Home Rácz-Stefán Tibor Merengés: Bele kell írni a koronavírust az új regényekbe?

Merengés: Bele kell írni a koronavírust az új regényekbe?

Eljött a november, a Nanowrimo időszaka, amikor több tízezer író vesz részt egy kihíváson: meg lehet-e írni egy 50 ezer szavas kézirat első piszkozatát 30 nap alatt. Gyanítom az idei NANO sok írónak azért is volt kihívás, mert tuti elmerengett azon: vajon beleírjam a koronavírust a regényembe? És ez bizony komoly dilemma.

Oké, nyilván aki fantasy, sci-fi vagy éppen történelmi könyvet ír, abban ez nem merül fel, de ha valaki egy realista regényt ír, ami napjainkban játszódik, akkor bizony nehéz nem gondolni rá. Én is rengeteget agyalok azon, hogy íróként mi ilyenkor a helyes megoldás, hiszen az ember próbálja a lehető legreálisabban ábrázolni a regényben a világot, aminek sajnos már a vírus is a része, és ha lesz is hatékony vakcina, vélhetően azután is velünk marad, hiszen jelentősen átformálta a napjainkat.

Ezek figyelembevételével adja magát a válasz, persze, írjuk bele! Igenám, de ha valaki úgy dönt, beleírja a vírust a kéziratába, akkor az a történet már nem lesz ugyanaz. Gondoljunk például a vírus káros hatásaira, amiket mindannyian ismerjük: karantén, megbetegedés, gyengeség, egy ismerős/rokon halála, idegeskedés, negatív gazdasági hatások, az iskolai oktatás megváltozása, a kórházak borzalmas állapota, a kormány rossz döntései és még sorolhatnánk. Igazából még egy első randi sem zajlik ugyanúgy, mint vírusmentes időkben, és lássuk be, ha egy NA regényben a randi vége szex, akkor teljesen másként ítéli meg az emberek egy része a párost a vírus miatt.

Ezzel a dilemmával nem csak a regények, hanem a tv-sorozatok írói is szembesültek idén. Az első országos sorozatok már megérkeztek az amerikai csatornákra, és a legtöbb úgy döntött, hogy be kell emelniük a vírust a sorozatba, így például a The Good Doctor, a The Conners vagy éppen a Grace Klinika új részeiben már a vírusról is szó lesz, a kérdés persze hogy hol milyen mértékben. A kórházsorozatoknál elég nagyban, nyilván.

Már meg is érkeztek az első nézői reakciók, a The Good Doctor premier nézettsége pedig például negyven százalékot csökkent a tavaszi fináléhoz képest. Nyilván ennek sok oka lehet, például kevés most a premier tartalom, más volt a felvezetése, de a nézői vélemények alapján nehéz nem elhanyagolni a vírus jelenlétét sem a sorozatban. Sokan úgy nyilatkoztak, nem akarnak még a kedvenc sorozatukban is a vírussal szembesülni. Épp elég, hogy a hétköznapjainkból egyelőre nem tudjuk kitörölni.

2001. szeptember 11. után hasonló dilemmával szembesültek a Jóbarátok alkotói is, erről szó is esett a Jóbarátok generáció c. könyvben. A sorozat ugyanis kimondottan New Yorkban játszódott, a terror támadás minden ott lakó életére hatással volt, nem lehetett kikerülni egy beszélgetésben sem, hogy “és te hol voltál, amikor megtörtént?“. A Jóbarátok írói így döntés elé kerültek: beleírják a dolgot, vagy megadják Amerikának azt, amire talán nagyobb szükségük van: heti húsz perc feledhetetlen kikapcsolódást, amikor elengedhetik magukat.

Ami engem illet, íróként nagyon sokat agyaltam ezen a kérdéskörön. Hogy beleírjam-e egy regénybe. Nyilván ilyenkor pörög a kerék is, rengeteg sztori ötlet is átpörgött a fejemen, regények és novellák egyaránt. Amikor a Könyvmolyképző Kiadó felkért, hogy írjak egy novellát a Szerelem a corona idején antológiába, lelkesen mondtam igent, azt hittem menni fog. De tavasszal képtelen voltam “vírusos” novellát írni. És nem ment később sem.

Egyszerűen hiába volt meg az ötlet, a karakterek, nem vitt rá a lelkem, hogy én még írás közben is a vírussal foglalkozzak. Épp elég az nekem, hogy minden nap itt van körülöttem, hogy egyszer már átestem rajta és állandó rettegésben tart, hogy mi lesz, ha én, vagy valamely szerettem lélegzetetőgépen végzi, vagy akár én.

A tavaszi karantén alatt például sokkal kevesebbet olvastam és inkább a sorozatokban találtam menedéket, illetve, a RuPaul’s Drag Race műsor repített el a valóságból és okozott számomra rengeteg vidám pillanatot. És ez azóta is tart, bár mostanában a könyvekre, az olvasásra is újra rátaláltam.

Kicsit talán csapongok, emiat elnézést kérek. Itt az idő, hogy feleljek a poszt címében feltett kérdésre! Bele kell írni a koronavírust az új regényekbe? A válaszom egy hatalmas DÖNTSD EL TE! Mert úgy érzem, erre nem lehet rábökni egy “márpedig csak így lesz a regényed hiteles” szabályt, egy írót sem lehet megerőszakolni, hogy márpedig írd bele, mert különben…

Ami az olvasókat illeti, hiszem, hogy sokan vagyunk, akik olvasás közben elhagynánk a valóságot, és nem szívesen olvasnánk a vírusról. Ezzel speciel én is így vagyok, bár Kylie Scott koronavírusos regényét szerintem elolvasom, de az is inkább az írónő iránti szeretetemről szól, mintsem a téma érdekelne nagyon. Mert én úgy érzem, nem akarok még a könyvekben is erről olvasni. És talán ezzel sokan vagyunk még így.

Ezzel együtt én teljesen megértem azokat az írókat is, akik úgy érzik, hogy a vírust is bele akarják írni a regényeikbe. Hiszen sok új perspektívát, új történetelmesélési módokat és lehetőségeket kínál mindez, amivel íróként igenis jó lehet eljátszadozni. Gondoljunk csak egy friss kapcsolat kialakulására, nagyobb teret kap a netes beszélgetés, a levelezés, az izgalom az első találkozásig. Elhúzódik a megismerkedős szakasz, később jön képbe a szexualitás, teljesen más lesz így egy New Adult regény. És ez csak egy példa a sokból.

A legfontosabban ebben a kérdésben az, hogy ne egy külső kényszer miatt döntsön az író, hiszen amellett is rengeteg érv van, hogy írjuk bele, és amellett is, hogy nem. Itt és most kifejezetten az író a lényeg, az ő érzései, gondolatai, és a lelki világa, miközben a regényen dolgozik. És ha mindez rendben lesz, ha úgy írja valaki a kötetet, hogy nem enged semmilyen külső kényszernek, az hiszem, hogy a történet minőségén is látszani fog.

Ami pedig az olvasói vágyakat illeti: lesz, aki olvasna a vírusról, lesz, aki nem. Mindenkit úgysem lehet boldoggá tenni, valamely réteg biztos azt mondja, hogy “na akkor emiatt nem olvaslak el“, így ebben a kérdésben úgy érzem, az a helyes válasz, hogy íróként tedd azt, ami neked a legjobb. Úgyhogy, hajrá! (Ha pedig részt veszel a NANÓ-n akkor kitartás!)