A Fallen azon könyvek közé tartozik, amikkel mindig is szemeztem, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy el is olvassam. A film sorsát viszont végig követtem, így kíváncsi is lettem rá.
Nos, látva az alkotást, nem lep meg, hogy kiszorult a mozikból, és ilyen hányattatott sorsa lett. Mert én készséggel elhiszem, hogy jó az alapanyag, és a könyv tényleg szerethető, maga az adaptáció viszont több sebből vérzik.
Kicsit spoileresen folytatom, ha erre érzékeny vagy,
ne olvasd tovább a posztot. Köszönöm!
Egyszerűen most, hogy végignéztem ezt a másfél órát, csak kapkodom a fejem, mert nem értem a mitológiát. Most tényleg arra fut ki az egész, hogy egyetlen angyal úgy dönt, se Lucifer, se Isten mellet nem harcol, mert ő szerelmes típus, és ezért tizenhét évente összejön ugyanazzal a csajjal pár napra, aki meghal, aztán reinkarnálódik? Mert én elhiszem, hogy a könyvben ez jól át lett adva, de a film eléggé dilettáns módon kezelte a történetét.
A mitológiai alap durván a szánkba lett tolva, de tele van logikai bakikkal az egész. Például kezdjük ott, ha Isten annyira jóságos, miért hagyná szenvedni a saját angyalait, azokat is, akik kvázi ártatlanok? Amúgy, a halhatatlan, több ezer éves angyalok minek járnak gimnáziumba? Nincs jobb dolguk? Na mindegy, ebbe inkább bele se megyek.
A karakterábrázolás, hát… Oké, szögezzük le: szimpatikusak voltak a szereplők, leginkább Pennt, a hősnő legjobb barátnőjét imádtam, és amikor megtörtént vele az, ami, kábé a szívem is összetört miatta. A többi szereplőt viszont nem ismertem meg igazán, a gót gonosz kiscsaj meg annyira gagyin lett átadva, hogy az fájt.
Maga a szerelmi háromszög alapból tetszett. Érdekes volt a felvetés, miszerint Lucinda ne szívja már meg állandóan Daniellel, legyen inkább Cammel, éljen normális életet.
Egyszerűen nem értettem, hogy Daniel miért nem látta ezt át, amikor évszázadonként hatszor nézte végig, ahogy a lány, akit szeret, meghal miatta. Ha tényleg szeretné a csajt, abban a pillanatban lelép, ahogy meglátja. Max a biztonság kedvéért altatós teát ad neki, és gyorsan elviszi a templomba, hogy megkereszteljék…
Valahol elsikkadt a karakterizáció, ami a könyvben biztosan átjött, az itt sehogy. Például nem értettem azt, hogy Daniel miért is rühelli annyira Camet. Oké, összeraktam, hogy gondolom Cam haverkodott Luciferrel, de hé, ez még nem jelenti azt, hogy ne táplálhatna rendes érzelmeket Luce iránt. Amúgy, Team Cam.
Ami a színészeket illeti, túlzottan nagy alakításokat itt ne keressünk. A színészek zöme – élükön Jeremy Irvine-nal – inkább szépek voltak, mintsem tehetségesek. (De persze gyenge forgatókönyvből is nehéz dolgozni). Egyedül talán a hősnőt, Addison Timlint emelném ki, nála azért viszonylag jól átjöttek a szomorú és a vidámabb részek is.
Ó, és a CGI. Hát, értem én, hogy kevés volt a pénz, de tizenhárom forintból ne akarj angyalszárnyakat kreálni, mert gagyi lesz. Konkrétan a csata, a szárnyak, a repülés, nevetségesen gyenge lett. Egyszerűen ha nincs pénz jó CGI-re, akkor ne akarjon valaki angyalos filmet csinálni. De igazából ha a rendezés, a forgatókönyv rendben lett volna, akkor ezen fenn se akadnék.
Értékelés: 5/10
Ismétlem, a könyvet nem olvastam, így csak a filmet tudom megítélni. Ami szerintem gyenge lett, és nem lepne meg, ha a könyv rajongói sem szeretnék túlzottan.
Kár érte, mert az alapanyag nem tűnik rossznak, viszont számomra érthetetlen lett az egész film, márpedig azokra is gondolniuk kéne, akik nem ismerik a könyvet. De legalább nincs hiányérzetem, mert nem tűnt olyan bődületesen nagynak a függővég.
Kinek ajánlom megtekintésre? Jó kérdés. Ha szeretitek a könyvadaptációkat, vagy a YA filmeket, adjatok esélyt, hátha tetszeni fog. Viszont a könyv rajongói szerintem picit csalódni fognak, ha megnézik.
