerelem.
Értékelés: 10/10
Másként nem is lehet. Tökéletes volt az egész. Vagyis nem, mert akadtak apróbb hibái, úgy éreztem néha elbagatelizálják a komoly dolgokat, – mint a halált –, de mégis, annyira ütős volt az egész, és annyira rózsaszín szemüvegen át nézem, hogy a tökéletesnél nem tudom, és nem is akarom lejjebb értékelni. Mondanom sem kell, mindenkinek ajánlom az elolvasását. Párválasztó rajongók: imádni fogjátok!
A remek történet mellett A Párválasztó-széria a sikerét a csodálatosan szép borítóinak is köszönheti, amik egyből megragadják az ember figyelmét – az enyémmel legalábbis mindenképpen így történt. Az egyedi borítókon egy szép modell látható, akit Audrey Hollisternek hívnak.
A hölgy nagyon óvja a magánéletét, ugyanis kitartó internetes nyomozás után is csak profi fotókat találtam róla, igaz, abból jó sokat. A Click Models Agency foglalkoztatja, és a New Yorki Divathéten is fellépett, viszont az ügynökség hivatalos weboldala nem elérhető, így nem tudok bővebb információkkal szolgálni Audrey-ról, képekkel és videókkal azonban igen.
//widget.rafflecopter.com/load.js- 05.12. – Media-Addict
- 05.13. – Roni Olvas
- 05.14. – Nem harap a…
- 05.15. – MF Kata gondolatai
- 05.16. – Deszy Könyvesblogja
- 05.17. – Kelly & Lupi Olvas
