Azok közé tartozom, akik kíváncsiak azokra a könyvekre, amiket aktuálisan felkapnak, mert mindig érdekel, hogy vajon miért pont abba a történetbe szerettek bele olyan sokan. Most, hogy elolvastam a Spanyol szerelmi átverést már abszolút megértem a népszerűség okát, tényleg egy jól olvasható, nyári strandregény, de sajnos én nem szerettem bele.

A történet hősnője Catalina, egy spanyol származású, közel harminc éves szingli lány. Túl van egy csúnya szakításon, és emiatt fél bárkit is közel engedni magához. A nővére viszont épp a napokban megy férjhez, a családja pedig iszonyúan aggódik a lányért, ráadásul az exe már eljegyzett egy lányt, így Lina azt hazudja, hogy van pasija, akit magával visz az esküvőre. A legnagyobb meglepetésére pedig a munkahelyi „ellensége”, a felettébb jóképű Aaron önként jelentkezik a feladatra, hogy eljátssza a kamupasit az esküvőn.

Maga a sztori egy romantikus komédia, annak minden elemével, amit csak el tud képzelni az ember. Lina például csacsogós, nem tudja befogni a száját, mindent kimond amit gondol, ami gyakran keveri őt nehéz és kínos helyzetekbe. Nem is sejtit magáról, hogy mennyire szép, ellenben az irodában Aaron nyilván észre veszi ezt, és Lina személyiségére is egyre több figyelmet fordít. Tipikusan az a történet ez, amikor az olvasó már két oldal után rádöbben, hogy ez a srác iszonyúan szerelmes, de a hősnőnek kell hozzá vagy háromszáz, hogy egyáltalán rágondoljon. Oké, aláírom, kívülről azért könnyebb tisztán látni.

Olvasóként viszont nekem kissé sok volt az, hogy Lina mennyire nem látja a fától az erdőt. Egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy nem érti mit és miért mond Aaron, aki szerintem nem is lehetett volna egyértelműbb… A könyv két részre oszlik, az első felében kerülgetik egymást a főhőseink, még egy kamu-összeveszés is becsúszik, a második már maga az esküvő, és ami utána történik. Nos, sajnos a kötet második fele volt az igazán érdekes, ami előtte volt, az kissé gyengének érződött, önismétlőnek. Legalább a kötet harmadát ki kellett volna húzni ahhoz, hogy igazán erős lehessen a regény, mert az első felében nagyon lassan haladt a cselekmény, a szereplőkről is alig tudtunk meg valamit, és az édesebb jelenetek sem hangsúlyozták azt, hogy azt érezd, itt nem történik semmi. A túlírtság nagyon jellemezte a sztorit.

Ami még kissé zavart, az a magyar szöveg. A fordítás gyengének érződött, találtam nem egy helyesírási hibát, márpedig ezeket én ritkán szúrom ki. És ami nagyon idegesített, hogy sok spanyol szöveget kaptunk, hiszen Catalina jópárszor így beszélt a rokonaival, de ehhez nem kaptuk meg lábjegyzetben sem fordítást, így fogalmam sem volt arról, hogy miről van szó az adott jelenetben. Persze néha a folyószövegből kiderült, hogy miről is beszéltek, de korántsem mindenhol. Most tényleg az lett volna az elvárás, hogy szótárral üljön le az ember olvasni?

A hibáit leszámítva viszont sok szerethető pontja volt a könyvnek. Például amikor elkezdtek megnyílni a főszereplők, és kiderült a múltjuk, az egy nagy „aha” pillanat volt, mert onnantól kezdve sokkal jobban értettem a tetteiket is, például azt, hogy Lina miért akadt úgy ki azon, hogy Aaront kinevezték a főnökének. Az író nagyon érdekes múltbéli szálakat talált ki, szerettem látni, ahogy ezeket a traumákat legyűrik a karakterek – vagy éppen megtanulnak még jobban együtt élni vele.

A spanyolországi jeleneteket kifejezetten szerettem, iszonyú jól szórakoztam a rokonokon, leginkább a kotnyeles Charón. De például a focis jelenet is hatalmasat ütött, és Catalina és az exe, Daniel beszélgetését is iszonyúan imádtam, mert olyan jó volt látni ott Lina karakterfejlődését, hogy már mennyire ki tud állni magáért. Maga a spanyol hangulat is tök jól átjött, láttam magam előtt a tájat, szinte éreztem az ételek ízét a számban, és átjárt a „bárcsak ott lennék én is” hangulat, amit azért nem minden könyv tud elérni.

Ami a romantikát illeti, kaptunk egy hihetetlenül vonzó könyves álompasit, Aaronba lehetetlen nem belezúgni. Szerettem ám a párosukat Linával, iszonyúan drukkoltam nekik már az első perctől kezdve. Az író nagyon jól megmutatta azt is hogyan egészítik ők ki egymást, mik azok a pontok, amikor jobbá teszik a másik életét. A kémia meg elsőosztályú volt, nem csak a forróbb jelenetek működtek nagyon jól, hanem az egyszerűbb beszélgetések is.

Értékelés: 7/10

A Spanyol szerelmi átverés egy szórakoztató, vidám romantikus történet, amit az ember a nyaralásra is bátran magával vihet. Kétségkívül nem váltja meg a világot, és a magyar szöveg minősége sem húzta fel a könyvélményt (hogy finoman fogalmazzak), de a hibái dacára is egy szerethető kötetről van szó, ami nem egyszer csalt mosolyt az arcomra. Örülök, hogy elolvastam.

Hogy tetszik a borító? Maga a tökély. Nagyon passzol a sztorihoz, a színeit is kifejezetten imádom.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a chick lit regényeket, mint a Bridget Jones, a Gyűlölök és szeretek vagy a Tudsz titkot tartani?, akkor őt se hagyd ki!