Könyvkritika: Jandy Nelson – Az ég a földig ér

Könyvkritika: Jandy Nelson – Az ég a földig ér

0
Oszd meg!

Miután elolvastam Jandy Nelson a Neked adom a napot könyvét, tudtam, hogy a debütáló regénye, Az ég a földig ér is várólistás lesz. Annál is inkább, mert készül belőle a film, amihez Nelson ír forgatókönyvet. Pár hete a könyvet is elolvastam, és elég felemás érzések kavarognak bennem azóta is.

A történetről

A hősnőnk, Lennie, és a nővére Baily kapcsolata mindig is közeli volt, hiszen az anyjuk lelépett gyerekkorukban, és a nagyanyja nevelte őket fel. A regény ott veszi fel a fonalat, hogy Bailey meghalt, Lennie pedig próbálja feldolgozni a tragédiát. Az egyetlen, akit közel tud engedni magához a nővére exe, Toby, akivel viszonyba is keveredik – és ekkor ismeri meg az új srácot, Joe-t.

A sajnálatot nem adják ingyen

A könyv legnagyobb mozgatórugója Bailey halála volt. Emiatt tett Lennie minden csúnyaságot, és ez határozta meg tulajdonképpen a szereplők életét is. Nekem, olvasóként viszont iszonyatosan nehéz volt belerázódnom az egészbe.

Az írónő nem mutatta meg Baily-t, sem a szoros kapcsolatát a húgával. Minden karakter csak elmondta, hogy ők mennyire közel álltak egymáshoz, és milyen rossz most a lánynak. Nekem nagyon hiányzott egy prológus, hogy jobban megértsem – és megmutassa az írónő – hogy mit is jelentettek ők egymásnak igazán. És így nekem is jobban fájt volna, hogy Bailey már nincs többé.

Ahogy én elképzeltem: Lennie | A fotón: Shailene Woodley
De legalább emberi a hősnő

Szeretek olyan könyveket olvasni, ahol különleges főszereplőkkel ismerkedhetem meg. Mostanság kicsit túl sok a tökéletes lány, aki erkölcsileg fedhetetlen. Nos, Lennie nem ilyen. A lány teljesen össze van zuhanva, egyszerre smárol a halott testvére élete szerelmével, és ismerkedik az új sráccal, Joe-val, aki amúgy egy tünemény, egy igazi könyves álompasi.

Lennie sok szempontból nem tökéletes, sok helyzetben önző, de az írónő mindezt meg is magyarázta. Nehéz lehet úgy felnőni, hogy tudod, az anyád gyerekkorodban lelépett tőled, mert nem akart nevelni, és nem lehet egyszerű az amúgy is necces tinikorban megbírkózni egy szerettünk halálával. Pláne azon információk nyomán, amiket Lennie megtud a regény során a testvéréről.

Tetszett, hogy az írónő nem akarta felmenteni Lennie-t a tettei súlya alól, nem tett úgy, mintha normális lenne, amit a lány csinált, de kiderült, hogy mit miért tett, és emiatt adott volt egy minimális karakterfejlődési ív is, és emiatt az egész regény szerethetőbbé vált.

Ahogy én elképzeltem: Toby | A fotón: Daren Kagasoff
Akkor ez most szerelmi háromszög?

Nehéz lenne megmondani, de van alapvetően egy ilyen része is. Érdekes volt látni, hogy melyik fiúhoz mi köti a lányt, ki mellett mit él át. Bár Toby is aranyos volt sok szituációban, de Joe volt az, akit egyszerűen nem lehetett nem imádni.

Viszont, ennek a regénynek nem a szerelem a mozgatórugója. Ez csak egy mellékes szál szerintem, itt érzésem szerint a felnövéstörténet van a középpontban, egy olyan lányé, aki nem akar felnőtt lenni, de az élet rákényszeríti, ahogy arra is, hogy végre higgyen magában, az értékeiben, ismerje a hibáit és ne csak álmodni merjen egy szebb jövőért, hanem tegyen is érte.

Éljen a család!

A könyv mellékszereplőit viszont nagyon szerettem, különösen Nagyit, és Lennie nagybátyját, Dagit. Idő kellett, mire az ő száluk is beindult, és igazán megismerhettük őket, és kiderültek a dolgaik, de amikor ez megtörtént, az gyönyörű volt. Leginkább a regény második felében voltak ezek a csodás, imádnivaló beszélgetések, már csak ezért is örülök, hogy nem adtam fel az elején.

Ahogy én elképzeltem: Joe | A fotón: Ansel Elgort
A logikai bakiktól viszont a falra másztam

Életemben nem olvastam még könyvben akkora hülyeséget, mint itt. A történet szerint egy hippi hoteltulajdonos az erdő közepén tart fenn egy szobát, aminek se ablaka, se ablaka, se parkettája. Csak ott van az erdőben, a hoteltől párszáz méterre az ágy, asztal, székek. A tulaj néha odamegy, frissen elrendezi a “kiadó szobát”, ágyneműt cserél, egyebek.

Lennie vígan narrálja, ha esik az eső, a hippi bácsi ponyvát húz fölé. És most képzeld el, hogy a bácsi az éjszaka közepén, pizsamában rohan a zuhogó esőben, hogy mentse a menthetőt. És mielőtt kérdeznétek, nem költöztek be a “szobába” hajléktalanok, csak a hősnő jár oda gondolkodni, meg huncutkodni. Ja, és bogarak, állatkák sincsenek ott, és az ágy, vagy éppen a bútorok sem nedvesek.

Ugye mekkora hülyeség az egész? És szívesen mondanám, hogy csak egy ilyen volt, de Dolores Umbridge óta tudjuk, hazudni bűn.

Az ég a földig ér új kiadásának az elképesztően szép angol borítója
Értékelés: 7/10

A regénynek bőven vannak értékei, és ez leginkább a karaktereiben rejlik. Átélhető drámákat élnek át a szereplők, a dramaturgiai ív is jól van felépítve, ahogy az is tetszik, hogy mindegyik főhős emberi, tökéletlen és kissé zakkant, együtt pedig jó bagázst alkotnak. (Lennie családja egyenesen halálos). Mégis, néha tele van hiteltelen mozzanatokkal a könyv, és néhol annyira lassan haladós és unalmas volt, hogy döcögtem vele rendesen. A végére persze belelendült, és alapvetően nem nevezném rossznak.

Hogy tetszik a borító? Passzol a LOL Könyvek közé, engem mégsem varázsolt el. Fent megtaláljátok az angol verziót, abba vagyok szerelmes, de az nagyon nem LOL-os. Ráadásul itthon hamarabb jelent meg a könyv, mint ez az új angol borítós verzió. (Ezt csak a Neked adom a napot sikere után tervezték meg)

Kinek ajánlom elolvasásra? Azoknak, akik szeretik az elgondolkodtató karakterdrámákkal operáló könyveket, és nem zavarja őket, ha egy elég tökéletlen hősnő gondolatai közé kell bepillantaniuk. És persze a Neked adom a napot kedvelőinek is kötelező, de úgy kezdjetek bele, hogy nem lesz annyira jó.

641 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás