Könyvkritika: Julia Quinn – A vikomt, aki engem szeretett (Bridgerton család 2.)
Korábban nem hittem volna, hogy ennyire jól tudok szórakozni a történelmi romantikus regényeken, de Julia Quinn jött, látott és győzött, a Bridgerton család pedig hatalmas kedvencemmé vált. Merem állítani, hogy a második kötet az elsőnél is jobban tetszett.
A főszereplőnk ezúttal Daphne bátyja, Anthony Bridgerton, aki ebben a szezonban sokak számára meglepő elhatározással él: szeretne feleséget találni. A férfi ki is szúrja a szezon gyémántját, a bájos, de nem túl tehetős Edwinát. A lánynak hiába imponál Anthony, elhatározta, csak akkor megy férjhez, ha a nővére is áldását adja rá, Kate viszont nagyon nem bízik a férfiben, és ki is hallgatja egy beszélgetését, ami megerősíti ebben a hitében…
Amikor először felfedeztem, hogy miről is szól majd ez a történet, nagyon féltem attól, hogy kapunk egy szerelmi háromszöget. A sorozat második évada azért is nem tetszett annyira, mert iszonyúan rápörögtek erre a háromszögre, de szerencsére a könyvben ez sokkal finomabban volt kezelve, így ha bárki ki nem állja a szerelmi háromszöges történeteket, nehogy megijedjen ettől a könyvtől! 🙂
Szóval, Kate nem bízik Anthonyban, ráadásul még tetszik is neki a férfi, és ez kölcsönös. Bonyodalom bonyodalom hátán, és most aztán tényleg volt okunk a félelemre, hogy ezek még a végén nem jönnek össze. Egyrészt Anthonynál az apja halálának a szálán parádésan elővezették, hogy miért is nem akar szerelemből nősülni, és egyáltalán, miért tart a szerelemtől. Annyira megértettem őt, a félelmeit, az érzéseit. Amúgy is jó volt közelebbről megismerni Anthonyt, látni, hogy milyen kötelezettségei vannak a családja iránt, mit jelent valójában vikomtnak lenni, és mennyi múltbéli sebet hordoz magában. Az első részben nem szerettem annyira a karaktert, de most teljesen levett a lábamról.
Kate és Edwina testvéri kapcsolatát is kifejezetten imádtam. A történet szerint mindenki Edwina szépségéről szónokol, és mellette szinte láthatatlannak tűnik Kate, aki nem egy feltűnő szépség, de amúgy egy csinos lány. Olyan szépen megmutatta Quinn, hogy mit jelenthet valakinek az árnyékában felnőni, és úgy élni az életed, hogy tudd, te sose leszel olyan szép, bájos, kecses, annyira vonzó. Ilyen felütéssel annyira egyszerűen utálhatta volna Kate a testvérét, de nem, ő mindennél jobban szerette, és meg is tudtam érteni az okát, mert Edwina is szeretetreméltó. A beszélgetésüket, amikor Edwina kiöntötte a lelkét, hogy ő is mennyire nehéz helyzetben volt kifejezetten szerettem, számomra az volt a kötet egyik csúcspontja.
Kate kapcsán előkerült egy másik érdekes dilemma is, ugyanis neki más az anyukája, és tök jól boncolgatták azt, hogy miként változott a kapcsolata Maryvel, akivel bár anya-lányaként szeretik egymást, de ezt csak most sikerült lelkileg és szavakkal is tisztázni. Ezek is annyira megható és édes beszélgetések voltak. Szerintem az olvasóknak is sokat ad az ilyen, mert jól megmutatja azt, hogy az évtizedes sérelmeket, amik úgy bökdösik az ember szívét, na azt is lehet kezelni megfelelő kommunikációval. Érdemes nyitott szívvel meghallgatni a másikat, Kate és Mary anya-lánya kapcsolata pedig erre kitűnő példa.
Na és milyen volt Anthony és Kate románca? Hát gyerekek, én elaléltam. Nem csak azért, mert Anthony itt-ott annyira úriember és szexi volt, hanem mert annyit mosolyogtam és nevettem olvasás közben. A csúcspont egyértelműen az volt, amikor Newton, a kutyus miatt Anthony megmártózott a tóban, de például a könyvtáras „villámlik és félek” jelenet is mindent vitt. Nem is tudnék kedvencet választani, mert annyira erős volt a kémia kettejük között, annyira klassz szóváltásokat, pikáns vitákat kaptunk, hogy szinte végig vigyorogva olvastam a könyvet. Egyszerűen boldoggá tett – és ilyen egy jó könyv, nem igaz?
Értékelés: 10/10
Nemrég megnéztem A Bridgerton család második évadát, és azt kell mondjam, a könyv sokkal jobb, az Anthony és Kate szál legalábbis mindenképpen. Persze, a színészek közti kémia megvolt, de gyerekek, ami ebben a könyvben van, az felülmúlhatatlan. Ez a kötet nem csak egy édes romantikus, hanem meg is nevettet, el is gondolkodtat és miközben olvasod, eltűnik a külvilág.
Hogy tetszik a borító? Az eredeti kék nem igazán jön be. Az új borító annál inkább, és ott a színei is tetszenek, de be kell valljam, az én nagy kedvencem a filmes borító, szerintem az a legszebb.
Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a romantikus történeteket, amiket átszőtt a humor, akkor ezt ki ne hagyd! Akkor is olvasd el, ha láttad a sorozatot, mert ezután még jobban fogod értékelni a könyvet. (Ráadásul Newton kutyus itt sokkal többet szerepel. Már csak ezért is megérit)
