Emlékszem, mennyire izgatott voltam, amikor kiderült, hogy Becky Albertalli és Adam Silvera közös regényt írtak, 2018-ban hírként még a blogra is megírtam. Akkor még álmodni sem mertem arról, hogy magyarul is elolvashatom, de a Menő könyveknek köszönhetően végül erre is sor kerül. A Mi van, ha pont nekünk sikerül pedig az a könyv, amit minden hibája dacára is a kedvenceim közé tudok sorolni, mert annyira jól esett olvasni, hogy az valami hihetetlen.

* Elolvasnád a könyvet? Szerezd be innen! *

A történet egy postán indul, ahol két meleg srác, Arthur és Ben megismerkedik. Ben éppen az ex-pasijának akarja feladni a nála hagyott cuccait, így lelkileg sincs a legjobb állapotban. A postán viszont a pár perces beszélgetésük során mindkettejükben fellobban a szikra, és mindketten meg akarják ismerni egy másikat, de végül nem cserélnek számot, Ben pedig eltűnik. Arthur úgy dönt, hogy megtalálja a Arthurt, hirdetést ad fel, és miután újra összesodorja őket az élet, rá kell jönniük, hogy egy párkapcsolat talán még nehezebb is, mint megtalálni valakit New York-ban…

Felépítésben a történet első harmada telt el azzal, hogy Ben és Arthur egymást kereste, és ezek annyira romantikus komédiás részek voltak, nagyon szerettem ezekről a jelenetekről olvasni. Naná, mert menthetetlen romantikusként drukkoltam a srácoknak, hogy találjanak már rá a másikra, sikerüljön már végre. Eközben persze lehetőségünk nyílt megismerni őket még közelebbről is. Ben puertó ricói, de a fehér bőre miatt a gyökereit nem igazán tudja felfedezni. Emellett nyári iskolába jár, mert meghúzták kémiából, amit eléggé szégyell, és nehéz az élete, mert az exe, Hudson is ott van a suliban, plusz az anyagi helyzete miatt is folyton kisebbségi érzése van.

Arthur egy musical rajongó, édes fiú, akinek a Hamilton és a Kedves Evan Hansen a kedvence. (A Netflixes premier óta Evan Hansen-dalokat hallgatok, szóval pont imádtam a sok utalást!) Arthur csak pár hétre érkezett New Yorkba a családjával, és gyakornokként dolgozik egy cégnél. Nemrég vallotta csak be, hogy meleg, és a legjobb barátja, Ethan pedig kerüli is őt. Ráadásul a szülei is folyton veszekednek, amit borzasztó hallgatnia, attól fél, válás lesz a vége. Arthurnak sose volt még amúgy fiúja, és bár nagyon bátortalan, de úgy dönt enged a sorsnak, és esélyt ad Bennek.

A sztori utolsó két harmada már a találkozás utáni pillanatokról szól. Megmutatja az első randikat (igen, többet :)), annak a minden édességével és kínosságával együtt. Igazából az egész könyvnek az a legnagyobb értéke, hogy megmutatja azt, amire a legtöbb meleg srác vágyik. Találkozol egy helyes sráccal, randiztok, hibáztok, megbeszélitek, kedves pillanatokat szereztek, összevesztek, kommunikáltok, megjön az első csók, még több csodás pillanat, lassan haladtok, megismeritek egymást, és végül kimondjátok, hogy szeretlek. Egy meleg kapcsolat az esetek többségében máshogy alakul, túl hamar bezavar a testiség, és tök jó, hogy Albertalli és Silvera emlékeztett minket arra, hogy ezt másként is lehet. Minderről pedig annyira jó olvasni, különösen a sok randit szerettem, amik bár nem voltak tökéletesek, de felejthetetlenek maradtak.

Az egyetlen, ami miatt picit ráncolom a homlokom, az a konfliktuskezelés a kötetben. Ben és Arthur túl sokszor léptek egymás „tyúkszemére”, mint amikor Arthur olyat mond, ami miatt Ben szarul érzi magát, hogy nincs sok pénze, és egy csomó ilyennel volt terhelt a kötet. A legtöbb konfliktust különösnek éltem meg, mert bár mindenhol jogosnak érzem utólag, miért akadtak ki a másikra, de olvasás közben csak a szememet forgattam. Nehéz ezt elmagyarázni, de szó se róla, Albertalliék értenek ahhoz, hogy a viták után olyan édes jeleneteket kapjunk, amiktől megjelenik a szív alakú emoji a szemünkben. A Broadway lépcsője előtti közös éneklés például mindent vitt, az lett a kedvenc jelenetem a könyvben.

A legjobban működő konfliktus kétségkívül az idő volt, ugyanis Arthur csak nyárra jött New Yorkba. Na ezt a kártyát nagyon jól kijátszották, és emiatt is lettek annyira ütősek a regény utolsó oldalai. Az epilógus meglepett, más befejezésre számítottam, de igen, ez így lett jó, ez így működőképes. Azért el ne felejtsek szót említeni a mellékszereplőkről, akiket imádtam, de legjobban Dylan és Samantha kettőse került közel a szívemhez. Dylan a lehető legjobb barát, Ben szerencsés srác, annyira imádtam minden beszólást és „dylankedést”. Miatta nevettem a legtöbbször olvasás közben.

Értékelés: 9/10

A Mi van, ha pont nekünk sikerül? az a meleg romantikus regény, amit a legtöbb LMBTQ-fiatalnak odaadnék, hogy megkapják a reményt, ez veled is megtörténhet egy nap, mert nálunk is születhetnek csodás szerelmek és nagy találkozások. Engem teljesen magával ragadott a milliő, a karakterek, a történet.

Remek ötlet volt, hogy ketten írták meg, Ben karakterében érezni Adam Silvera minden rezdülését, míg Albertalli írásmódja Arthurban köszön vissza, és ahogy egymással rezonáltak ők ketten, attól lett igazán egyedi, és minden hibája ellenére élvezhető a kötet.

Hogy tetszik a borító? Örülök, hogy nem az amerikai variánssal jelent meg a regény, mert ez a brit verzió (amivel nálunk kiadták) sokkal szebb. A könyv gerince pedig egyenesen gyönyörű, olyan jó mindig ránézni, amikor meglátom a polcomon.

Kinek ajánlom elolvasásra? Az LMBTQ közösség tagjainak mindenképpen. Hiánypótló ez a könyv.

* Elolvasnád a könyvet? Szerezd be innen! *