Az ilyen történetek miatt szeretem annyira a retellingeket. A Hat hattyú grimm mese szolgáltatta a regény alapját, de az író távolkeleti közegbe tette át a történetet, ami baromi jól állt neki, és persze külön mitológiát húzott fel a történethez, és megannyi extrával egészítette azt ki. Olvasóként nagyon élveztem ezt a különleges „mesét”, alig két alatt ki is olvastam, mert annyira a kezemhez nőtt a kötet.

A főszereplőnk Shiori, a királysága, Kiata egyetlen hercegnője, akit akarata ellenére hozzá akarnak kényszeríti egy vidéki hadúr fiához. A lány emiatt kesereg, és nehezen viseli azt is, hogy már lassan felnőtt, és véget értek a boldog gyermekévek, így a hat szeretett bátyja sem játszik már vele úgy, mint régen. Shiori élete akkor válik pokollá, amikor felfedezi, hogy a mostohaanyja természetfeletti képességekkel bír, a nő pedig elátkozza őt, egy tál kerül a fejére, a testvéreit darvakká változtatja, ráadásul ha akár csak egy hangot is kiad, valamelyik bátyja meghal, így a lánynak hang nélkül kell megtörnie az átkot.

Számomra az egész kötetben Shiori karakterfejlődése volt az, ami talán a legjobban tetszett. Kaptunk egy gondtalan hercegnőt, akinek igazából mindene megvan, de nyilván így is para ez a kényszerházasság, amit a nyakába zúdítanak. Az átok után viszont igazi kanosszajárás következik az életében, hiszen távol kerül a palotától, nem beszélhet, szolgálónak kell állnia, a tál miatt a fején démonnak nézik egyesek, ráadásul az átok megtöréséhez egy olyan munkát kell végeznie, ami miatt folyamatosan írtózatos kínok érik a kezét, de ugye egy hangot sem adhat ki…

Szóval igen, Shiori élete tényleg nagyon nehézzé válik, olvasóként pedig iszonyúan sajnáltam a lányt, mert annyira nem ezt érdemelte se ő, se a testvérei. Szerettem a közös jeleneteket a testvéreivel, úgy átjött a szeretet közöttük, és alig vártam, hogy miként törik majd meg az átkot, hogy végre boldogok lehessenek. A tesókon is lehetett ám látni, hogy az átok és a szomorúság megtörte őket, tényleg annyit szenvedett ez a család, hogy arra szavak nincsenek, olvasóként így tényleg nem tudtál mást tenni, mint drukkolni nekik a boldog végkifejletért.

Lim nagy erőssége a karakter teremtés, ugyanis a kötetben felbukkanó összes szereplő többdimenziós volt, még a kisebb szereplők is. Ott van például Hassan, első látszatra csak egy sima negatív karakternek tűnt, de nála is érzékelhetőek voltak a háttérben az okok, hogy milyen hite van, mit és kit próbál védelmezni, és hogy nem tiszteli a feljebbvalóját, jobbnak gondolja magát nála, és ezért hoz ilyen döntéseket. És ez tényleg csak egyetlen kicsi karakter, mindez pedig valahogy mindenkinél előjött. Szeretem, amikor egy író komplex szereplőgárdával dolgozik.

Az átok megtörése mellett kaptunk ám romantikát is, ugyanis feltűnik a történetben egy Zakkan nevű, imádnivalóan tökéletes srác. Tudjátok, az a típus, akinek aranyból van a szíve, történeteket mesél és énekel, jó harcos és igazságos, szóval minden, amire csak vágyhatsz. Imádtam a kettejük jeleneteit Shiorival, mert olyan édesek voltak együtt. Másrészt a szívem szakadt meg, mert milyen borzasztó lehet, ha ott a srác, akit kedvelsz, de nem szólalhatsz meg, nem kérhetsz segítséget. Ha megnevettet, de te nem adhatsz ki hangot, így azon szenvedsz, hogy visszafojtsd a kitörő nevetésed, különben az egyik testvéred belehal. Fájdalmas egy szerelem volt, de annyira tudtam nekik drukkolni, hogy az valami hihetetlen.

Ami az átkot, és annak a megtörését illeti, szerintem az egész sztori nagyon jól fel lett építve hozzá. Végig izgalmas volt miatta a kötet. Érdekes volt Shiori és a mostohaanyja kapcsolata is a visszaemlékezésekben, plusz nagyon szerettem azt a részt is, ahogy Shiori próbálgatta felfedezni a saját erejét. A lánynak egy életre kelt papír madár volt a legjobb barátja, Kiki pedig hihetetlenül cuki volt, nem túlzok, ha azt mondom, nekem is ő lett a kedvenc karakterem. De a nagyképű sárkányunkat is imádtam. Igen, van a sztoriban egy sárkány is, a lehető legimádnivalóbb, de tényleg.

Értékelés: 10/10

Nagyon élveztem ennek a könyvnek az elolvasását. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy mese lapjai pörögnének az ujjaim között, és ez jó érzéssel töltött el. A szereplők a szívemhez nőttek, az átok megtörésének a folyamata zseniálisan lett kivitelezve a karakterfejlődésekkel együtt. Szerencsére a történet egy ponton sem ült le, végig fent tartotta az érdeklődésem, és még a romantikus szál is csillagos ötös volt. Alig várom a folytatást, különösen mert azokban még több sárkány vár ránk.

Hogy tetszik a borító? Elképesztően gyönyörű! Tetszenek a lágy színei, a madarak, az egész látvány annyira egyben van a betűtípussal. A másik borító, ami Shiorira koncentrál (lásd feljebb) nekem túl sok, örülök, hogy nem azt választotta a kiadó. Az éldekorálás a lapszéleken pedig annyira extra!

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, aki szereti a rettellingeket és a jó young adult könyveket.