Ó gyerekek! Hát hogy a fenébe ne imádnék egy sorozatot, amiben egy meleg herceg a főszereplő? Sejtettem ám, hogy ezt nekem találták ki, de nem gondoltam volna, hogy ennyire be fog jönni.

Nagyon látszott a sorozaton, hogy a svédek készítették. Hat epizódot kaptunk, és azok nagyon feszesek voltak. Semmi üresjárat, semmi felesleges jelenet vagy időhúzás, ráadásul a történet szempontjából több olyan csavart is ellőttek már most, amire egy amerikai sorozatban jóval több részt kellett várni. És az, hogy minden epizód ennyire feszes, izgalmas, egyedi volt, csak még jobbá tette az egészet.

Persze van az, hogy már az alaptörténet elég ahhoz, hogy meghódítsa az embert. A főszereplő Wilhelm, egy svéd herceg, aki egy bentlakásos iskolába kerül, ahol megismeri Simont, aki szegény családból származó „bejáró” diák. Egyből bejönnek egymásnak, és lassan kialakul köztük valami. Wilhelm viszont herceg, az ebből fakadó kötelességei elől nem menekülhet el csak úgy. És ahogy a magyar cím is visszaadja, előbb-utóbb választania kell a szerelem és a kötelesség között…

A főpárosunk pedig valami imádnivaló volt együtt. A két színész közötti kémia elképesztő, annyira jól mutatnak együtt, és érződik köztük a vágy. Nem egy hátborzongatóan jó jelenet van. Mint amikor Simon beszél, Wilhelm hátulról ötleli őt, és Simonnak elakad a szava. Egyszerűen annyira jól átadta a sorozat az első szerelem mindent elsöprő varázsát, hogy az ember nem tud drukkolni a párosnak.

Pedig komoly akadály hárult a pár elé. Wilhelm egy herceg, megannyi kötelességgel, amikre a királynő rendre emlékezteti is. Olyan szépen reflektál ez a sorozat arra, hogy egyáltalán nem kell irigyelni a kékvérűeket, mert nagyon nem egyszerű a sorsuk, az életük. És mindez úgy, hogy Wilhelm meleg, és akkor tegyük hozzá milyen csavart hoztak be az írók… Hát wow. Egyszerre értem meg Wilhelmet a félelmeiért, és lökném őt máris Simon karjaiba. Pláne mert Simon iszonyúan szerethető karakter, minden rossz döntéssel együtt, amit meghozott.

Szerencsére nem csak a mellékszereplők arattak. Nagyon szerettem Felice karakterét, aki előkelő származású, de az anyjával komoly gondjai vannak. A plus size-lét is jól átjött az ő interpetálásában. Simon húga is tök érdekes volt, tetszett a „Jenny-vibe”, hogy szeretne ő is csatlakozni a gazdagok közé.

Wilhelm másodunokatestvére, August volt kábé a főgonosz, az a típusú megtört lelkű rosszfiú-karakter, aki meg van győződve róla, hogy a származása miatt mindenkinél többet ér, aki annyira karizmatikus, hogy ő a vezér, de visszaél ezzel a hatalmával, nem is kicsit. Szerettem, ahogy a sorsát ebben az évadban alakították, és különösen azért, mert nem tudtam meggyűlölni őt a tetteiért. Megértettem miért olyan, amilyen, és egy főgonosznál nekem ez a legfontosabb.

Részemről a sorozat első évada egyértelműen 10/10-es élmény volt. A történet, a színészek játéka, a látványvilág, a helyszínek, a romantikus jelenetek, az üzenet, amit a sorozat át akart adni teljesen levett a lábamról.

Funfact: ha tetszett a Vörös, fehér és királykék, semmiképpen se hagyd ki, mert saccperkábé azt az érzést adja meg a sorozat is. És ettől valahogy csak még jobban tudtam szeretni a sorozatot. De azért van ám bőven eltérés, inkább csak az alaphelyzet miatt lehet úgymond összekötni a kettőt.