Könyvkritika: Kiera Cass – A Párválasztó 3. Az Igazi (BTK)

Könyvkritika: Kiera Cass – A Párválasztó 3. Az Igazi (BTK)

10
Oszd meg!

parvalaszto_3_az_igaziA Párválasztó sorozat számomra szerelem volt első látásra. Amint megláttam a borítót és elolvastam a tartalmát rögtön tudtam, hogy én ezt imádni fogom. És így is lett. Hatalmas rajongója lettem a könyveknek, szinte faltam a sorait, a várakozás pedig szinte felemésztett, mire a legújabb kötetekhez értem. Bátran kijelenthetem, hogy a Párválasztó három kötete nem csak kívülről gyönyörű, hanem belülről is legalább annyira az. Éppen azért, mert ennyire lángol a szerelem a sorozat iránt, kicsit tartottam is a harmadik kötettél. Hatalmasok voltak az elvárásaim a lezárással szemben, és miután a végére értem, hát, picikét húzom a számat, de a legfőbb problémám az, hogy véget ért. Mert én még úgy olvasnám tovább. Legszívesebben készítenék egy petíciót, hogy Kiera Cass írjon egy negyedik kötetet – lefogadom, hogy sokan aláírnánk.

A lezáró kötet egy cseppet más felütést kapott, mint a korábbiak. Az Elit-ben ugye America eltökélte, hogy ő bizony Maxonba szerelmes, és őt akarja, de rájött a király szavai hallatán arra is, hogy meg kell harcolnia a herceg szerelméért. A hercegnek pedig meg kell fontolnia azt, hogy a szívére, vagy az eszére hallgasson, mert hiába szerelmes Americába, korántsem biztos, hogy ő a megfelelő királynőjelölt. A lezáró kötet nagyvonalakban erről szólt, de persze mindezt színesítették udvari intrikákkal, érzelmes pillanatokkal a bent maradó lányok között, izgalmasan alakult a lázadós szál, és sajnos a kaszás is lesújtott, a drámát pedig tökéletesen kezelte az írónő. Amiben pedig ismét remekelt, az a romantika volt. Hű, de még mennyire romantikus részletek voltak!

A könyv olvasása közepette egy pillanatig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Igaz, erre időm sem volt. Pénteken 13:30-kor kezdtem neki, és még aznap este 21:30-ra kivégeztem. Csak olvastam, és annyira élveztem, hogy arra szavakat is alig találok, miközben valahol, mélyen, belül azon szomorkodtam, hogy itt a vége. Furcsa ez a kettősség, de bennem ezerrel tombolt olvasás közben. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen, mert annyira élveztem. A feszültségkeltésben az írónő csillagos ötös, akárcsak karakterizációban. Szinte az összes karakterből mutatott valami újat. Ami a legmeglepőbb, hogy Americából is, pedig egy e/1-ben narrált harmadik kötetben ez meglepő. Olyan jó volt látni, hogy ő sem tökéletes, neki is igazán önző oldala, ahogyan pedig mindezt bevallotta, az zseniális volt. A többi karakternél is éreztem hasonlót, volt, akinél jellemfejlődést, másoknál pedig olyan tulajdonságok törtek előtérbe, amiket nem is feltételeztem volna róla.

A lezárással, hát, mikor legelőször olvastam gyorsnak ítéltem meg, mert az utolsó bő 60 oldal nagyon eseménydús. Viszont tegnap újraolvastam a végét, és így már másként látom az egészet. Nagyon pörgött amúgy, és csak kapkodtam a fejem. Miután a végére értem, sokat gondolkodtam a lázadós szálon. Az is kifejtést kapott, hova tovább, remek lezárást is, a legjobb pedig az volt, ahogyan végiggondoltam az egészet. Az apró, elejtett utalásokat az előző kötetekben és a mostaniban, ahogyan Cass óvatosan szórta elém az információmorzsákat, de mégsem állt össze a kép. A végén viszont, már minden annyira egyértelmű volt, a válaszok pedig nagyon tetszettek. A trilógia lezárása pedig, hű. Tele volt WTF momentummal, szomorú és vidám történéssel egyaránt. Igazából, simán el tudnék képzelni egy negyedik kötetet, mert lenne még mit mesélni Illéa jövőjéről. Akár egy újabb Párválasztóról, csak 25 évvel később, amikor Ámerica a bölcs királynő. Mert kétség sem fér ahhoz, hogy az lesz.

