Pókember még mindig a kedvenc Marvel szuperhősöm, így nagy izgalommal vártam a második filmet. Sajnos kissé csalódtam, mert nem lett ultimate kedvenc a film. Vagy csak a Pókember: Hazatérés tette túl magasra a lécet?

Mert az első Pókembert imádtam: a stílusát, a vicces jeleneteit, a főgonoszát, az akciókat, a karakterek közti dinamikát. Ezzel szemben a folytatás Tony miatt néhol kesernyés volt, sok esetben éreztem Petert inkább butának, mint szerethetőnek, és hát, kissé sok volt nekem ez a három szálon futó szerelmi szál, mert csak MJ és Peter románca érdekelt igazán.

De miről is szólt ez a rész? Peter Európába utazik a sulival osztálykirándulásra, ahol Nick Fury várja, mert felbukkant egy új fenyegetés. Az akciót Peter a háta közepére se kívánja, pláne mert a barátai is folytonos veszélynek vannak kitéve. Ráadásul belezúgott MJ-be, és szeretne összejönni a lánnyal.

Abból a szempontból mindenképpen jó lett Peter karakterfejlődése, hogy az első részben bosszúálló akart lenni, ennek szentelni az életét, míg mostanra rájött, átlagembernek lenni jó, Pókembernek lenni hatalmas felelősség, és a hősök bizony néha meghalnak… A Bosszúállók: Végjáték eseményeit jól integrálták a történetbe, kaptunk jó pár érzelmes, de nem érzelgős jelenetet is, amiket jó volt átélni. De azért azt sajnálom, hogy a pittyenés utóhatásait nem mutatták meg ennél komolyabban.

Peter és az osztálytársai amúgy cukik voltak, a poénok legtöbb esetben azért ütöttek, és az MJ-szál is aranyos tudott lenni. Jó a kémia Holland és Zendaya között, az pedig külön klassz, hogy MJ most nagyobb szerepet kapott, és még jobban meg tudta mutatni a szarkasztikus humorát.

Kaptunk egy új szuperhőst is, Mysteriót, akit Jake Gylenhall meglehetősen jól hozott. Érdekes volt ez a mostani főgonoszos, tevékenykedős dolog is, sok meglepetést okozott, de nálam valahogy elmaradt az a katarzis, mint az előző részben. Persze, az emberi a faktor, a mi miért történik-szál itt is át lett adva, de valahogy jobban tudtam izgulni a múltkor. Márpedig itt végre Európát fenyegette a veszély, jó volt elhagyni Amerikát, de így sem tudtam beleszeretni a filmbe.

Egy dolog viszont iszonyú bíztató volt: az pedig a főcím utáni bónusz jelenet. Iszonyú jó csavar lesz ez, már most baromira kíváncsi vagyok rá, hogy miként néz szembe Pókember ezzel a kihívással. Ráadásul ez most aztán tényleg újdonság lesz, eddig ilyen egy Pókemberrel sem történt, éppen ezért a nem túl erős második rész után iszonyúan várom a harmadikat – remélem lesz majd!

Értékelés: 7/10

A Pókember: Idegenben nem több egy egyszernézős nyári filmnél. Nem bűnrossz, nem atomjó, egyszerűen csak leülős, megnézős, alapvetően jól szórakozós. Akad benne azért pár nagyon ütős jelenet, két igazi WTF pillanat. És Peter karakterfejlődése azért tetten érhető, a repülős jelenetnél például erősebben fog dobogni a szív, mert annyira Tonyt idézi az egész. De alapvetően úgy érzem, ez a film sokkal jobb lehetett volna, mint amilyen lett.