Ó, hogy ez mennyire különleges és gyönyörű történet volt! Már önmagában az is egyedivé tette, hogy az ókori Görögországban játszódott, és a trójai háborút, illetve az előzményeit mesélte el, de a szememben ez akkor is egy meseszép romantikus könyv két fiú szerelméről, ami olyan sok ponton gondolkodtatott el és hatott rám, hogy nem lehetek elég hálás az írónőnek amiért papírra vetette a gondolatait.

Patroklosz hiába egy nagy hatalmú király fia, mindig is gyengébb volt, a társainál, és miután véletlenül megöli egy nemes fiát, elűzik az udvarból. Péleusz király fogadja be, és így Patroklosz együtt nevelkedik Akhilleusszal, aki egy görög isten és Péleusz fia. Akhilleusz már gyermekként is különleges volt, Patroklosz hamarosan beleszeret, és az érzés lassan viszonzásra talál…

A kötet tulajdonképpen két részre osztható. Az első fele egy felnövéstörténet, ami megmutatja, hogyan lesz a két fiúból kvázi felnőtt, miként szeretnek egymásba, vállalják fel az érzelmeiket és hogyan harcolnak azért a külvilággal, hogy együtt lehessenek. A sztori második fele pedig már a trójai háború, annak minden izgalmával és szomorúságával együtt.

Annyira imádtam a főhősök kapcsolatát! Az írónő annyira gyönyörűen ábrázolta, hogyan tud kialakulni egy barátságból mindent elsöprő szerelem, és mennyire harmonikus lehet az a kapcsolat, ha a felek végig őszinték egymással. A srácok egymás legjobb barátai végig, és talán emiatt is olyan szép a szerelmük. No meg a kémia is iszonyúan erősen átjött, az írónő pedig gyönyörű jeleneteket álmodott meg a párosnak, olyan sokszor olvadtam el olvasás közben, és úgy tudtam drukkolni a boldogságukért!

A két főszereplőnket is nagyon szerettem ám! Patrokloszban szerintem sokan önmagunkra ismerhettünk, hiszen kissé esetlen volt a srác, sokak által lenézett. De az írónő nem hagyta ennyiben a karaktert. Gyönyörű utat járt be a srác a történetben, annyira szerettem a fejlődését, azt, ahogy bebizonyította, nem kell mindenkinek katonának lennie a dicsőségért, és igenis a belsőnk, és a mások felé irányuló szeretetünk is a legjobb göröggé tehet minket.

Akhilleusznak iszonyú nehéz lehetett azzal a teherrel élnie, hogy egy istennő fiaként hatalmas ereje van, és bizonyítania kell a külvilág felé. Sajnáltam őt, mert annyi elvárás tódult felé, mindenki akart valamit tőle, és így nyilván nem lehetett egyszerű a nagy döntést sem meghoznia, ami a regényben várt rá. És bár az ő karakterfejlődése kicsit más volt, mint Patrokloszé, de az ő útja is annyira szépen lett megmutatva, olyan hiteles volt az utolsó percig. Azt pedig külön imádtam, hogy milyen jó könyves álompasiként lett ábrázolva. Olyan lángolóan szerette Patrokloszt, és úgy szerettem, ahogy a művészet által is megmutatta az írónő Akhilleusz érzékeny oldalát.

Olvasás során egy ponton feltűnik Akhilleusz fia is, aki egy igazi kis görény volt. És annyit gondolkodtam azon a karakteren. Leginkább azért, mert olyan jól prezentálta az írónő, hogy mennyire káros lehet istenek között felnőni, és elveszíteni azokat az emberi kapcsolatokat, amik igazán emberré, és igazán értékessé tesznek minket. Örültem is, hogy az lett a kis gyökér sorsa, ami. Ezzel együtt én nagyon szerettem Thetisz istennő és Patroklosz kapcsolatát, hiszen végső soron mindketten nagyon szerették Akhilleuszt. Rég olvastam ennyire ütős anyós-vej viszonyról, a beszélgetés pedig a köny végén mindent vitt kettejük között.

Amikor a sztoriban kitört a trójai háború kissé féltem, hogy mi lesz most itt, mert nem akartam átcsapni egy háborús könyvbe. Szerencsére az írónő ezeket a fejezeteket is megtöltötte érdekes részekkel, nem az öldöklésen volt a hangsúly, hanem Patroklosz és Akhilleusz kapcsolatának az alakulásán, a királyok közti hatalmi harcok kerültek a középpontba vagy éppen az olyan elgondolkodtató dolgok, hogy mi tesz minket emberivé, mikor érdemes becsületesnek lenni és a legfontosabb: megéri-e mindent feláldozni a dicsőségért, hol van az a pont, amikor fel kell adnunk a saját vágyainkat.

Ami pedig a mellékszereplőket illeti, közülük is nagyon sokat szerettem. Legjobban Odüsszeüsz nyűgözött le, róla már korábban is volt mitológiai tudásom, így még érdekesebbnek tűnt ez a körmonfont, agyafúrt alak. A másik kedvenc mellékszereplőm a trójai háború alatt bukkant fel, egy lányról van szó, akinek iszonyúan szerettem a barátságát Patroklosszal, olyan jó beszélgetéseik, jeleneteik voltak. Amikor megtörtént vele az, ami, összetört a szívem. Nevet nem mondok, nehoogy spoilerezzek nektek.

Értékelés: 10/10

Az Akhilleusz dala egy hihetetlenül tökéletes regény, ami nem csak romantikus történetként feledhetetlen. Ugyanis több pontján elgondolkodtatott, érdekes emberi sorsokat mutatott be, a görög mitológiai alakok és az ókori környezet pedig feltette az i-re a pontot, csak még egyedibbé változtatta a könyvet. Már most biztos vagyok benne, hogy az év végi „5 kedvenc felnőtt könyvem” toplistáján ez a kötet lesz az első helyen. Mert annyira jó.

Hogy tetszik a borító? Nagyon! Imádom a fekete és az arany színek kombinálását, jó a betűtípus, a pajzs. Gyönyörű a kiadás, nagyon minőségi.

Kinek ajánlod elolvasásra? Mindenkinek! Annyira egyedi ez a könyv, érdemes esélyt adni neki. Az biztos, hogy ezek után el fogom olvasni az írónő másik magyarul megjelent regényét is.