Egy biztos: nem ez volt az utolsó The Selection kritika a blogon. Egy-két év múlva újra kell olvasnom az egész trilógiát, kíváncsi leszek, akkor hogyan látom majd a történetet. Most viszont nagyon dúl a szerelem.

Értékelés: 10/10
Másként nem is lehet. Tökéletes volt az egész. Vagyis nem, mert akadtak apróbb hibái, úgy éreztem néha elbagatelizálják a komoly dolgokat, – mint a halált –, de mégis, annyira ütős volt az egész, és annyira rózsaszín szemüvegen át nézem, hogy a tökéletesnél nem tudom, és nem is akarom lejjebb értékelni. Mondanom sem kell, mindenkinek ajánlom az elolvasását. Párválasztó rajongók: imádni fogjátok!

BLOGTURNÉ EXTRA – ISMERD MEG A COVER MODELLT

audre-selection

A remek történet mellett A Párválasztó-széria a sikerét a csodálatosan szép borítóinak is köszönheti, amik egyből megragadják az ember figyelmét – az enyémmel legalábbis mindenképpen így történt. Az egyedi borítókon egy szép modell látható, akit Audrey Hollisternek hívnak.

A hölgy nagyon óvja a magánéletét, ugyanis kitartó internetes nyomozás után is csak profi fotókat találtam róla, igaz, abból jó sokat. A Click Models Agency foglalkoztatja, és a New Yorki Divathéten is fellépett, viszont az ügynökség hivatalos weboldala nem elérhető, így nem tudok bővebb információkkal szolgálni Audrey-ról, képekkel és videókkal azonban igen.

A BLOGTURNÉ TOVÁBBI RÉSZTVEVŐI
219 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

10 Hozzászólások

  1. Tényleg letehetetlen volt ez a része is. Kicsit sajnálom, hogy véget ért, de mint ahogy Te is írtad, tökéletes volt a lezárása (néhány karaktert azért nagyon sajnáltam). Élmény volt, köszönöm, hogy felhívtad a sorozatra a figyelmem! 🙂

  2. Na, kivégeztem a záró kötetet is 🙂 Hááát, ezt is lassan, de biztosan. Ezzel kapcsolatosan is vegyes a megítélésem, mert bár az első pár fejezet elszaladt, de aztán megint belassult a történet. Ezúttal szétszedtem a kritikámat olyan pontokra, amiket nem nagyon szerettem a 3. részben és olyanokra, amik inkább pozitívak voltak.

    Előbb a negatívak:
    – Bizonyos szinten folytatódott ugyanaz az agonizálás, mint a második részben, csak nem America és Maxon/Aspen között, hanem hazazavarja-e a király Americát vagy nem. Van-e hozzá elég hatalma vagy nem
    – Nem kötöttek le/ellenszenvesek voltak az udvari rendezvények: a teadélután (bár ez aztán jól sült el végülis) és az Ítélkezés
    – Ha már SPOILER meghalt A. apja, és kiderült róla, hogy lázadó, akkor legalább valami lázadással kapcsolatos történésbe halt volna bele, a népért, nem pedig csak úgy szimplán egy szívbetegségbe… Ezt kicsit ötlettelennek tartottam,.
    – Számomra akadtak stilisztikai zűrök (“köszi Anyu”), karakterfelépítési hibák: Celeste karaktere Pálfordulásával hiteltelenné vált, mégha szimpatikusabb is lett; a király, aki bármit megtehet népével, fiával, akármi, hogy nem tudja végül mégis kirúgatni Americát??; Maxon kavarása is teljesen következetlen volt a végén, bár ezt legalább meg tudom magyarázni, ha akarom.
    – Kicsit vártam valami olyasmit, hogy esetleg Maxon nem is a király fia. A második kötet végére úgy éreztem, mintha elő lett volna készítve, hogy ilyen váratlan fordulatot vesz majd a történet (a királyné többször elvetélt /-> esetleg nem is lehetett volna közös gyereke a királlyal???/ + a király és Maxon jelleme nagyon eltér + SPOILER esetleg a király bosszúból veri, stb.), ez kavarhatott volna még egyet a történeten, kicsit legitimizálta volna, hogy Maxon friss vér, biztosan jó király lesz. Bár oké, ebben enélkül is biztosak vagyunk!! 🙂

