Be kell valljam, a könyv olvasásánál pontosan úgy éreztem magam, mint Az Ékkő harmadik részénél. Teljesen lekötött, és a nyilvánvaló hibák dacára is jól szórakoztam. Aztán ahogy befejeztem, és kezdett leülepedni bennem a történet, akkor fedeztem fel a hibáit, amiből azért volt jó pár.

Viszont amíg olvastam, teljesen lekötött. Kass Morgan stílusa egészen magával ragadó, és iszonyúan jól kezeli a nézőpontokat is. Minden fejezet végén ott a függővég, hatalmas feszültségeket képes teremteni és izgalmas szituációkat, emellett adott a karakterfejlődési lehetőség is, ráadásul sok szempontból ügyesen használja a világát.

Ugyan most már lekerültünk az űrhajóról a Földre, de szerencsére így is kaptunk odafent játszódó jeleneteket, igaz, visszaemlékezések formájában. Nekem ezek még mindig a kedvenceim, mert egészen elképesztően izgalmas, bicskanyitogatóan fájdalmas, és meglehetősen realisztikus az, ahogy a fenti életet ábrázolta az írónő. A visszaemlékezéseket pedig pontosan ezért szerettem is.

Most, hogy már a Földön van mindenki, köztük a hatalomért bármire képes Rhodes kancellár is, jelentősen megváltoztak a Földön az erőviszonyok. Ügyesen lett bevezetve a konflitktus, az, ahogy Bellamynak menekülnie kell az életéért, és az is tök jól meg lett mutatva, hogy a kancellár és a szókövető, fegyverrel felpakolt őrei miként kezelik a Földre küldött ifjakat. Ráadásul maga a Földre érkezés is mindent vitt, legjobban ott szontyolodtam el, amikor a szegényebbek keresték a családjukat: hiszen ők nem jutottak fel az űrkompokra…

A kedvenc párosom azért ki kell emelnem: Glass és Luke együtt még mindig imádnivalóak. Most is imádtam a történetszálukat, de leginkább Glass jellemének a fejlődéséért voltam oda, de a visszaemlékezéseik is jelentősen hozzáadtak a történethez. Sajnálom is, hogy a tévésorozatba ők nem kerültek be.

A könyvben a problémák szerintem ott kezdődtek el, amikor az írónő elvitte nyálba a sztorit, és nem maradtunk meg semennyire sem a realitás talaján. Gondolok itt Bellamy megvédésére, vagy az őrült szerelmek leírására, amiből inkább a nyál dőlt, mintsem az élethelyzet, hogy mennyire nehéz két egymástól ennyire eltérő embernek úgy kapcsolatot kialakítania a Földön, hogy kvázi minden ellenük szól.

Leginkább mégis a kancellár körüli konfliktusok zavartak. Némelyiket meglepően jól lekezelte az írónő, de például a rész végi csata, vagy a Földi emberek tettei nevetségesen lettek bemutatva, ráadásul korántsem olyan tökösen és élvezhetően, mint a tévésorozat. Persze, mostanra tudom, hogy más a kettő tónusa, hiába építkezik ugyanazon alapanyagból, de itt, ebben a kötetben az írónő nagyon jószívűen bánt a karaktereivel, és ez leginkább Bellamynál látszódott meg, akivel ha történik valami, annak igazán súlya lehetett volna, de így…

Ui.: és annak még mindig nagyon örülök, hogy van egy LMBT párosunk, Félixékről pedig mindig öröm volt olvasni.

Értékelés: 8/10

Azt egy szóval se mondom, hogy ne tetszett volna ez a rész, és tényleg jól szórakoztam olvasás során, de azért messziről ordít, hogy sokkal több a lehetőség a történetben és a karakterekben, mint amit az írónő most kiaknáz. Ezzel együtt kíváncsian várom a negyedik kötetet, különösen a Clarke-kal történtek fényében. Szeretném még jobban megismerni a megváltozott Földet, iszonyúan reménykedem egy kalandtúrában.

Hogy tetszik a borító? Mivel imádom a sorozatot, én mindig örülök a filmborítós kiadásoknak. De azon jót vinnyogtam, hogy olyan szereplő is felkerült a borítóra, aki a tévésorozatban szerepel, de a könyvben nem.