Colleen Hoover igazán sokoldalú író, ugyanis a New Adult regények és egy női pszichothriller után ezúttal egy paranormális Zafír Pöttyös kötettel tér vissza a hazai olvasókhoz.
A kötet ma lett előrendelhető, és aki a kiadónál vásárolja meg, már szeptember 29-én olvashatja, a kiadó partnereiről (pl. Libri) november 18. a megjelenés.
Ide kattintva elő is rendelhető a könyv, alább pedig 7 exkluzív idézetet találtok belőle. Íme!
#1
„– Tudtad, hogy a tizenegy óra a nap leghalálosabb órája?
Ezen nevetnem kell.
– Ez komoly?
Bólint.
– Az egyetemen tanultam. Többen halnak meg a tízórai ideje alatt, mint a nap bármelyik másik órájában.
Ez a lány totál káosz, és én imádom.”
#2
„– Azt hiszem, örülök, hogy találkoztunk.
Erre elhúzódik egy kicsit, és felmosolyog rám.
– Azt hiszed? Vagy tudod?
– Tudom. Nagyon örülök, hogy találkoztunk.
Ujjával végigsimít az ajkamon.
– Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk.”
#3
„Még sose akartam annyira belelátni egy lány fejébe, mint most Layláéba. Az agya nem úgy működik, ahogy másoké. Mintha nem lenne szűrő az agya és a szája között, és mintha nem súgna neki a lelkiismerete, ha rosszul kellene éreznie magát amiatt, amit éppen mondott.”
#4
„Borzasztó nagy szükségünk van erre az útra. Az elvonulásra. Arra, hogy kizárjuk egy kicsit a külvilágot. Vissza akarom kapni azt, amit az elején éreztünk. Csak mi ketten egy szobában, csodálatos, teljesen random beszélgetéseket folytatva a zihálós szex szüneteiben.”
#5
„– És ha azért vagyok itt, hogy segítsek neked? Egyáltalán akarod, hogy segítsek ezt megfejteni?
– Elég beképzelt gondolat tőled, hogy nyilván én vagyok az, akinek segítségre van szüksége. Mi van, ha nekem kell segítenem neked?”
#6
„– Szóval nem érzed úgy, hogy lesz vége az életednek?
– Egyszerűen nem gondolok rá. Legalábbis úgy nem, ahogy az emberek szoktak. Mivel nincs semmi, amire várhatnék, vagy amit csinálhatnék… még étkezések és alvás sincs. Se nagyobb dolgok, öregedés és halál… Akkor mi a jelentősége az időnek?”
#7
„Ujjaimmal végigsimítok az ajkán, ő pedig ugyanolyan tekintettel néz rám, mint azon az első éjszakán, a fűben fekve. Pontosan azelőtt, hogy megkérdeztem tőle, miért ilyen szép.
Végigrajzolom a szeplők vonalát az orrnyergén.
– Miért vagy ilyen szép? – suttogom.”
* Elolvasnád? Rendeld meg a kiadótól kedvezménnyel! *