    + Az elején a lázadók megjelenése feldobta a kötetet, csak úgy pörögtek a lapok!!
    + Újra egy közös hullámhossszon volt A + M, ráadásul sok jó/izgalmas közös jelenetük volt (SPOILEREK: kiszöknek a lázadókhoz, táncolnak a tetőn az esőben, imádtam az elején, amikor A. el akarta csábítani, M. meg kinevette, de a végkifejlet előtti utolsó éjszakán is szerethető volt az a meghittség)
    + Végre elszakadt America érzelmileg Aspentől, és egyre erősebben kötődött Maxonhoz. Tetszett, ahogyan a végére a két fiú között is helyreállt a rend és a béke!!
    + Jók a karakterek: Maxon nagyon szerethető, bár még mindig kicsit túl tökéletes (a végkifejlet előtti következetlen kavarásától eltekintve), America egyre érettebbé és határozottabbá válik, Aspen megtalálja a helyét és szerelmét. És imádtam America családját is (különösen az Apukáját!!!), bár Kota nem illett bele a képbe…
    +++ Jó a vége. Kicsit meseszerű is, de ezt annyira én nem tudom bánni. Mert bármennyire is nem életszerű, nagyon szerethető. Na, most olvasnám még tovább a történetet, mert a legvégének már nagyon jó volt a hangulata.

    Az első két kötet 7/10 illetve 4-5/10-es értékeléséhez képest erre már egy 8/10-et is meg tudok ajánlani. Majdnem bőgtem a végén na, csak el ne áruljátok senkinek :))

    Összegezve. Az alapötlet iszonyú jó, de szerintem sokkal színesebben, mozgalmasabban is meg lehetett volna oldani a történetet, mert a középső része a történetnek nagyon vontatott volt, illetve nekem túl sok volt a következetlenség a történetben. Mindezeket a szerethető karakterek többsége és a szerethető vég igyekezett egyensúlyba hozni.
    A sorozat olvasható volt, ha tényleg lesznek MAXON szemszögek, az is érdekelni fog (na, pl. váltott szemszögű ábrázolással is színesebb lehetett volna a történet, vagy ha kb 1/3 arányban olvashattuk volna az ő szemszögét is).
    Az ajánlást köszi, és remélem, nem vetted zokon Tibi, hogy sok negatívat is írtam a sorozatról, nem akartam hálátlannak tűnni :), csak nekem nyilván nem nyújtott annyit, mint reméltem.

    • Miért haragudnék meg? Ne viccelj már, neked is tetszett, csak nem annyira, mint nekem. Van ez így 🙂 Nekem tényleg rózsaszín köd ül a szemem előtt a sorozatot illetően, de ezt vállalom is 🙂

      Jó volt olvasni az értékeléseidet is, meg a pozitív-negatív felsorolást. Celeste pálfordulása nekem is hirtelen így, utólag, de maga a fordulat tetszett. (Bezzeg a vége. Kétszer kellett elolvasnom, hogy tuti jól láttam-e :D). Plusz az apa-szállal is egyetértek, tényleg snassz volt ez így, pláne a kikerülő információk fényében.

  3. nem tudok elégszer hálát mondani Tibi, hogy anno kb. egy éve írtál a történetről. Nekem is szerelem volt első látásra és csak úgy faltam az oldalakat. Egy valami azonban nem hagy nyugodni. Spoiler Mi lett végül Krissel? Mert oké hogy ő is egy lázadó volt de én azért kivi lettem volna hogy élte meg azt hogy végül nem ő lett az igazi. Illetve nekem túl gyorsan lerendezték a lazadókat. Oké eltörlik a kasztokat de ha ez ennyire bonyolult dolog akkor ez gondolom nem megy egyik percről a másikra… Illetve ez a sok haláleset? Csakúgy néztem. Jó volt h végre Maxon és America egymásra találtak de én azért fektettem volna meg nagyobb hangsúlyt arra hogy America meg is csak egy lázadó lánya volt. Mert elhintve sok mindent belénk adagolt az írónő de olyan hamar megoldodott minden. Na Meg Aspen hirtelen szerelme… Lehet hogy igazán csak az a bajom h olvastam volna meg tovább mert a legtöbb kérdésemre magam is tudok válaszolni valamelyest de jobb lett volna egy kicsit többet részletezni a végét. Mindezek ellenére imádtam és hamarosan újra olvasom az egészet hátha elkerulte valami a figyelmemet. 🙂

    • Egy biztos, tényleg hirtelen volt a trilógia lezárása, úgyhogy megértem a kérdéseid, kábé hasonlóak lennének nekem is. Pl. Kriss sorsáról sem derült ki semmi, jó lett volna legalább plusz két-három fejezet, de úgy tűnik erre már nem volt energiája Cass-nek.

      Annak pedig nagyon örülök, hogy általam rátaláltál erre a könyvsorozatra 🙂